Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Szemán Attila: Bányászkardok a Tatabányai Múzeum gyűjteményében
Bányászkardok a Tatabányai Múzeum gyűjteményében 89 A Tatabányai Múzeum gyűjteményében LEVŐ DARABOK A gyűjteményben három szablya és egy kard, pontosabban spádé található. Ezek a darabok valameny- nyien díszfegyverek. 1. Bányászszablya Leírása: aranyozott sárgaréz szerelékekkel, feketére lakkozott bádoghüvellyel készült. Markolata a tiszti szablyáknál szokásos halbőr (cápabőr) bevonatú. A penge krómozott, maratott, kétoldalt vájatos. Bal oldalán, a vágóéi síkjára állítva ék-kalapács bányászjelvény (1. tábla 1.) nyílt olajfakoszorúban, kétoldalt indás díszítményekkel. Jobb oldalán, hasonló díszítmények között a fok síkjára állítva maratott „Szerencse feli” felirat (1. tábla 2.). A pengezömökön a baloldalon félkörívben: WEYERSBERG, KIRSCHBAUM (az utolsó betű elmosódott), a köríven belül & CO. A leltárkönyvi bejegyzés szerint kereskedőtől lett vásárolva. 19 19 A fényképeket Dallos István fotóművész (Tatabányai Múzeum) készítette. Méretei: teljes hossz: 97 cm, ebből a penge: 83 cm, penge szélessége: 24 mm. Ltsz.: 90.13.1. Ez a bányászszablya a viszonyítási pontokból következtethetően semmiképp nem lehet a legkorábbi típus, melyet 1850-ben rendszeresítettek. Ekkor ugyanis az 1846.M. tengerésztiszti szablya kosarának mintázatát vették át a horgony helyén alkalmazott bányászjelvényes díszítéssel, s jelen darabunk kosarának (1. tábla 3.) mintázata nem felel meg a standart mintának. Hiányzik róla az állami címer, illetve a császári kétfejű sas is, csak a bányászjelvény található meg a hárítólapon. Gerinclemeze azonban pontosan megfelel az 1846.M. tengerésztiszti szablyáénak (1. tábla 4.). A magyar nyelvű bányászköszöntés, a „Szerencse fel”, már 1867 után feltételezhető ugyan, egyéb momentumok azonban későbbi készítési időpontra utalnak. A belső füles hüvely már 1861-ben megjelent az 1861.M. gyalogtiszti szablyán, de még a katonai fegyvereiméi is időbe telt, míg a meglevő darabokat lecserélték ilyen hüvelyekre. Az 1850/71.M. tengerésztiszti szablyán 1871-ben jelenik meg először, s a veretek díszítése is ekkor alakult ki véglegesen. Szab- lyánknak belső hordkarikás (2. tábla 1.) hüvelye van, s az alsó hordkarika díszítése (2. tábla 2.), és a saruveret, azaz koptató (2. tábla 3.) is ennek a típusnak felel meg. Tehát 1871-nél is fiatalabb kell, hogy legyen. A penge maratott magyar felirata valószínűleg nem lehet 1894- nél sokkal későbbi, hiszen az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület választmánya 1894. április 7-én, Selmecbányán tartott gyűlésén fogadta el hivatalos magyar bányászköszöntésnek a „Jó szerencsét!” formát. Bár nem bizonyos, hogy ez azonnal átment a gyakorlatba, feltételezhetjük, hogy gyorsan megtörtént. Korát így az 1880-as évek elejétől az 1890-es évek közepéig terjedő időszakra tehetjük. Nem a kincstári bányászat részére készült, mivel sehol nem látni utalást rajta, még a legtöbbször meglévő torkolatvereti bányászjelvény felett sem látható korona (2. tábla 1.).
