Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
126 Tokai Gábor tebb), amelyet az általános ókori felfogás szerint örök hó és jég borított236 (mint az Alpokat). Az ezek szerint egymáshoz közel élő két nép hasonló jellemzését nehéz lehetett nem észrevenni. Az argippaioszokat Tomaschek szerint már Abderai Hekataiosz (Kr. e. IV. sz.) is a Rhipaia-val és a hüperboreoszokkal azonosította.237 A két nép megfeleltetését a jellemzésük nagyfokú egyezése mellett az is megerősíteni látszik, hogy az argippaioszok születésüktől fogva kopaszok, a déloszi leányok és ifjak pedig a Déloszon meghalt hüperboreosz szüzek tiszteletére lenyírják a hajukat (IV. 34.).238 A fiatalok Delphoiban (a hüperboreosz mítosz másik központjában) is hajáldozatot mutattak be, itt a kultusszal szoros összefüggésben álló Apollón részére.239 Az argippaioszok fiziognómiai leírása megfeleltethető az alpi embertípussal. Hérodotosz a népet így ismerteti (IV.23.) „...születésüktőlfogva kopaszok... az orruk lapos és az álluk nagy”. Az alpi típus jellemzése szerint „az orr szélesebb, kicsi és többnyire „pisze” ill. „az orrgyök nyomott, az orrhát széles”. A mai alpi típusnál „az állkapocs jellegtelen, kicsi”, ám ez nem tartható az eredeti típus jellegzetességének, a rasszok keveredésével alakulhatott át. Kiszely István a legkorábbi alpi jellegzetességeket mutató lelet („proto-alpi”) kapcsán ugyanis a következő leírást adja: „az állkapocs masszív, az állkapocsszöglet oldalt kiálló, ezért az egész arc szögletesnek tűnő. A magas állkapocs csökkenti az egész arc alacsonysá- gát.” ugyanez a jellegzetesség figyelhető meg egy görögországi alpi típusú nő fényképének átrajzolásán (az alpi típus ugyanis Görögország ősi típusai közé is tartozik, Szókratész pl. alpi típus volt). A kopaszság természetesen egyetlen embertípusra sem jellemző. Azonban „Az alpi típus kialakulásánál jelentős szerepet játszhatott ...az izoláció.(...) A földrajzi izoláció szükségképpen endogámiához is vezetett.”240 Az endogám közösségekben pedig felerősödhetnek a 236 Kiessling: Rhipaia őré, 877. a helyek felsorolásával. 237 Tomaschek: Argippaioi, 719. A szerző szerint tőle, ebből az azonosításból származik Méla és Plini- us Arimphaei, Aremphaei névváltozata, amit az is megerősíteni látszik, hogy a hasonlóságukat Plini- us (VI.34-35) is megemlíti, ld. Sauter 2000, 7.1.2., 383. jegyzet. 238 A szokást Pauszaniasz és Kallimakhosz is említi, Daebritz tanácstalan, mi lehetett az értelme a hajáldozatnak. DaebritZ: Hyperboreer, 266. 239 Hegyi 1998, 40., 80. A szokás leírása idején már csak egy-egy hajfürtről volt szó, elképzelhető azonban, hogy eredetileg az ifjak kopaszra nyírták a hajukat. Kiszely 1979, 39., 128., 167., 170., 251. (rajz). „degeneratív” vonások, különösen, ha azt az elszigetelt társadalom esztétikusnak, vagy bármilyen más szempontból előnyösnek tartja. A nép kopaszságát tehát talán nem tulajdoníthatjuk meseszerűnek, különösen a hüperboreoszok tiszteletére bemutatott hajáldozatot figyelembe véve. Az azonosítás révén természetesen az is egy csapásra világossá válna, hogy a hüperboreoszok ajándéka miért az Adrián keresztül ér Déloszba,241 továbbá általánosságban érthetőbbé tenné azt is, hogy a már egészen korai időkből származó információk hogyan juthattak el a görögökhöz, hiszen így csak a Mediterránum térségéből, az Adria vidékéről származó adatokkal kell számolnunk. Az ókori szerzők egy része (és köztük éppen a legkorábbiak) valójában mindig is tudni vélték, hogy a Rhipaia valahol nem túl távol, Európa nyugati részében található, a hüperboreoszokat pedig gyakran azonosították a keltákkal.242 Az Isztrosz Aiszkhülosznál és Pindarosznál a hüperboreoszoknál ered, és Aiszkhülosznál kifejezetten az ezek lakhelyeként számon tartott Rhipaia hegységben.243 Az isztrianoi nép Hekataiosznál is a hüperboreoszok egyik törzse.244 Sztrabón (XI.6.2.) szerint is a legkorábbi hellén történetírók „az Euxeinos, Istros és Adria fölött lakó népeket hyperboreosoknak, sauromatáknak és arimasposoknak nevezték”, amely alapján leginkább a hyperboreosokat helyezhetjük az Adria fölé. A fentebbi azonosításunk alapján az általános vélekedés szerint korai forrásokat használó Mélánál (I. 115.) és Pliniusnál (IV.12.) a Riphaeaból eredő Tanais ugyancsak a Duna forrásvidékét nevezi meg (ahogyan valószínűleg a Jubileumok könyvé ben és Genesis Apocryphonbim szereplő Raja hegyből eredő Tina folyó is). A Tanaisz folyó későbbi azonosításával utólag azonban a Rhipaia hegység is keletre 241 Megjegyzendő, hogy a rekonstruált földrajzi elhelyezkedés alapján a hüperboreosz Abarisz, aki a hagyomány szerint Püthagorasz tanítómestere volt, dél-itáliai kapcsolata is sokkal kézenfekvőbben képzelhető el, ld. Daebritz: Hyperboreer, 270. 242 Kiessling: Rhipaia őré, 883. 243 Ld. Brandis: Danuvius, 2109. Aiszkhülosz Oltalomkeresők c. drámájában Io a Jón-tenger partján halad „Rhéa nagy öbléig” (kolpon Rheasz), azaz az Adriai-tengerig, Prométheusz szenvedésének helyszínéig, amelyet Bonnafé a Kaukázus helyett a Rhipaiával azonosít, melynek az Alpokkal való azonosságára egy Athénaiosz (Kr. u. II. sz.) idézetet (VI 23-25, 223d-234c) említ, és itt a Kleine Pauly Rhipaia őré szócikkére hivatkozik, mely a hegységet az Alpokkal azonosítja: ld. Bonnafé 1991, 148-156. 244 Kiessling: Rhipaia őré, 883-884. 240
