Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 125 Gerrhosz-(Borüszthenész)” forráshoz tartozott, logikusnak tűnne, hogy a leírt területhez legközelebb eső Duna-mellékfolyókról lehet benne szó (Prut vagy Szeret), amit a Fekete-tenger nyugati partvidékén tapasztalható szókezdő sz ~ h váltakozás is igazolni látszik. A kutatás általánosságban feltételezi, hogy a Hér. IV. 48-ban említett Tiarantosz a szöveghely ellentmondásai ellenére (hogy ugyanis ez a Szküthiában eredő 5 folyó közül a legnyugatibb) a Szerettei azonosítható (ld. a Bevezetésünket is). Talán van azonban egy másik lehetőség is, ugyanis a tárgyalt terület legnyugatabbi részén valóban feltételezhetünk egy hasonló nevű folyót. A Dierna (Ptol. III.8.10.) vagy Tierna (Tab. Peut. Segm. VI.) nevű dák város a Vaskapunál a Dunába ömlő Cserna folyó torkolatánál feküdt. Feltételezve, hogy a város kapta a folyóról (Tiarantosz) a nevét, talán elképzelhető, hogy egy hasonló nevű folyó esetleg már a hé- rodotoszi információk korában is létezett a területen (a név esetleges kontinuitásának kérdésébe azonban nem szeretnénk belemenni). Ebben az esetben pedig a Hürgiszt/Szürgiszt a Szerettei lehetne azonosítani, ami a későbbi névalakokkal sem okoz áthidalhatatlan ellentmondást. A Lükoszt (*Lougas-1) tehát a Tisza korabeli nevének tarthatnánk,233 és valószínűnek látszik, hogy a Mélánál szereplő (feltehetőleg szintén korai forrásból származó) Buces folyó, amelyik az agathyrsusok és sauromaták határa, ugyancsak ennek a névalaknak a torzult lejegyzése lehet. A két forrás rokonsága egyébként abban is megnyilvánul, hogy az egyébként a Tanaisz mellékfolyóiként azonosítható folyókat közvetlenül a Maiótiszba torkoltává. Jelen állapotában alighanem mindkét szöveghelyet hiányosnak kell gondolnunk, és a két forrás alapján talán rekonstruálható egy eredetibb helyzet. E szerint a Maiótiszba ömlő Tanaisz mellékfolyói a Lükosz (Buces), Oarosz és Szürgisz, és míg az első három a thüsszageták (agathyrsusok) földjén folyik, addig a Szürgisz két oldalán az agathyrsusok és a sauromaták laknak. Ez természetesen még így is pontatlan kép, azonban tekintve, hogy az elszakadt szkíták a forrásokban (és a Csombord-csoport a régészeti leletek alapján)234 mennyire nem képviseltek említhető politikai hatalmat, az egész Kárpát-medence egy kis egyszerűsítéssel úgy jelenhetett meg, 233 Különös, hogy egy ilyen nagy folyó neve nem öröklődött tovább, mivel később Parthiscusnak, majd Tiszasz-nak hívják (a kérdésre egy készülőben lévő tanulmányunkban szeretnénk megoldást találni). Trogmayer 1982.; Dumitrescu-Vulpe 1988,111. mint amely teljes egészében az agathürszoszok uralma alatt áll. Valójában érdemes is komolyan megfontolni, hogy nem lehetett-e valóban így? Jóllehet az elszakadt királyi szkítákat törzsrokonságuk révén inkább a szkíta fennhatóság alá tartozóknak kellene képzelnünk, lehetséges, hogy a Kárpátok vonulata valójában természetes határt alkotott a szkíta és agathürszosz terület között. Az argippaioszok, a rhipaia és a hüperboreoszok Hérodotosz leírását követve köves és kopár tájon keresztül jutunk el az elszakadt szkítáktól az argippaioszokig, a rajtuk túli területtől az utat áthághatatlan hegyek zárják el (IV. 23.). A hegyek esetünkben csakis a Kárpátokra lennének vonatkoztathatók. A párhuzamos forrásokban az elszakadt szkítákra vonatkozó kitérő azonban nem szerepel, de a Tanaisz vonalát követő útvonaltól is teljesen eltér. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy ezt az adatot Hérodotosz mindössze azért illesztette bele a „szkíta karavánút” leírásába, mert abban a thüsszageták szerepeltek viszonyítási pontként. A nyilvánvalóan önálló forrásból származó információ (amely Hérodotosz számára éppen az említett népnév miatt tűnhetett pontosításnak) ugyan valóban kapcsolható az eredeti ismertetéshez, az útvonalat azonban minden bizonnyal onnan kell folytatnunk, ahol az a thüsszagetáknál megszakadt. Amennyiben tehát a thüsszagetákat és iürkákat a Vekerzug-Hetény kultúra népével azonosítjuk, a Tanaiszon túli népek leírásában pedig a folyó mentét tartjuk követendő iránynak, úgy a következő állomásnak a kultúrától nyugatra eső valamelyik vidéket kell gondolnunk. A Tanaisz név alapján ugyan a Duna útvonalát kellene követnünk, egy korábbi tanulmányunkban kifejtett érvek alapján235 * * azonban itt ugyanúgy számításba kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy az Al-Duna vonalát sematikus egyenesként meghosz- szabbító Száva (vagy esetleg a Dráva) vonalát kell a leírás folytatásaként tekintenünk. Abból a szempontból mindez lényegtelen, hogy mindegyik esetben az Alpokhoz, mint „áthághatatlan hegyekhez” jutunk el. Az argippaioszokat tehát mindenképpen az Alpok vidékére kell helyeznünk, és ennél pontosabb lokalizációt semmilyen következtetéssel sem tudunk elérni. A Hérodotosz előtti földrajzban még az argippaioszok/arimphaeusok is (mint a hüperboreoszok) a Rhipaia lábánál éltek, (lásd fen235 234 Tokai 2010, 118.
