Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Tokai Gábor: Hol volt Peuké szigete?
52 Tokai Gábor A különbség itt csak annyi, hogy Hérodotosz és Thuküdidész kora után telepedtek le a vidéken a szkordiszkoszok, akik a triballoszokat a Morava torkolatától kelet felé szorították. Egészen eltérő adatokat közöl azonban a Kr. u. 2. század közepén alkotó Klaudiosz Ptolemaiosz Geógraphika c. művében, nála a triballoszok Moesia Inferior provinciában, a Duna és a Balkán hegység közti területen, a Ciabrus (ma Cibrica) és Oescus (ma Iszker) folyók közt laktak: Ptolemaiosz szerint a triballoszok Moesia Inferior provincia nyugati részén laktak (II. 10.9.), melynek nyugati határa a Kiambros folyó (II. 10.1.), az Oisz- kosz torkolatánál helyezkedik el Oiszkosz Triballón város (II.10.10.). Hérodotosz és Thuküdidész adataiból nem (Sztra- bón adataiból pedig nem feltétlenül) lehet arra következtetni, hogy a triballoszok a Balkán-hegységtől keletre is laktak volna, Klaudiosz Ptolemaiosz pedig arról nem tesz említést, hogy a hegységtől nyugatra laknának. Az egyik lehetséges feltételezés az volna, hogy a legkésőbbi forrásban említett területet már korábban is birtokolták, csak éppen erre a régebbi szerzők nem tértek ki, a másik pedig az, hogy a lakóterületük keletre tolódását a kelták (szkordiszkuszok) megjelenése idézte elő. A szempontunkból egyelőre csak annyi fontos, hogy az Iszker folyótól keletre egyetlen ókori forrás sem említ triballoszokat.6 Philipposz és Nagy Sándor hadjáratai Kr. e. 339-ben Atheasz szkíta király Isztria városától (a Duna torkolatánál) fenyegetve segítséget kért az akkor éppen Büzantiont ostromló Philipposztól, majd a helyzet változásával elállt kérésétől. Pbilipposz azonban kárpótlást követelt, majd félbeszakítva az ostromot (elsősorban nem a szkíták miatt, hanem mivel az athéniek megjelentek Büzantionnál), a helyszínre vonult és legyőzte a szkítákat. Visszafelé csatába keveredett a triballoszokkal, és vereséget szenvedett tőlük.7 Bizonyára az apján ért sérelem megtorlása is motiválta fiát, Alexandroszt, aki a trónra lépése után seregét a Balkánra, éppen a triballoszok ellen vezette. A hadjáratot részletesen leírja Flavius Arrianus (Arrianosz):8 Alexandrosz Amphipoliszból indulva, Philippoi mellett elhaladva átkelt a Nesztosz (Meszta) folyón, és 9 nap múlva a Haimoszhoz (Balkán) ért. Itt legyőzte az útját álló thrákokat, átkelt a Haimoszon, 6 Polaschek Sztrabón fent idézett adata alapján, miszerint „a triballosokat, akik az agrianosoktól az Istrosig 15 napi járóföldnyi területet laktak”, egy napi járóföldet 30 km-rel számolva a triballoszok keleti szállásterületét Szilisztra környékéig valószínűsíti, és ezáltal megpróbálja a Duna- deltához közelíteni, ld. POLASCHEK: Triballi 2396. 7 IUSTINUS1992, IX. könyv II-III. fejezet. 8 Sztrabón idézett szöveghelyén kívül említi még a hadjáratot Ps-Kallisth 1.26,10 és Aphthon. progymn. 29. Rabe is, ld. POLASCHEK: Triballi 2397. majd a triballoszok földjére vonult. A triballosz király, Szürmosz, a nőket és a gyerekeket az Isztroszon lévő Peuké szigetére küldte, s családjával maga is, valamint a trákok egy része is ide menekült. A triballosz sereg pedig az Isztrosztól három napra fekvő Lüginosz folyónál megütközött a makedón sereggel és vereséget szenvedett tőle. Alexandrosz ezután elért az Isztroszhoz, ahol a Büzantionból ide rendelt hajókat találta. Ezeket megrakta legénységgel és megtámadta a szigetet, sikertelenül. A hajó kevés volt - a rajtuk lévő legénység szintén -, s ehhez járult még az is, hogy a sziget partja meredek volt, a folyó vize pedig a keskeny mederben sebes folyása által megnehezítette a kikötést a szigeten. Emiatt félbehagyta a sziget ostromát. Majd átkelt az Isztrosz túlpartjára, ahol már a geták laktak, és elfoglalta egyik városukat, mely a folyótól egy paraszangész (kb. 5,7 km) távolságra volt, és amelyet a geták a sereg közeledtére kiürítettek, maguk családostul a sivatagba menekültek. Alexandrosz a várost földig rombolta, és a hadizsákmánnyal elvonult. Ekkor érkezett a követség az Ión-tengernél lakó keltáktól. Ezután Alexandrosz elhatározta, hogy az agrianoszok és paiónok felé tér vissza (az Axiosz/Var- dar és Sztrümón/Sztruma felső folyásánál). Ami Philipposz útvonalát illeti, ő visszafelé érthető okokból nem akart a tengerparton haladni, így a visszatérésre a legkézenfekvőbb irány a Du- na-Iszker-Sztruma völgyben kínálkozhatott. Ha Thuküdidészt vesszük alapul, a csatára leginkább Szófia vidékén kerülhetett sor (ha Klaudiosz Ptole- maioszt is, akkor az Iszker mentén bárhol). Alexandrosz serege ugyan kelet felé indult, azonban az útvonalát tekintve a Nesztoszon való átkelés utáni irányról semmi kézzelfogható adat sincs. Ha azonban feltételezzük, hogy a sereg továbbhaladt keleti irányban, úgy meg kellett volna kerülnie a Ro- dope-hegységet, míg a triballoszok eléréséhez sokkal kézenfekvőbbnek kínálkozott volna a Nesztosz folyását követni (természetesen Arrianosz alapján a túlparton), hiszen 40 évvel korábban valószínűleg a triballoszok is így érték el a Nesztosz torkolatától keletre fekvő Abdera városát rablóhadjáratuk során (Kr. e. 376/75).9 Az út így a mai Szófia felé vezetett volna, ahonnan az Iszker völgye lehetett volna a legkézenfekvőbb haladási irány a Balkán-hegység, sőt tovább a Duna felé. A hadjárat útvonala és a triballoszok szállásterülete alapján több kutatóban is felmerült, hogy Peuké szigete ebben az esetben nem lehet azonos a Du- na-torkolatban lévő szigettel. Az idézett Arrianosz kiadás kommentátora topográfiai érvek alapján a Haimosz hágóját a Sipka-szorossal azonosítja, Peuké szigetét pedig Gigen és Rusze közé helyezi. Hasonló megfontolások miatt próbálták mások is a szigetet az Al-Duna egyéb szakaszaira lokalizálni, Turnu Severin 9 ld. POLASCHEK: Triballi 2394.
