Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kállay István: Családtörténet – birtoklástörténet. Fejér megye nemesi társadalmának vizsgálata a török alóli felszabadulás idején
Kállay István: CSALÁDTÖRTÉNET - BIRTOKLÁSTÖRTÉNET. FEJÉR MEGYE NEMESI TÁRSADALMÁNAK VIZSGÁLATA A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADULÁS IDEJÉN A nagy múltú magyar genealógia vizsgálódásai körét csaknem kizárólag a nemesi családokra korlátozta. Ez az egyoldalúság és a dilettáns őskutatók kivívták a közvélemény ellenszenvét, ami a felszabadulás után a tudományág háttérbe szorulását eredményezte. A modern genealógia alapot keres a megújuláshoz, a nemzetközi mezőnyhöz való felzárkózáshoz. Szentpétery Imre a segédtudományok kiváló mestere sötét képet festett az 1930-as évek magyar genealógiai irodalmáról és felhívta a figyelmet a társadalom más rétegeinek a tanulmányozására. Elismeréssel szólt viszont a genealógiai munkák birtoktörténeti részeiről. Ez összefügg a házassági kapcsolatok vizsgálatával, hiszen ezáltal nemcsak új rokoni kapcsolat jön létre két család között, hanem a birtoklási, öröklési viszonyokra is kihat. A házassági kör ismerete hozzájárulhat a társadalmi osztályokon és rétegeken belüli kisebb csoportok megkülönböztetéséhez és ezáltal a társadalomtörténeti folyamatok árnyaltabb bemutatásához. Ez azt is magában foglalja, hogy a leányágat sem lehet elhanyagolni. A házassági kapcsolatok vizsgálata két fő irányban lehetséges: egy zárt társadalmi réteg valamennyi családjának házassági kapcsolatait egy bizonyos időszakban és földrajzi környezetben vagy csak egy családot hosszabb időszakon keresztül (valamennyi fel- és lemenő rokonnal együtt) vizsgálni.* A birtoklás formáinak és a birtokos családoknak a bemutatása a termelési mód alapvető kérdéséhez vezet el bennünket, hiszen a tulajdon egyes történelmi formáit és az azokra épülő termelési módokat valójában az különbözteti meg egymástól, hogy a tulajdonbavételt milyen jellegű közösségek és egyének végzik, s ennek során milyen objektív termelési feltételeket sajátítanak el, tevékenységüket milyen társadalmilag kialakult célok és motívumok szabályozzák. Amikor a genealógia birtoklástörténeti vonatkozásait állítjuk előtérbe, elődeink legjobb hagyományait követjük. Ugyanakkor a kérdést nem korlátozzuk csak egy rétegre (a nemességre), hiszen öröklési perekben és vitákban az uradalmi alattvaló (jobbágy, zsellér) is genealógiai táblázattal és a hozzávaló iratokkal bizonyította a nemzetséghez való tartozását, az ősi vagyonból következő öröklési jogát. Máig is a legjobb munka, amelyből az utókor is sokat tanulhat, Éble Gábornak a Károlyi család birtoklástörténetéről írott könyve. Ahogy gróf Károlyi László a kötet előszavában mondja: „Az újkori történeti kutatás nemcsak a vezérlő férfiak és népek történetét igyekszik felderíteni, hanem arra is súlyt helyez, hogy magának a földnek, vagyis a birtoknak a történetét is tisztázza". Ez három módon lehetséges: — egy család vizsgálata (mikor és miképp került a birtok a család kezébe? Változások, genealógia), — uradalmak vizsgálata (az uradalmat birtokló családok egymásutánja; erre a legjobb példa Éble fent idézett műve), — faluk és községek szerint (ez a leggyakoribb helytörténeti megközelítés). Jelen vizsgálódásaim célja annak megállapítása, hogy kikből tevődött össze Fejér megye nemessége a török alóli felszabadulás után; mennyiben volt új vagy régi ez a nemesség? A választ néhány falura és mezővárosra vonatkoztatva igyekszem megközelíteni. 75
