G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)

jónak szolgálnak, és nékiek a' F. Királyi Helytartó Magyar Országhi Tanács által ezek előtt elsőségh adatott;...".

59 A védekezés másik módja, az országban működő céhek összefogása volt. 1774ben Pápa városában gyűltek össze a fehérvári, palotai, veszprémi, tapolcafői, pápai, tatai, szombathelyi, Zalaegerszegi, győri, tapolcai és ozorai csapómesterek, és megállapodtak abban, hogy a kereskedőkkel szemben egységesen fognak fellépni, valamint törekedni fognak arra, hogy a vásárlandó gyapjú árát minél lejjebb szorítsák.

60 A megvásárolt gyapjú szállítása szekérrel történt, majd Pestnél hajóra rakták, és ilyen módon jutott el az áru rendeltetési helyére.

61 A tatai csapómesterek által szőtt termékek közül a pokróc és a szűrposztó volt a legjellemzőbb.

62 Ez utóbbiból készült a magyar parasztság egyik jellegzetes ruhadarabja, a szűr. A 18-19. század fordulóján 13.000 vég posztót állítottak elő, amely 52.000 szűr elkészítéséhez volt elegendő. A mesterek száma ebben az időszakban 200 körül lehetett.

63 A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a tatai csapóipar a helyi igényeken túl szélesebb piackörzet ellátására is képes volt. 13. kép: A tatai csizmadiacéh serlege J6