Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Macher Péter: A Magyar Általános Köszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939–1944
126 Macher Péter megemlíteni, hogy a háztartások jelentős része is szénnel fűtött ekkoriban. A Magyarországon bányászható szén zöme gyengébb minőségű barnakőszén volt, a magasabb kalóriaértékű feketekőszénből csupán kis mennyiség állt rendelkezésre.6 Az országban hat szénmedence működött (borsodi, nógrádi, dorogi, tatai, közép-dunántúli, mecseki). Ezek azonban nem képeztek összefüggő szénmezőt, így szétszórt aknatelepítések váltak szükségessé. Részben a geológiai széttagoltság következményének tekinthető, hogy az 1930-as években a magyar szénbányászatban 62 vállalat működött 93 területileg elkülönülő üzemmel. 1939-ben a háborús konjunktúra megindulásával öt újabb vállalat kapcsolódott be a termelésbe, ezek azonban csak a kedvező piaci lehetőségekre építő vállalkozások voltak, és nem törekedtek folyamatos termelésre. 67 vállalatból csak 27 ért el évi 10 000 vagonon felüli eredményt, 500 munkásnál többet pedig csak 22 cég alkalmazott.7 Ebben az időszakban négy jelentősebb szénkitermelőről lehet beszélni. A komlói feketekőszén bányák állami tulajdonban voltak. Az osztrák tulajdonú Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) üzemei a Mecsekben működtek. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (Salgó), mely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üzleti köréhez tartozott, a nógrádi-, dorogi szénmedencékben, valamint a Kö- zép-Dunántúlon birtokolt bányákat. A (MÁK Rt.) a Magyar Általános Hitelbank üzleti köréhez tartozott, jelentős volt benne a francia és svájci részvény- tulajdon. Az 1930-as évekre ez a négy szénkitermelő adta a magyar széntermelésnek majdnem 80%-át. A MÁK Rt. a tatabányai és a borsodi szénmedencében működtetett bányákat. A MÁK Rt. 1896-ban nyitotta meg az első aknát a Tata közelében található Alsógalla község határában, 1897-ben pedig hivatalosan is megvásárolták a tatai Eszterházy uradalom szénkitermelésének jogát. Néhány év múlva Alsó- galla-bányatelepből fejlődött ki Tatabánya község. A helyi bányászat megkezdésével jelentősen átalakultak a térség természeti, gazdasági és társadalmi viszonyai. A tatabányai iparvidék kiépülésével a környező települések - Alsógalla, Felsőgalla, Tatabánya, Bánhida - összenőttek, ami jelentős közigazgatási problémákat eredményezett.8 A századfordulót követően a MÁK Rt. a fejlődő tatabányai iparvidéknek köszönhetően óriási gazdasági sikereket ért el. 1901-ben Széli Kálmán miniszterelnök - az 1883:XVIII. te. alapján - feljogosította az immár országos nagyvállalatot, hogy üzlethelységein, fióktelepein, ügynökségein, valamint nyom6 Erdmann - Pető 1977,7. 7 Erdmann - Pető 1977,8. 8 A térség etnikai viszonyai is érdekesek A MÁK Rt. megjelenésekor Bánhidát szlovák, Alsógallát és Felsőgallát német ajkú parasztság lakta. A probléma további ismertetésére vonatkozóan lásd korábbi szakdolgozatomat. tatványain és „gyári cikkein” használhassa a magyar címert.9 A MÁK részvényeit a budapesti, bécsi, genfi és lyoni tőzsdéken egyaránt jegyezték már. Ezzel magyarázható, hogy a vállalat részvényeinek mintegy negyede francia és svájci kézben volt. A vállalat fejlődésével természetesen folyamatosan emelték a vállalati alaptőkét és ezzel együtt újabb részvényeket is bocsátottak ki. Ami a MÁK Rt. szervezeti felépítését és irányítását illeti, a többi részvénytársasághoz hasonlóan az 1875:XXXVII. te. (kereskedelmi törvény), valamint a saját, többször módosított alapszabályai szerint működött. Élén formálisan az elnök állt, akit a tulajdonosokból (részvényesekből) álló közgyűlés választott meg.10 A mindenkori elnök feladata volt reprezentálni a tulajdonosi kört, gyakorlati feladat azonban egyáltalán nem jutott neki, és ebből fakadóan a vállalat ügyeivel nem is foglalkozott. A részvényesek általában korábban miniszteri pozíciókat betöltő személyeket (Teleki Géza, Berzeviczy Albert) választottak elnöknek, akik csupán nevüket és ezzel járó tekintélyüket adták a vállalat sikeres működéséhez. A nem csekély elnöki apanázs ugyanakkor jól jött nekik. A francia és svájci részvényesekre való tekintettel a belföldi alelnök mellé mindig választottak egy külföldi alelnököt is. A közgyűlésen a részvényesek csak az általános, elvi irányítás kereteit határozták meg. A vállalat vezetése csak annyiban érdekelte őket, hogy a tulajdonrészük után járó éves nyereséget (osztalékot) megkapják. Az operatív döntéseket ezért egy szű- kebb testületre, az igazgatóságra, valamint a vezér- igazgatóra ruházták át. Az igazgatósági tagok és a vezérigazgató már a tapasztalt gazdasági, és/vagy műszaki szakemberek közül kerültek ki. A vezér- igazgatók szinte mindig országosan is elismert szakemberek voltak (Szende Lajos, Vida Jenő). Érdekesség, hogy bár a vállalat alapszabálya előírta, hogy az igazgatósági tagok meghatározott mennyiségű részvénnyel rendelkezzenek, ennek ellenére a vállalat legfontosabb vezetői nem birtokoltak igazán jelentős részvényállományokat. A vállalatvezetők ebben az esetben tehát inkább alkalmazottaknak, sem mint tulajdonosoknak voltak tekinthetők. Az 1929 és 1933 közötti gazdasági világválság idején a magyar széntermelés visszaesése nem volt olyan jelentős, mint a nehéziparé. Ez jórészt annak tudható be, hogy a kormány 1931-ben megtiltotta a szénimportot.11 A MÁK Rt-t azonban így is megviselte a válság. Az aknák széntermelése már 1930-tól kezdve csökkent, és számos egyéb üzemben is több 9 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Z 252 (MÁK Rt. Titkárság iratai) 1. csomó. 4. tétel. Engedély, okmány. 1901. május 24. 10 MOL Z 249. (MÁK Rt. közgyűlés iratai). 14. csomó. 13. tétel. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat 1936-os alapszabálya. 11 Erdmann - Pető 1977,9.
