Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kállay István: Családtörténet – birtoklástörténet. Fejér megye nemesi társadalmának vizsgálata a török alóli felszabadulás idején

lom, tegye le nekije a pénzt; azonban Géczy Ferenc úr felelt, nem illik talán hogy szovamot vissza húzzam; említett Szunyogh Imre úr mondja arra, én nem akarom, hanem tegye le kegyelmed az én kezemhez, én mint szolgabíró leteszem nékie, s kegyelmed meg a rátóti malom hellyit vegye vissza; ez úgy történt, az után elkezdette Géczy Ferenc úr maga bireseivel és jobbágyival az malmot csináltatni." (Pestm. It. Polgári perek, 1720. nr. 4.) Az egyszerű jobbágy-tanú által említett tényeket az egykorú, hivatalos források is igazolják: Szunyogh Imre valóban Pest megyei szolgabíró volt. Az anyakönyvi adatok szerint 1654 körül született, mert 1707 április 4-én halt meg Pesten, 53 éves korában. A megyei iratok szerint már az 1690-es években szolgabíró volt, és 1705-ben Pest város tanácsosa lett. Három szobás régi kőháza volta városban, melyben lakott. Húgát, Szunyogh Zsuzsannát valóban Géczy Ferenc vette nőül a pesti házassági anyakönyv szerint, 1698 január 5-én. (Ld. Dümmerth Dezső: Pest város társadalma 1686-1696. Budapest 1968. 206 I.) Ha ezek a kereteket megadó adatok ilyen pontosan egyeznek a valósággal, úgy elhihetjük, hogy az említett párbeszéd is elhangzott Szunyogh Imre és Géczy Ferenc között: Kósza János erre is jól emlékezhetett. Igy történt tehát, hogy legalább Vácrátóton, a török alatt elpusztult, két-két kőre őrlő egykori malmok helyett — mint más tanúk is egybehangzóan bizonyítják — Géczy Ferenc intézkedésére Lengyel András, az a molnár, aki már 1686 előtt, a török idejében az egyik malomban lakott, a vácrátóti és a veresegyházi lakosok segítségével, szekéren odahordott fájával megépítette az új malmot. Ez ugyan csak egy kőre, de tovább őrölte a magyar lakosságnak, nemeseknek és jobbágyoknak egyaránt — a gabonát. Ennyi az, lényeges vonásokban, ami a Pest megyei levéltár jegyzőkönyveiben és az egyszerű lakosság tanúságtételeiben fennmaradt. 74