Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Szemán Attila: Bányászkardok a Tatabányai Múzeum gyűjteményében
Bányászkardok a Tatabányai Múzeum gyűjteményében 91 3. Bányászszablya 3. kép: Bányászszablya 3. photo: Mining saber Leírása: nikkelötvözetből készült szerelékekkel ellátott bányászszablya, mely szinte pontos másolata az előbbiekben bemutatott darabnak (4. tábla 1-2.). A hüvely is a pótolt hüvelynek felel meg. Csupán a penge maratott díszeinek kartusa mutat eltérő formát, amennyiben inkább a díszesebb magyar típushoz hasonlít (4. tábla 3-4.). Hiányoznak a penge jelzései is, és a penge jóval hosszabb, bizonyára lovastiszti szab- lyához készült. Ezen egyébként egy törés nyomai láthatók, amit hegesztéssel javítottak. A két világháború között készült jó minőségű másolatnak tekinthetjük, az 1920-as, 1930-as évekből. Ezt támasztja alá, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után jóval nehezebb volt bányász díszfegyverekhez jutni. Méretei: teljes hossz: 100 cm, ebből a penge: 86,5 cm, penge szélessége: 25 mm. A pengezömökön jelzés nem látható. Ltsz.: 2011.25.1 A Tatabányai Bányászhagyományokért Alapítvány vásárolta meg a Tatabányai Múzeum számára. A kereskedő elmondása szerint Tatabányáról került hozzá. Ezt alátámasztani látszik az a tény is, hogy a 2. számú bányászszablya másolatáról van szó. 4. Bányász tisztviselői díszkard 4. kép: Bányász tisztviselői díszkard 4. photo: Ornamental sword of a mining officer Leírása: díszkard (spádé, német szaknyelven Degen) egyenes kétélű, egyenletesen hegyesedé pengével lett szerelve, a pengezömökön a gyártó jelzése: WEYERSBERG & STERN / SOLINGEN (5. tábla 1. ).21 Gyűjtőtől, ajándékként került a múzeumba, nem helyi gyűjtés. Méretei: teljes hossz: 78 cm, penge hossza: 64 cm, penge szélessége: 25 mm. Ltsz.: 81.3.1. Ezeket a díszfegyvereket csak állami bányatisztviselők, illetve bányamérnökök használhatták. A spádé a bányászjelvényt tartó kétfejű birodalmi sast ábrázolja, ami csak állami bányatisztviselő esetében volt lehetséges. Az osztrák szakirodalom szerint22 az 1890-es években adták először ki ezt a típust. A keresztvasról lecsüngő, már fel nem hajtható hárítólap - „függöny” - ábrázolásán a kétfejű osztrák birodalmi sas látható, mellén az uralkodói címerrel (5. tábla 2. ). Alatta nyílt olajfakoszorú, rajta a keresztezett és masnisan átkötött nyelű ék-kalapács bányászjelvény látható. A keresztvassal egybeöntött kézvédő kengyel letört, de csonkjából jelentős darab megmaradt. A keresztvas végének akantusz levelekkel díszített gombjai hasonlítanak a jóval nagyobb markolatgomb formájára: egy nagyobb gömbre ültetett kisebb. A teljes markolatszerelvény díszítésében mindenhol megtaláljuk a stilizált leveleket. 21 Sajnos a korrózió miatt a képen nehezen látható. 22 Ortner - Artlieb 2003, 520.
