Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)
Mint pedagógus és tankönyvíró Tanítói munkásságának első állomása Gyöngyös volt. (Itteni életéről, valamint diákéveiről ismereteink még hiányosak.) Ő maga tünteti fel nevezetes műve címlapján, hogy Arithmetikaját mint a gyöngyösi iskola rektora írta. Egészen pontosan megjelölte, hogy 1674 december 12-én fejezte be a kéziratot s feltehetően ez idő tájt vált meg katedrájától is. Mint írja; „el telvén azért végezetre hivatalom szerént való időm" a gyöngyösi iskolától eltávozott. Ha figyelembe vesszük, hogy a korabeli gyakorlatnak megfelelően 1—2 évig rektoroskodott egy tanító s utána általában lelkészi pályára ment, akkor kb. 1673—1674-ben tanított Gyöngyösön. S ha mindezt 18—20 éves korára tesszük, akkor Menyői Tolvay Ferenc 1653— 1655 körül született. (Igy viszont apja születési dátuma az, ami pontosítandó a későbbiekben.) Gyöngyösről távozván az országot járta („néminemű dolgoknak végben vitelére vettem utat fel hazámban' ) és 1675 június 29-én érkezett „amaz sok szép virtusokkal fénylő, ékeskedő debreceni iskolába. A debreceni iskola ekkor valóban „fénylő, ékeskedő intézmény volt. Ez nemcsak a tanítás színvonalából adódott, hanem abból a sajátságos helyzetből is, hogy az 1660—1670-es évekre egyedül a debreceni református iskola állt már csak a hasonló felekezetű iskolák közül. 1660-ban a nagyváradi kollégium diákjainak egy része elesett a vár védelmében a törökökkel csatázván, más részük pedig Debrecenben ment át tanárostul, nyomdástul. Ugyanebben az évben a pápai kollégiumot átadták a katolikusoknak, így onnan is Debrecenbe tartottak a diákok. Végezetül 1671-ben a már sokat szenvedett, hányatott sorsú sárospataki diákok egy csoportja is ide jött tanulni. 5 A debreceni iskola felvirágzását ekkor két kiváló pedagógusnak köszönhette. Martonfalvi György 1660-ban jött át diákjaival Nagyváradról. 1681-ig, haláláig tanított itt. Amellett, hogy végre rendet tudott teremteni a korábbi évek diákzendülései által igencsak felkorbácsolt hangulatú iskolában, igen gyorsan megkedveltette magát diákjaival is. Nem utolsósorban kitűnő felkészültségével, magas színvonalú pedagógiai munkájával. Az ő idejéből emlegetik „collégium" szóval az iskolát, amely egyre inkább „schola universálissá" válik s egyúttal lesz belőle is professzor. Megszervezte a kollégirum harmadik tanszékét és tanári állását is. Az első tanszék 1549-ből való, a Theológiai Akadémia dogmatikai tanszéke volt. A második 1636-ból datálódik, ugyanott az írásmagyarázati tanszék volt, míg az 1660-ban létrejövő tanszék a filozófiai tudományok terjesztését volt hivatott elősegíteni. Martonfalvi jelentősége pedagógiai munkájában is lemérhető, nemcsak oktatásszervezési gyakorlatában. (Nem véletlen, hogy az ő idejében évente már mintegy száz diák iratkozik be a kollégiumba!) Irt tankönyveket; nagyon fontosnak tartotta, hogy a diákok részére megfelelő színvonalú, a kor tudományosságát tükröző tankönyvek legyenek. (Ő maga Utrecthtben is tanult!) Kiadta Ramus logikáját (Pétri Rami Dialecticae libri duo. Debrecen. 1658), 1664-ben külön logikai tankönyvet írt (Examen logicum) majd 1681-ben magyar nyelvű tankönyvet írt „Szent História címen. Tanártársa Szilágyi Márton volt, aki 1660—1700 között tanított a kollégiumban. Kezdetben a második tanszéken volt, majd Martonfalvi halála után a filozófiai tanszéket is vezette. Őa magyar kísérleti természettan (fizika) megalapítója, óráit kísérletekkel, szemléltetésekkel színesítette. (Maga Apafi Mihály is kíváncsi volt a nagyhírű professzor előadásaira s egyszer Debrecenben járván meg is tekintette egy tanítását.) Ő is írt tankönyveket, köztük a legnevezetesebb a Philosophia című (1687-ből) amely „az első hazai teljes kartéziánus fizikakönyv' és kimondottan a debreceni diákok számára Íródott. 115
