Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)

Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában

120 Tokai Gábor két régész. Vékony ezt nemcsak az előadásaiban, de a könyvében is világosan kifejti: a Gáva-Holihrady kulturális egységnek világos kapcsolatai vannak a Babadag-Psenicevo-körrel, mindkét területen a he­lyi lakosság folyamatosságára utalnak az adatok, és nagyobb népességcserével csak Erdélyben lehet szá­molni .207 Vulpe ezzel szemben egyértelműen kritiku­san látja Dusek „thrák” azonosítását a Gáva-kultúrát illetően, hangsúlyozva a későbbi „szkíta” bevándor­lást, mint az etnikus viszonyok megváltozásának lehetőségét,208 Moldvát egyfajta köztes területnek tekinti az erdélyi és a szkíta leletanyag közt (felté­telesen akár agathürszosznak is tartva),209 Nyugat- Podólia kultúrájának thrák eredete pedig szóba sem kerül nála. Moldvából és Nyugat-Podóliából egyéb­ként is csak elszigetelt leletekre utal, amelyek így mintha inkább egy diffúzió irányának állomása­it jelölnék nála, semmint összefüggő régészeti egy­séget. Érdekes, hogy a görög eredetű korongolt, ún. „szürke kerámia” nagy mennyiségű kárpát-meden­cei megjelenésére - amely a két térség közt hasonló hiátust mutat - később Romsauer a szórványos lele­tek alapján gyakorlatilag ugyanezt az útvonalat java­solja (a Dnyeszter mentén, Türasz görög kolóniából kiindulva).210 Ez a típus a Kárpát-medencéhez a légvonalban legközelebbi területen az Odesszosz környéki ravnai és dobrinai bennszülött (geta) temetőkben fordul elő nagy mennyiségben.211 Jelen tanulmány szerzője már a szakdolgozatában utalt arra a lehetőségre, hogy a leletek ilyen „térugrása” sokkal inkább világtörté­neti nagyságú eseményekkel (ld. az alávetett népek áttelepítésének gyakorlatát az ókori keleti birodal­mak politikájában), mintsem a szinte lépésről-lépés- re adatolható, ősrégészeti viszonyok közt megszo­kott lassú diffúzióval magyarázható. Mivel a perzsa hadjárat a Kárpát-medence térségét világtörténelmi jelentőségű eseményekbe kapcsolta be - melynek so­rán az alávetett geták a későbbiekben csatlakoztak a hódító sereghez (Hér. IV. 97.) -, feltételezni lehet­ne, hogy a hadjárat egyelőre tisztázatlan mozzana­ta során geta népesség települt a Kárpát-medencébe, és ezáltal nemcsak a korongolt kerámia elterjedését, hanem a Nyírség(Nir)-Sanisláu csoport rokon jelen­ségeinek megjelenését is magyarázni lehetne. Mind­ezek alapján reálisnak tartanánk azt a feltételezést, hogy a Vekerzug-Hetény kultúrában a helyi késő­207 Vékony 1989, 55-58. 208 Vulpe 1981a, 397., 398. 209 Dumitrescu-Vulpe 1988, 109. és 97. 8. térkép. 210 Romsauer 1991. 211 Hänsel 1974. bronzkori népesség és a bevándorló „preszkíta” et­nikum mellé al-dunai geta népcsoportok csatlakoz­tak, amely megmagyarázná a dák etnikum későbbi jelenlétét a térségben. A kelta vándorlás tehát ezt a lassan egysége­sülő, az agathürszoszok212 által vezetett lakosságot találta volna a Kárpát-medencében, amelynek po­litikai és territoriális viszonyait teljesen átalakí­totta, de (az idegen népek megjelenésének követ­kezményeiről alkotott történeti tapasztalataink alapján) a helyi lakosság a térség kulturális összké­pére továbbra is hatással volt. A Vekerzug-Hetény kultúra kerámiája ugyanis Zirra szerint érezhe­tően befolyásolta Délnyugat-Szlovákia és Kelet- Magyarország kelta edényművességét, Erdélyben (pontosabban a Kárpát-medence romániai terü­letén) pedig ezen felül az egyéb leletanyagban és a temetkezési rítusban is számtalan egyezést lehet találni.213 Cri§an ugyanezeket a jelenségeket - első­sorban az edényművességet - az al-dunai geta pár­huzamokkal veti össze,214 amit ugyan ebben a for­májában felületes megállapításnak kell tartanunk, a fentebbi feltételezéseink alapján azonban bizonyos tekintetben mégis találónak nevezhetünk. Erdély déli részeiből (amely a későbbi dák kul­túra központja volt) azonban ebből az időszak­ból inkább csak szórványos (kelta) leleteket isme­rünk. A Kr. e. III. század a román régészet szerint is a korszak homályos időszaka, a fentebbi terü­let azonban a II. század végétől már egyértelműen a dák kultúrával jellemezhető. Ha a dák régészeti kultúra és etnikum kizárólag a fentebbi területen jelent volna meg, kézenfekvőnek tartanánk felté­telezni, hogy ez az al-dunai geta művelődés lendü­letes előretörése folyományaként értelmezhető. A délnyugat-szlovákiai adatok azonban inkább arra utalnak, hogy az eredetet a Vekerzug-Hetény kul­túra továbbélő lakosságában kell keresnünk. Ha a hosszú kitérő után visszatérünk ere­deti gondolatmenetünkhöz, a Kárpát-medencé­be helyezhető iürkákat kézenfekvőén a (vélhetően különböző eredeti) forrásadatok alapján rekonstru­álható *rakata (Rhatakénszioi Ptol. III.8.5., Rhakatriai, (Kampói) Rhakatai Ptol. 11.11.26., 212 Az agathürszoszokat, akiket Hérodotosz (IV.104.) úgy jellemzett, hogy „Szokásaik különben ugyan­olyanok, mint a thrákokéi.” első pillanatra rögtön azonosíthatnánk a Vekerzug-Hetény kultúra thrák „összetevőjével”, azonban e tekintetben a források egyértelműek: az agathürszoszok a perzsa hadjárat idején már a Kárpát-medence lakói (és urai) voltak. 213 Zirra 1975. 214 Cri§an 1971, Cri§an 1975, Cri§an 1987.

Next

/
Oldalképek
Tartalom