Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)

Macher Péter: A Magyar Általános Köszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939–1944

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye ________a II. világháború időszakában 1939—1944________ 129 elősegítse a régió gazdasági fejlődését.31 A vállalat igazgatóságába a MÁK Rt. Stefániái Richárd vezér­igazgató-helyettest, az MDV Rt. pedig Péchy Pált, a bánhidai erőmű üzemvezetőjét delegálta.32 Az elekt­romos ipari vállalat azonban tiszavirág életűnek bizo­nyult: csak másfél üzletévet volt képes végig csinálni. 1944-ben Észak-Erdély újra elveszett, az 1947-es pá­rizsi békeszerződésben pedig a vállalat hivatalosan is a román állam tulajdona lett. VÁLSÁGOS IDŐK Hamarosan újabb nehézségek is jelentkeztek. A II. világháború kirobbanásával a magyar gyáriparnak szembe kellett néznie a német finánctőke hódítási törekvéseivel is. A nagyobb német cégek igyekeztek érdekeltségükbe vonni a legfontosabb hazai nagyvál­lalatokat. Franciaország legyőzését követően, 1941 - 42 folyamán a Magyar Általános Hitelbank 140 000 darab részvénye francia bankoktól a Dresdner Bank tulajdonába ment át.33 Ezzel a német finánctőke kép­viselői már beülhettek a MÁK Rt. legfontosabb üzleti partnerének vezetőségébe, ráadásul a vállalat többi francia tulajdonú részvénye is német kézbe került. 1942 végére a társulat német részvényérdekeltsége elérte a 6,7%-ot. Ha figyelembe vesszük, hogy a leg­magasabb arányt a Villamos-trösztnél sikerült elérni, ahol a német tulajdon 34%-ot tett ki, akkor ez túl­zottan jelentősnek nem mondható. A háború máso­dik felére újabb fordulat állt be. A németek ugyanis a hadiszállításokért szinte egyáltalán nem fizettek a magyar félnek. 1943-tól a magyarok a további szál­lítások feltételeként szabták, hogy a németek adják vissza a kezükben lévő magyar ipari részvények egy részét. Ezzel visszakerült a MÁK Rt. 8 millió értékű részvényállománya is.34 1940-, és 1941-ben bekövetkezett további terület­gyarapodások (Észak-Erdély, Délvidék) következmé­nyeként a kormány először is a visszatért területek fejlesztésére lényegében kényszerkölcsönt jegyezte­tett a nagyobb vállalatokkal. Ez azonban még csak a kisebbik problémának bizonyult, hiszen a visszatért területek szénellátása már komoly kihívás elé állí­totta a hazai széntermelőket. A szén iránti keresletet ráadásul tovább növelte a fellendülő hadigazdaság is. Ebben a helyzetben a széntermelőknek lépést kellett tartaniuk a piac megnövekedett igényeivel. Erre két féle mód kínálkozott a társulat számára: az egyik, hogy a meglévő aknákat jobban kihasználják, a másik, hogy újabb bányákat nyitnak meg. Ennek értelmében a MÁK Rt. igazgatósága 1940 novembe­31 A közhiedelemmel ellentétben az MDV Rt. is döntően állami érdekeltségű vállalat volt, csak a bánhidai erőmű építései munkálataiban vettek részt angol cégek. 32 Péchy Pált 1944-ben a nyilasok máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták. 33 Berend - Ránki 1958, 388. 34 Berend - Ránki 1958,392. rében úgy döntött, hogy újból megnyitják a borsodi Velezd község határában lévő bányát, melyet már jó ideje bezártak.35 Az erőfeszítéseket jól jelzik, hogy 1938 és 1941 között a társulatnak sikerült egymillió tonnával emelnie a termelést, 1942-ben pedig 21 mil­lió pengőt költött az aknák fejlesztésére.36 A megfeszített munka ellenére a kormányzat túl­zott elvárásai és megkötései egyre inkább kimerí­tették a társulatot. 1939 szeptemberében a II. világ­háború kirobbanásával a kormány az 1939: II. te. (honvédelmi törvény) értelmében a kulcsfontosságú üzemeket hadiüzemekké nyilvánította, melyek élére katonai parancsnokokat neveztek ki. A hadüzemi (húsz) parancsnokok a haditermelés zavartalan biz­tosítása érdekében az üzemeltetéshez elengedhetet­lenül fontos dolgozókat üzemi munkásalakulatokba szervezték, melynek parancsnoki tisztét is ellátták. A munkásalakulat tagjai pedig katonai fegyelem alatt álltak. Részükre utasítást az üzem vezetői csak az üzemi katonai parancsnok révén, annak ellenjegyzé­sével adhattak ki.37 A hadüzemi parancsnok döntötte el, hogy mely dolgozók minősülnek nélkülözhetetlennek. Ezeket a személyeket nyilvántartotta, és részükre megszer­kesztette a felmentési javaslatot. Figyelemmel kísérte az üzemben dolgozó munkásság szociális helyzetét, fegyelmét és hangulatát. A hadüzemi parancsnokok feladata volt még a kémkedés, szabotázs és ellensé­ges propaganda elleni védekezés, valamint az üzem földi védelmének megszervezése. Ők feleltek az üzem kiürítéséért. Az üzem műszaki irányításába azonban nem avatkozhattak be. Minden hadüzemi parancs­nok katonai, személyi és szakügyekben az illetékes honvédkerületi hadtest parancsnoksága alá volt ren­delve.38 A vállalatok irányítási jogkörét ezek az intézke­dések jelentősen csorbították. Ráadásul a kormány már 1939 augusztusában rögzítette a szénárakat, 1940 februárjában pedig a szénellátás szabályozására Széngazdálkodási Bizottságot hozott létre. A társulat a növekvő költségtényezők ellenére nem változtatha­tott eladási árain, ami csökkenteni kezdte a hozamot. A szénexportot le kellett állítani. Kizárólag Szlová­kiába engedélyezték nagyobb szénmennyiség szállí­tását, mert egyedül onnan tudott a társulat bányafát szerezni. Szlovákia egyébként - kihasználva a társulat szorult helyzetét -, nem egy esetben irreálisan magas árat kért a bányafáért.39 1940 nyarán a kormány felszólította a társulatot az alumíniumgyár fejlesztésére, valamint kérték, hogy az előállított alumíniumot olcsóbban adják a hon­védség számára.40 A teljesíthetetlen kérést a társulat 35 MOL Z 250 1. csomó. 1941. november 4-i ig. jegyz. 36 Berend - Ránki 1958,408. 37 Szijj 2002,159. 38 Szijj 2002,159. 39 MOL Z 961. 2. csomó. 1942. szeptember 22-i vb. jegyz. 40 MOL Z 961.2. csomó. 1940. július 5-i vb. jegyz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom