Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
32 Groma Katalin Ezek alapján a sírokban legnagyobb számban fellelhető tárgyak - az edények - nem hamvveder szereppel bírtak, hanem valamilyen más - valószínűleg az elhunyt mellé helyezett étel- és italtartó - funkciójuk volt. Számuk és összetételük temetkezésenként eltér, a típusok azonban visszatérően kúpos-, vagy hengeres nyakú edények, széles szájú mély tálak füllel vagy fül nélkül, behúzott peremű tálak, fordított csonkakúp vagy félgömb alakú csészék és tálkák, valamint durva, gyakran bütykökkel vagy ujjbenyomkodott lécmintával díszített csuprok és fazekak. A tatabányaival számos tekintetben rokon Nővé Zámky síktemető értelmezésekor a közlő, Susanna Stegmann-Rajtár hármas rendszert vezetett be a sírokban fellelhető edényszámok osztályozására. A gazdag sírokba e szerint a felosztás szerint 10-nél több kerámia került, átlagosak voltak azok, amelyek 5-9 edényt tartalmaztak, és szegénynek határozta meg azokat, amelyekből mindössze 1-2 edény származik.24 Ha a tatabánya-alsó-vasútállomási temető sírjai esetében ezt a felosztást alkalmazzuk 1 gazdag, 9 átlagos és 6 szegény temetkezést választhatunk el. Tehát a tatabányai temetőben egy hasonló lelőhely alapján kidolgozott értékelési rendszer szerint a sírokba helyezett kerámia mennyisége alapján nincsenek kiemelkedő értékek, persze elképzelhető, hogy a bolygatott viszonyok miatt nincs lehetőség teljes kontextusokat értékelni, vagy a temetőnek egy szegényesebb részét tárták fel. Az egyes edénytípusok funkciói nehezen meg- állapíthatóak. A kúpos és hengeres nyakú edények esetében felmerül, hogy valamilyen italt helyeztek bennük az elhunyt mellé. Ezt sugallja közvetve az edény kiképzése, hiszen a szűk nyak miatt ezek az edények folyadék tárolására alkalmasak lehettek, emellett a 16. sírban egy kis, füles bögre feküdt egy ilyen edényben. Elképzelhető, hogy az utóbbit mericeként használták.25 Az egyes edénytípusok funkcionális vizsgálatának kérdésénél maradva érdemes megemlíteni, hogy a tatabánya-alsó-vasútállomási sírok közül 5-ben figyeltek meg állatcsontokat. Bár pontos meghatározásukra nem volt lehetőség, annyi megállapítható, 24 Stegmann-Rajtár 2009,112. 25 Hasonló megfigyelést tettek mások is: Durkovic 2009, 65. és Neugebauer 1972, 5. Hohenau/March kapcsán még azt is megjegyzi a temetőt közlő régész, hogy a csészék hiánya esetén felmerül, hogy egyes esetekben szervesanyagból készült változataikat helyezték a sírokba. hogy az állati maradványok zömében kisebb darabok, bordák és lábrészek voltak, amelyek szinte kizárólag a kicsi, fordított csonkakúp vagy félgömb alakú tálkákban vagy közelükben feküdtek. Valószínű tehát, hogy ezek az edények evő-, vagy ételtartó funkcióval rendelkeztek, és az állatcsontok jellege alapján talán valamilyen levest vagy kásaételt helyeztek bennük a halott mellé .26 A sírokban az edényeken kívül alig jelentkeztek további leletek. A viseleti elemek között egyedül az 1. sír vas hárfafibulája említhető, emellett egy vaskés (1. sír), 2 vaskarika (2. és 4. sír), egy orsógomb (12. sír) és egy agyagnehezék (13. sír) került az eltemetettek mellé. Leltárkönyvi adatok alapján tudjuk, hogy a 8. sírban feküdt még 4 orsógomb, 2 hengeres bronzgyöngy, 1 füles bronzpityke és egy bronz lemezke. Ezek a tárgyak sajnos mára elvesztek, az azonban kétséget kizáró, hogy a temető leggazdagabb sírjához tartoztak. Összességében ezek alapján kijelenthető, hogy a temetkezésekből feltárt edények és további tárgyak alapján Tatabánya-alsó- vasútállomáson egy szegényebb kora vaskori közösség tagjai temetkeztek. A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE Fémek A temető kevés fémlelete közül talán a leginkább figyelemre méltó az egyetlen feltárt viseleti elem, az 1. sír vas hárfafibulája (1. tábla 3.), amelyből a spiráltekercs egy rövidke szakasza és a megvastagodó kengyel maradt fenn. A ruhakapcsoknak ez a típusa egy többnyire 6 vagy 8 menetes spirálkorongból, egy ehhez kapcsolódó egyenes vagy meghajlított, általában megvastagodó, hat- vagy nyolcszög, ritkábban kör keresztmetszetű kengyelből, egy ehhez csatlakozó hosszabb spiráltekercsből, és egy, a kengyelhez képest az ellenkező oldalon elhelyezkedő tűből áll, amelynek tartóját rendszerint a spirálkorong végének visszahajlítá- sából alakítják ki. Ez a forma kissé elvonatkoztatva hárfára emlékeztet.27 26 Az említett kerámiatípusok hasonló szerepét más temetőkben - például Nagydém-Középrépáspusztán - is megfigyelték. Az említett temetőben az állatcsontokat meg is határozták, zömében malaccsontok feküdtek a sírokban, egyetlen esetben figyelték meg ló vagy szarvas maradványait (Nagy 1939, 50.). 27 Betzler 1974, 86.
