Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Szemán Attila: Bányászkardok a Tatabányai Múzeum gyűjteményében
90 Szemén Attila 2. Bányászszablya 2. kép: Bányászszablya bojttal 2. photo: Mining saber with tassel Leírása: nikkelezett sárgaréz szerelékekkel készült, kifényesített bádoghüvellyel ellátott. A hüvely nem az eredeti. Markolata a tiszti szablyáknál szokásos halbőr (cápabőr) bevonatú, a rajta körültekeredő sodrott huzal is nikkelezett. A penge krómozott, maratott, kétoldalt vájatos. Bal oldalán, ovális kartusban, a vágóéi síkjára keresztbe állítva ék-kalapács bányászjelvény (3. tábla 1.), nyílt babérkoszorúban. Jobb oldalán, hasonló kartusban a fok síkjára keresztbe állítva, díszes gót betűkkel maratva a kétsoros „Glück / Auf’ felirat (3. tábla 2.). A penge bal oldalán, a pengezömökön beütve a gyártó (3. tábla 3.): WEYERSBERG (félkörívben) & STAMM i SOLINGEN (egyenesen). A pengezömök jobb oldalán a forgalmazó (3. tábla 4.): ADOLF WINDHOLZ (félkörívben), MÄHR. / OSTRAU (egyenesen). Az utóbbi betűk szintén beütöttek, de jóval nagyobbak és vékonyabbak, ezért az egyenes felirat az íves öblébe került. A markolatra nyitott, monarchikus katonai kardbojt (lovassági tiszti)20 van kötve (3. tábla 5.), belehímezve világosabb fonallal „K” (IV. Károly király). A szablya vétel útján került a múzeum gyűjteményébe, Krajcsirovits Henrik helyi festőművész hagyatékából. Ő ajándékba kapta egy idős bányásztól még az 1960-as években, aki aknász, azaz altiszt volt, és 1924-től évtizedekig dolgozott a XII-es aknán. Az unoka már nem tudta megmondani, hogy került a birtokába? A MÁK Rt bedőlésekor szerzett „zsákmány” vagy ajándék lehet egy idősebb bányatiszttől, amit esetleg a 20-as, 30-s években még díszruhához használhattak? Méretei: teljes hossz: 93 cm, ebből a penge: 80 cm, penge szélessége: 24 mm Ltsz.: 2014.9.1. A kardot, azaz szablyát a 19. század közepéig csak a bányatisztek (tkp. bányamérnökök) hordhatták. A 19. század végétől már a bányamesterek és esetleg egyéb altisztek is viselhették. Ez a nikkelezett bányászszablya is lehetett ilyen altiszti, azaz bányamesteri darab. Az is lehetséges, hogy ezért nikkelezték a sárgaréz szereléket. Az arany (sárga) szín ugyanis tiszti rangra utalt a katonaságnál is, míg az altiszti rangot az ezüst szín jelentette. A kardbojt akár később is rákerülhetett. Adolf Windholz ismert bányászruhával és viseleti tárgyakkal (is) foglalkozó monarchikus kereskedő volt. Nagykereskedői szinten vásárolta a bányász- szablyákat is, sőt, az is meglehet, hogy a pengéket szerezte csak be Solingenből, és a szereléket esetleg már saját maga gyártatta, illetve szerelte össze ezeket a díszfegyvereket. Valószínűleg ezért üttette utólag saját jegyét is a pengébe. A kosár közel áll az 1846.M. tengerésztiszti szablya formájához és díszítéséhez. Persze a bányászjelvény feletti nyílt koszorúban már nem a birodalmi kétfejű sas, hanem a díszes gót betűkből álló, Glück / Auf kétsoros felirat látható (3. tábla 5.). A szerelék másik darabja, a gerinclemez (3. tábla 6.) már erősen eltér a standart formától, mert fejrészében a keresztezett ék-kalapács bányászjelvény és fölötte egy bányászsüveg látható. Ez nyilvánvalóan a korább kincstári bányászatra utaló császári zárt korona helyére került. Hüvelye egyszerű katonai fényezett bádoghüvely, akasztókarikáinak felerősítése is ennek felel meg, nem egy bányászszablya hüvelyének. Bizonyára az elveszett darab pótlásaként alkalmazták. Mindent egybevetve, a szablya korát a 20. század első évtizedeire tehetjük. Ezen sem látható a kincstári bányászatra utalás, tehát nem állami bánya alkalmazottja viselhette. 20 Anyagát tekintve ez a nyitott, azaz lovassági kardbojt nem lenne megfelelő a tiszti rangnak, mert nem fémszálas, de sárga színű, ami csak a tiszteknek járt.
