Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Tokai Gábor: Hol volt Peuké szigete?
Hol volt Peuké szigete? 51 Hol volt Peuké szigete? Tokai Gábor (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Az ókori földrajztudomány Peuké szigetét a Duna torkolatágai közti szigetként írta le.1 Ez az egyik helyszíne Nagy Sándor balkáni hadjáratának is (Kr. e. 335), melyet Sztrabón röviden az alábbiak szerint ismertet:2 VII.3.8. „Midőn Alexandros, Philippos fia, a Haimo- son túl lakó thrákok elleni hadjárata folyamán betört a triballosok területére és látta, hogy az azlstrosigs annak Peuké nevű szigetéig terjed, a túlsó terület pedig a geták birtokában van, mint mondják, egészen idáig előnyomult, s minthogy hajók szűkében lévén a szigetre nem tudott átmenni (a triballosok odamenekült királya, Syr- mos ti. ellenszegült minden ilyen kísérletnek), átkelt a getákhoz, elfoglalta azok egyik városát, s azután a törzsektől és Syrmostól ajándékokat kapva gyorsan hazatért. Ptolemaios, Lagos fia, mondja, hogy ezen hadjárat közben Adria menti kelták jöttek Alexandroshoz jó viszony és vendégbarátság létrehozása végett; ” Ugyancsak Ptolemaiosz, Lagosz fia (a későbbi egyiptomi király, aki a hadjáratokban személyesen is részt vett) alapján írja le a hadjáratot Arrianosz is3 (Anabaszisz 1.1-4.), csak jóval részletesebben. Ő is említi a követséget, az Ión-tengernél lakó keltákról beszélve (I.4.). Ez talán a legszembetűnőbb ellentmondás, amit a szövegben találunk: hogyan képzelhető el, hogy a Duna-delta vidékére az Adriai/Ión-tenger vidékéről érkezzen követség? (Nemcsak elvi megfontolások miatt, de gyakorlati okokból is: mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a hír eljusson a keltákhoz, s hogy azok ezután elérjenek a helyszínre?) Arrianosz azt is megjegyzi, hogy a sziget partja meredek volt, a folyó vize pedig a keskeny mederben sebes folyása által megnehezítette a kikötést (I.3.). Hogyan illeszthetnénk rá ezt a leírást a Duna-deltára, amikor erről közismert, hogy a folyó itt szétterül, lelassul, és emiatt rakja le a hordalékot saját útja elé lapos szigeteket építve? Végül az is különös, hogy a triballoszokról egyetlen másik ókori szerző sem beszél a Duna-delta vidékén. 1 POLASCHEK Peuce 1384. 2 A szöveghelyet az alábbi kiadás alapján idézem: SZTRABÓN 1997. 3 Arrianosz I. könyv 1-4. fejezet A triballoszok települési területéről először Hérodotosz és Thuküdidész közöl adatokat a Kr. e. 5. századból: Hérodotosz IV.49.: „Az Illüriából észak felé folyó Angrosz, kiérvén a triballoszok síkságára, beleömlik a Brongosz [Morava] folyóba, a Brongosz az Isztroszba,” Thuküdidész 11.96.: „A szintén független triballoi nép felé a tréresz és a tilataioi törzsek jelezték a határt [Szi- talkész birodalmát illetően], ezek a Szkombrosz-hegy- ségtől [ma Verila] északra laknak, területük nyugat felé az Oszkiosz [Iszker] folyóig nyúlik, [a Szkombrosz-hegy- ségből ered a Sztrümón]”4 Ezek alapján a triballoszok szállásterületét a Nisa- va-Morava völgyébe tehetjük, a mai Szófia vidékétől a Morava torkolatáig. A Kr. e. 4. századi helyzetről Philipposz és Nagy Sándor hadjáratai alapján vonhatunk le következtetéseket, melyekre később még részletesebben visszatérünk. Szinte alig tér el a fentitől az a kép, amelyet Sztrabón közvetít a Kr. e. 1. századból: VII.5.11. „Az autariaták egy időben leverték a tribal- losokat, akik az agrianosoktól az Istrosig 15 napi járó- földnyi területet laktak" (az agrionosokra: VII.frg.36-37. "A Strymón folyó a Rhodopé környékén lakó agriano- soknál ered.) VII.5.12. „A nagy skordiskosok az Istrosba ömlő két folyó közt laktak, a Segestika mellett elfutó Noaros és a Margos (némelyek szerint Bargos) között, a kis skordiskosok pedig ez utóbbin túl a triballosok és a mysosok szomszédjaiként. Még néhány sziget is a skordiskosoké volt. (...) A skordiskosok területe után az Istros mellett a triballosoké és a mysosoké következik.”5 4 A szöveghelyeket az alábbi kiadások alapján idézem: Hérodotosz 199& thuküdidész i985. 5 Nagyjából Tiberius uralkodásának végéig létezett egy alábbi tisztség: pref(ectus) civitatium Moesiae et Trebaliae (CIL V 1838). ld. POLASCHEK: Triballi 2394.
