Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Macher Péter: A Magyar Általános Köszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939–1944
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a IL világháború időszakában 1939—1944 125 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939—1944 Macher Péter (Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára) A MÁK Rt. és a magyar gazdasági élet a NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁGIG A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) tatabányai tevékenységével kapcsolatban már számos helytörténeti tanulmány született. A legátfogóbb képet a Tatabánya története I-II. (1972) kötetek tanulmányai kívánták nyújtani. Ezek a tanulmányok azonban munkásmozgalmi történetté degradálták a vállalat egész tevékenységét, ráadásul a szerzők megfeledkeztek arról, hogy a Tatabányán lezajlott történeti folyamatokat egy nagyobb kontextusba helyezzék. A kontextus hiánya pedig később is rányomta bélyegét a tatabányai helytörténetírásra. A kivételek közül érdemes megemlítenünk Simonik Péter munkásságát, aki a MÁK Rt. szociálpolitikáját vizsgálva igyekezett azt párhuzamba állítani az akkori országos, sőt, az európai tendenciákkal is. Tanulmányomban arról értekezek, milyen országos gazdasági jelentősége volt a MÁK Rt., valamint az általa birtokolt tatabányai iparvidék gazdasági tevékenységének. Ezek megértéséhez természetesen ismertetni kell a legfontosabb előzményeket és ki kell térni a korabeli gazdasági viszonyokra is. A két világháború közötti időszakban a magyar gazdaság egészét a nagyfokú termelési koncentráció jellemezte. A nyersvastermelés 100%-án például két vállalat, a Rimamurányi Vasmű és a Magyar Állami Vas- és Gépgyárak osztoztak. Az alumíniumtermelés egészen 1940-ig a Weiss Manfréd Művek monopóliuma volt. Az Egyesült Izzó a magyar világítás- technikai piac jelentős részét lefedte, és a ’30-as évek végére termékei már nemzetközileg is keresettek lettek.1 A gyorsan fejlődő magyar iparban példátlanul nagy szerepe volt a zsidóságnak. A magyar ipari termelés jelentékeny hányadát ugyanis néhány zsidó származású, részben kikeresztelkedett nagytőkés-nagypolgári család tartotta kezében: a petróleumipart a Freund család, a bőripart a Mauthner és a Wolfner család, a szeszipart a Fellner, valamint a 1 Kádár - Vági 2005,22. Léderer családok uralták.2 A legjelentősebb bankok és nagyvállalatok is néhány zsidó család birtokában voltak, melyek házasságokon keresztül szoros érdekszövetséget alkottak. Különösen jelentős volt a Hitelbank és az érdekeltségei köré szerveződött Vida—Perényi—Ulmann, valamint a Kereskedelmi Bankot és annak cégeit irányító Weiss—Chorin— Kornfeld—Mauthner csoport. Zsidó származású vezérigazgatója volt a Rimamurányinak Bíró Pál, a Salgónak Chorin Ferenc, a MÁK Rt-nek Vida Jenő, az Egyesült Izzónak Aschner Lipót személyében.3 A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), a magyar nagyiparos elit érdekvédelmi szervezetének vezetőségében szintén sok zsidó gazdasági szakember foglalt helyet. A szervezetet egyébként idősebb Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójának kezdeményezésére 1902-ben alakították meg a nyugat-európai munkáltatói szakszervezetek mintájára. Kötelékébe tartoztak a munkáltatók iparági egyesületei, voltak ezen kívül szakmai szakosztályai, valamint a vidéki városokban területi fiókjai. Vizsgált korszakunk kezdetén, 1938-ban 18 gyáripari szakegyesület, 400 gyáros és vállalat volt a tagja, valamint 8 szakosztállyal és 5 vidéki fiókkal működött. A szervezet emlékiratok, felterjesztések formájában állást foglalt gazdasági és politikai kérdésekben, valamint részt vett a kormányzat által szervezett szakmai értekezleteken is. Lapja a Magyar Gyáripar volt. A GYOSZ tehát a magyar gazdasági élet egyik legfontosabb szervezete volt.4 Korszakunkban a GYOSZ elnöke ifjabb Chorin Ferenc volt, tiszteletbeli elnöke pedig Vida Jenő.5 A 20. század első felében a szén volt az egyik legfontosabb ásványkincs. Az alap-energiahordozók termeléséből fűtőérték szerint 1938-ban 87%-al részesedett hazánkban. A magyar gyáripar és a villa- mosenergia-termelés szénre épült, ezért az erőművek többségét szénbányák mellé építették fel. Fontos 2 Kádár - Vági 2005,21. 3 Kádár - Vági 2005,21. 4 Bán 1989,25. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége címszó. 5 Ravasz 2005,103.
