Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Tokai Gábor: Hol volt Peuké szigete?
54 Tokai Gábor Ha elfogadjuk a Narékosz és a Noarosz nevek azonosíthatóságát, akkor azt kell feltételeznünk, hogy Apollóniosz Rhodiosz adata valójában ugyancsak Nagy Sándor hadjáratára és Ptolemaioszra, Lagosz fiára vezethető vissza. Ebben az esetben azt kell feltételeznünk, hogy csak Szkümnosz Periodosza közölt tárgyilagos adatokat a Duna-delta szigetéről, Apollóniosz pedig a névhasonlóság alapján helyezte a Ptolemaiosznál (Lagosz fiánál) olvasott adatokat a Duna-deltába. Nagy Sándor hadjárata csak egy villanásszerű epizód volt az észak-balkáni térség földrajzi megismerése tekintetében; a terület pontos viszonyai még évszázadokig, a rómaiaknak a térségbe vezetett rendszeresebb hadjárataiig ismeretlenek maradtak. Ilyen körülmények között elképzelhetőnek tűnik, hogy a területről szerzett pontos katonai információkat a korabeli földrajztudomány nem tudta a valóságnak megfelelően beilleszteni a térségről alkotott képébe, és a meglévő információk a későbbi korokban egyre inkább összemosódtak egyéb, valóban a Duna-tor- kolatról szóló adatokkal. A római korból kétségkívül nem maradt fenn egyértelmű adat a Száva alsó folyásánál lévő, Peukénak nevezett földrajzi alakulatra, azonban a névhasonlóság alapján ez a feltételezett megjelölés talán összefüggésbe hozható a Valkó/ Vuka (Uolkaioisz heleszi, ill. Hiulca palus)21 folyócska nevével. Appendix A Duna és a Száva közt elterülő szigetszerű földrajzi alakzat - amelyet számtalan forrás ténylegesen is szigetnek nevez - feltételezett Petiké neve látszólag sokrétű kapcsolatba hozható a térség egyéb földrajzi elnevezéseivel. Egy korábbi tanulmányunk feltételezése szerint a Tisza, amelynek a torkolata éppen ennek a földrajzi alakúknak a vidékére esik, szkítakori neve Buces, Lükosz, *Lougas volt, azaz a kapcsolat esetén a folyó torkolatával szemben lévő „sziget” megkaphatta volna a folyó nevét. Egy feltételezett kapcsolat esetén a vonatkozó nevek tekintetében rekonstruálni lehetne egy eredeti *Blk/Plk- alakot (szótagképző 1 hanggal), a Valkó/Vuka nevet is figyelembe véve pedig talán egy *Wlk- formát is. A Tisza későbbi elnevezései: a Pathissus (Plinius), a Partiszkon (Ptolemaiosznál „Tisza parti város”) és a Parthiscus (Ammianus Marcellinus) formák ugyan a szkítakori feltételezett névalakokkal (Buces, Lükosz, *Lougas) látszólag semmiféle kapcsolatba nem hozhatók, a rekonstruált *Plk- alak azonban talán magyarázhatja a későbbi adatokat. A térség víznevei valamikor a Kr. e. 5. század (Hérodotosz) után kiegészültek egy -iszk- képzővel; Hérodotosz Tibisz-isz - Ptolemaiosz Tib-iszk-osz; Hérodotosz Mar-isz - Szt- rabón Mar-iszk-osz, és bár a Kr. e. 5. századi alakja nem maradt fenn, valószínűleg ilyen képzővel van ellátva a Tisza Path-iss-us, Part-iszk-on és Parth-isc-us neve is. A név első tagját a három alak alapján *Parth- formában rekonstruálhatnánk. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a görög -th-t időnként a -c- hang átírására is alkalmazták,22 a három névre talán egy eredeti *Parc- alakot rekonstruálhatunk. A -c- hangról pedig feltételezhető, hogy az -iszk- bővítmény -i-jének pa- latalizáló hatására jött létre egy eredeti -k- hangból, ez esetben pedig a Tisza neveként a Kr. e. századokra egy *Park- tövet következtethetünk ki (*Plk- > *Palk- > *Park- > *Park-isk- > *Parc-isk- > Parth-isc-us). ______________ 22 ld. az asszír/babiloni a/iskuza görög szkütha’ átírását (az 21 VULIC: Hiulca palus 2128. asszír-babiloni feliratok átírásában a „z” a „c” hangjele)
