Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Benda Kálmán: A magyar nemesség iskolázottsága a 16–17. században
hanem étkezés közben vagy más alkalommal az udvari prédikátor felolvasott belőlük. Ez a szokás különben a főúri családokban sokáig élt. (Később külön felolvasókat szerződtettek). Később a parasztság körében is divatossá vált téli esték társas összejövetelein. A nemes, ha az iskolában meg is tanult írni és olvasni, mivel az életben nem volt rá szükség, többnyire el is felejtette. Többeket megtévesztett már, hogy számos olyan 16. századi levelet ismerünk, amelyen az aláírás és a levél írása azonos, néha még az mp. (manu propria) is ott van, jelezvén, hogy sajátkezű a levél. Mégsem sajátkezű! Az irnoké az aláírás is. Ez persze nem mindig azt jelenti, hogy a nagyúr vagy a nagyasszony nem tudott írni, főleg az előbbi tudhatott, de olyan nagy úr volt, hogy még az aláírást is az íródeákjára bízta. Kivételek persze mindig vannak, ilyen Nádasdy Tamás nádor, aki mindig maga írta leveleit feleségének, s az is sajátkezű levelekben válaszolt. A már említett Takáts Sándor szép tanulmányt írt Nádasdy Tamás fiának, Ferencnek, a későbbi híres hadvezérnek neveltetéséről. Könnyű dolga volt, mert a fiatal Nádasdy Ferenc hetenkénti levelekben számolt be anyjának, Kanizsai Orsolyának bécsi életéről, tanulmányairól. Leveleiből kitárul előttünk a 17. század második felében kimagaslóan nagy műveltségű főúri család gyermekének neveltetése, taníttatása a császári udvarban. Nádasdy Ferenc több magyar főúri gyermekkel együtt a bécsi, majd prágai udvarban nevelkedett, együtt a kis főhercegekkel és az osztrák-cseh arisztokrácia fiaival. Tanulmányaik az alábbiak voltak: írás, olvasás, a latin nyelv, ezzel kapcsolatban a latin klasszikusok némi ismerete. Ehhez járult az udvari élet, az „úri viselkedés", a társaságban való megjelenés oktatása. De már 14 éves korukban otthagyják az udvart, elsősorban a magyar gyerekek, mert — ahogy írják — nem ez az ő feladatuk, hanem az, hogy a gyakorlati életben, a végvárakban, a vármegyében tanulják meg azt, amire szükségük van. Az iskolai nevelés a császári udvarban vagy a hazai főúri udvarokban végetért, amikor a fiúgyermekek annyira megerősödtek, hogy a kardot felbírták emelni. A nevelés ezután az életben, a harcmezőn és a megyei gyűléseken folytatódott. A 17. század elején Miskolczi Csulyak István református esperes, a Református Egyház kimagasló tagja, több erdélyi fejedelem felett mondott gyászbeszédet. Mindegyikben ismertette a halott életpályáját, s jellemezte műveltségét, iskoláztatását. Mivel ezek a fejedelmek — Bocskai István, az idősebb és az ifjabb Rákóczi Zsigmond — nagyhatalmú urak voltak és az alattok valóknak példaképül szolgáltak, igyekezett róluk minden szépet és jót elmondani, ami a kor ideáljához hozzátartozott. Iskolázásukat is követendő például említi, annak igazolására, hogy az „isteni tudományok"-ban milyen képzést kaptak. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemről a halotti beszédben ezt mondja 1609-ben: „Apja igen nagy gondot viselt arra, hogy a tisztességes tudományoknak tanulására oskolában járassa a fiát. Az oskolán penig, hogy idejét nem haszontalanul foglalta legyen, nyilván vagyon, mert még az kegyetlen betegség ő nagyságának keze erejét el nem vötte, nem csak akarattyát írhatta levélben, és másnak is keze írását olvashatta el, de a szent Bibliának olvasásában magát gyönyörűségesen gyakorolhatta." Összegezve a dolgokat: Rákóczi Zsigmond megtanult írni és olvasni. Az ifjabb Rákóczi Zsigmondról, I. György fejedelem elhunyt testvéréről egy nemzedékkel később, 1621-ben ezt olvassuk: „Apja a többi mindennemű nagyságos úrfihoz illendő virtusokra tanítaná őt, mert már Mátyás király megmondta: sem úr, sem fejedelem tökéletes dicséretre nem mehetne, ha nem volna deáki tudománnyal ellátva. írás, olvasás, deáki tudomány megszerzése — ez volt,amit a főúri ifjútól elvártak. Ha megnézzük Bocskai István nagy számban ránk maradt levelét, megállapíthatjuk, hogy szinte csak az aláírás sajátkezű, s hogy az iskolában szerzett átlagos latin tudás nem is volt valami magas fokú. Bocskai, Nádasdy Ferenccel együtt, Bécsben és Prágában a császári-királyi főhercegekkel egy iskolában tanult, de későbbrha német levél jött, nem tudta elolvasni, messzeföldről kellett íródeákot fogni, a latin levelet megértette, de ahogy egyszer írta: a válasszal megvárja 100
