Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)

Csikó Anna: A vértesszőlősi római villagazdaság

62 Csikó Anna jura mészkőből rakták, azonban néhol vértesszőlősi édesvízi mészkövet is használtak. A felmenő falak­hoz is vegyesen használták a két követ. Az épület ke­leti, déli és nyugati fala között egy helyen megma­radt a járószint (STR 0071), amely közvetlenül egy őskori rétegen feküdt. Az épületből egy kemence is ismert (STR 0218), amelynek falába egy római téglát építettek be. Az épületen kívül két további kemence (STR 0005-0006) állt, azonban ezek Árpád-koriak. A ház több pontjáról került elő égett omladék, be­töltés illetve folt (STR 0011, 0179), ami alapján va­lószínűleg tűzben pusztulhatott el. A házból római kerámiák és az agyagmécses mellett egy pannon- noricumi szárnyas és egy omegafibula, valamint vasszögek kerültek elő. Az épület a pars rusticához tartozott, funkcióját nem lehet meghatározni.72 Az épületet a 2. század - 3. század elejére lehet keltez­ni. Kérdés, hogy a belső elválasztófalat (STR 0072) közvetlenül az épület falainak megépítése után, vagy egy későbbi periódusban emelték ?73 A II. sz. épület téglalap alakú, három helyi­ségből állt (nagyságuk 26,4 m2, 4,8 m2 és 6,72 m2) és az I. sz. háztól délre helyezkedett el. Ez az épü­let is a pars rustica részét képezte. A ház déli ré­szénél egy kerítésfal (STR 0183), cölöplyukak (STR 0384-0386), egy kút (STR 0260) és egy szemétgö­dör (STR 0387) helyezkedett el. A háztól délre haladt a STR 0146-os nyugat-keleti irányú egyrétegű kő­fal, amelyet jura mészkőből építettek. A fal funkci­óját tekintve semmiképpen sem beszélhetünk a pars rusticát és pars urbanát elválasztó kerítésről. Ez a fal a pars rustica egyes részeit választhatta el egymástól. Az épület 1. és 2. helyisége között egy küszöböt (STR 0043) figyeltek meg, amely a belőle származó kerá­mia alapján a Severus-korban, vagy az után készül­hetett. Az épületen belül és kívül lévő omladékok- ból számos kerámia, állatcsont, néhány pénzérme, tetőfedőcserép és egy olajmécses került elő. Az épü­letet és a STR 0146-os falat egy időben, a Commodus - Severus korban emelték. A II. sz. házat egészen a 4. század második feléig használták. Elképzelhe­Az ilyen épületekre párhuzamként lásd: Bíró 1974, 31, Fig. 6. Amennyiben a belső falat csak később építették vol­na meg, az I. periódus egyterű épületéről feltéte­lezhetnénk, hogy istállóként funkcionált. Azonban Bíró M. Vitruviusra valamint a modern mezőgaz­dasági párhuzamokra hivatkozva megemlíti, hogy az egyterű istálló épületek hosszabb oldalainak kell keletre illetve nyugatra néznie - ennek a kívána­lomnak a vértesszőlősi I. sz. épület nem felel meg. VITR. DE ARCH. LIBR. DEC. 6,6; Bíró 1974, 29-30, Fig. 5. tő, hogy a STR 0043-as küszöb az épület II. perió­dusában (de még a Severus-korban) készült, ebben az esetben az I. periódusban csak egyhelyiséges lett volna az épület, és csak az említett II. fázisban alakí­tották volna át háromhelyiségessé. Mivel az épület­hez fából készült tetős szerkezet, kút és szemétgödör is tartozott, elképzelhető lenne, hogy edénygyár­tó műhelyként (vagy esetleg a műhely raktáraként) funkcionált. Az épületből (az I. helyiség betöltésé­nek bontásából) került elő két darab mázas dörzstál, amelyek esetleg hibás daraboknak tarthatóak, azon­ban kemence nincs az épületben, ezért a műhely funkció nem bizonyítható.74 Az V. sz. épület a II. sz. ház mellett fekszik, azonban tájolásuk eltér, valószínűleg nem képezték egy épület részét. Nagyságát nem lehet megállapíta­ni, mivel csak három fala ismert. Az épületet a Had- rianus-kor - 3. század elejére lehet keltezni, tehát ez valamelyest korábbi, mint a mellette épült II. sz. ház. Ebből az épületből került elő egy kígyós edény rész­lete két darabban, amely alapján elképzelhető, hogy az épület szentély funkcióval bírt .75 Alaprajzából ítélve azonban akár egy kisebb istálló is lehetett (bár ebben az esetben nehezen lehetne megmagyarázni, hogy hogyan került az épületbe a kígyós edény ).76 * A III. sz. épület a lelőhely déli részén található. A ház legalább négy helyiségből áll, amelyek közül az 1. 40,6 m2, a 2. 21 m2, a 3. 15,4 m2 és a 4. 15,2 m2 alapterületű. Az épület a pars rustica részét képez­te, és lakófunkcióval bírt, mivel 1. helyisége fűtéssel rendelkezett. Az 1. helyiség felmenő falait is fűtöt­ték valószínűleg - erre utal a fűtőkemence omladé­74 A műhely funkció mellett az az érv szólhat, hogy a 3. század második felétől újra meginduló terra sigillata illetve pannoniai pecsételt áru, majd vala­mivel később a késői mázas edények gyártása már kisebb, például villagazdaságokban működő mű­helyekben folyt - ezeknek sorába beleillene a vér­tesszőlősi villagazdaság. Például lásd a gorsiumi, tokodi illetve a nagydémi villát: B. Thomas 1955, 85, 102-124; MRT 5, 335, 337; Gabler 1976, 50; Gabler 2006,102. 75 A kígyós edényről lásd: Csikó 2012, 79-81, Kát. 1. Ezt a feltételezést alátámasztja Bíró M. azon ál­lítása, mely szerint a feltételezett vallási funkció­val bíró épületek (például Baláca X. épület, Gyula- hrátót-Pogánytelek II. épület, Szentkirályszabadja- Romkút II. épület) sarkukkal észak felé néznek, mi­vel az épület egyik (hiányzó) sarka észak irányába állt, ugyanakkor a vértesszőlősi ház kisebb, mint az előbbiekben említettek, és alaprajza sem közelít a szabályos négyzethez. Bíró 1974, 26-27, Fig. la-c. 76 VITR. DE ARCH. LIBR. DEC.6,6; Bíró 1974, 29-30, Fig. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom