Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Benda Kálmán: A magyar nemesség iskolázottsága a 16–17. században

gestis" с. munkájában ezt olvashatjuk: „A magyarok fegyverre termett nemzete csak a hatalom és gazdagság csodálója. A hazai följegyzések közül hadd idézzem Szerémi Györgyöt, aki nem egyszer zavaros fejtegetéseiben a Mohács előtti kor nemesi ideálját szólaltatja meg, amikor kifejti, hogy az igazi szittya (érsd: magyar nemes) megvet minden békés foglalkozást, a tudományt és a művészeteket, mert ezek — mondja — csak effemináltá teszik a „spurus scythicust. Szerémi ideálja Szilágyi Mihály, Hunyadi Mátyás nagybátyja, akit így jellemez: „Igazi kemény szittya volt, felettébb kemény és zord ember, aki csak a katonai dolgokkal törődött. Idézzük még Werbőczy István „Hármaskönyv -e nevezetes előszavát, amelyben a magyar virtusról, a „szittya népektől származott magyarság erényeiről beszél, kifejtve, hogy ez a szittya magyar a jogon kívül minden tudomány és műveltség iránt közömbös maradt. „Őseink — mondja Werbőczy — az efféle tanulmányoktól idegenkedtek, mert nemzetünk az ország megalapításától kezdve, mindig csak harcban forgolódott és nem törődött más diszciplínákkal. Majd később ezt írja: „A kereskedést és más közönséges foglalkozásokat kizárták a magyar életformából, mert a magyar nemességet egyedül a vitézségre alapították. Ezeknek az adatoknak az alapján Deér József így foglalta össze a Mohács előtti évtizedek magyar nemességének jellemző vonásait; zord erkölcsű katona, aki a fegyvereken kívül csak a gazdálkodással törődik és minden egyebet elhanyagol, sőt lenéz és megvet. Tudjuk persze, hogy ez a nemesi típus korántsem kizárólagosan magyar, a körülöttünk levő és távolabbi országok nemesi ideálja nagyjából hasonló hozzá. Mindenütt Európában a katonai erények álltak a nemesség szeme előtt, a tudományok és művészetek művelését más társadalmi osztályok fiainak engedték át. Mégis úgy tűnik, hogy amikor a humanizmus korában Európa egészén előtérbe nyomul a tudományok és a művészetek művelése, pártolása, nálunk tovább él a „szittya ideál". Nézzük most már közelebbről, tény szerűen, amit a hazai főnemesi és nemesi neveltetésről, iskolázásról, műveltségről tudunk. Előre kell bocsájtanunk, hogy nagyon kevés adatunk van a 16. századra. Mohács nemzedékének nádoráról, Báthori Istvánról följegyezték, hogy nem tudott írni és olvasni. Ebben az időben tehát még nem tartozott hozzá a legelőkelőbb családok és az országos méltóságoktól elvárt tudásanyaghoz az írás és az olvasás. Az viszont hogy ezt följegyezték, már jelzi a szemlélet-változást. Egy-két nemzedékkel később, a 16. század második felében, a főnemesség és a birtokos nemesség körében már kivételnek számít az írástudatlanság. A század végéről már több tízezer magyar nyelvű levelet ismerünk (Takáts Sándor nagyrészt ezek alapján írta a korai hódoltság műveltségi viszonyaival, mindennapi életével foglalkozó tanulmányait) De vájjon túlment-e az iskolai műveltség az írás-olvasáson? Egy téren feltétlenül, és ez a latin nyelv tudása volt. Az ide vetődött humanistáknak már a század elején feltűnt, hogy Magyarországon milyen általános a latin tudás, ahogy írták: a magyarok második anyanyelve a latin. A nemeseknek különösen kellett tudnia latinul, hiszen ez volt a hivatalos, országos ügyintézés nyelve. Még az erdélyi fejedelemségben is egy darabig latin volt az országos szervek ügyintézésének nyelve. írás-olvasás és latin nyelv: a 16. századi és részben a 17. századi nemesség iskolai műveltsége általában erre szorítkozott. Kezdetben az írás-olvasás felületes lehetett, ahogy az átlagos latin tudás sem mérhető humanista mércével. Följegyezték például, hogy Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek szép könyvtára volt. Ebben a könyvtárban a latin klasszikusok mellett már a reformáció irodalma is képviselve volt. Zrínyinek több aláírása ismert, sajátkezű levele viszont nem maradt ránk, ilyen valószínűleg nem is volt, és kétséges, hogy a nevén kívül le tudott-e mást is írni. Könyveit sem olvasta, 99