Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
A. Pál Gabriella–Kisné Cseh Julianna: Ós-, római- és Árpád-kori feltárások Vértesszőlős határában. Előzetes jelentés Vértesszőlős 92/2 lelőhely megelőző feltárásáról
Ős-, római- és Árpád-kori kori feltárások Vértesszőlős határában íi tulajdonított és a R BB korszakra datált.17 Az azóta eltelt időszakban több újabb lelőhely anyaga erősíti meg a Magyarádi kultúra Dolny Peter fázisának és/ vagy a korai Halomsíros kultúrának jelenlétét a Dunántúlon is, így pl. Gellénháza-Budai-szer II. lelőhely,18 Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta,19 Kóny,20 Nagydém-Középrépáspusztán.21 Ez utóbbit Ilon Gábor a közép-duna-medencei Halomsíros kultúra legkorábbi emlékanyagának tartja és a RBB2 időre datálja. Ehhez a körhöz kapcsolja a vértesszőlősi temetőrészletet mind a temetkezés módja, mind pedig mellékletei. Az 1. és 2. sírok egyfülű, hasán három, a füllel arányos elosztásban kialakított kis bütykökkel díszített bögréi (4. tábla 1-2.) többek között a késő Magyarádi kultúra Dolny Peter fázisának edény- készletében gyakoriak, míg a temetéshez kapcsolódó rituálé megfigyelt elemei és a még feldolgozás alatt álló emlékanyaga a helyi közösséggel feltételezhető együttélésre. A koszideri korszak edény és fémleletei, a feltárás során szórványként előkerült Tolnané- medi ékszerek és a Dunántúli Mészbetétes Edények temető- és teleprészletei kapcsolatrendszerének pontos meghatározása csak a teljes feldolgozás eredménye lehet. Annyi már most is megállapítható, hogy a késő magyarádi népesség terjeszkedésének útvonalául az Által-ér völgyét is felhasználta, s a folyó stratégiailag is számottevő átkelőhelyének köszönhető a különböző kultúrák megtelepedése. Erre az időszakra tehető a halomsírok megjelenése is, de hasonlóan pl. a tápéi temetőhöz, ahol az itt bemutatott kerámiák analógiáit szintén megtaláljuk (pl. a virágcserép alakú edény Taf. 6.59), a temető a Halomsíros kultúra ideje alatt is használatban volt.22 Erre utal az „utántemetkezésnél” előkerült halomsíros edény, kerámiatöredékek s néhány jelen dolgozatban nem érintett bronztárgy is.23 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a lelőhelytől közvetlen nyugatra fekvő Vértesszőlős- Sztrádapark megelőző feltárása során előkerült a Halomsíros kultúra településrészlete is. A két lelőhely feldolgozása - kiegészítve a korszak egyre gya17 Kovács 1988, 119-132.; Kiss 2000, 22-23. Vékony 2000, 173-186. 18 Horváth-Simon 1999, 121-237. 19 Horváth 1994,221. 20 Egry 2002, 9-32. 21 Ilon 1999, 239-266. 22 Trogmayer 1975, 155. 23 A sírokat övező kőkörök - reményeink szerint ideiglenes - visszatemetésre kerültek, idő és forrás hiányában nem tartottuk etikusnak a nem szisztematikus feltárás megkezdését. rapodó halomsíros temetőinek és telepeinek eredményeivel - valóban új adatokat nyújthat mind a terület (Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrája „Esztergomi csoport”), mind pedig a tágabb időszak történetéhez, időrendjéhez, etnikai kapcsolataihoz. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy már a feldolgozás megkezdésekor felhívjuk rá a kutatás figyelmét. A római És Árpád-kori településrészlet A késővaskor néhány szórvány, objektumhoz nem köthető kerámiatöredékkel van jelen. Ugyanezt a korábban zajló, szomszédos ásatásokon is megfigyelték a kollégák, a maradványok feltehetően az intenzív szántás eredményeként szóródtak szét viszonylag nagy területen. A feltárással érintett terület legnagyobb részét a római korra tehető objektumok elfoglalták. Ezek bemutatása a korábban említett, szintén ebben az évkönyvben megjelenő dolgozat tárgya, jelen tanulmányban így csak egy rövid áttekintést adunk róluk. A római objektumok elhelyezkedése az Által-ér partjához közelebb eső részen, a feltárt terület nyugati sávjában volt megfigyelhető, a feltárt jelenségek követik a folyócska partvonalát. A bronzkori és az Árpád-kori klimatikus különbségek egyértelmű bizonyítékaként tekinthető, hogy a partvonalat a római objektumok lényegesen jobban megközelítik, a római „klímaoptimumnak” köszönhetően a vízállás lényegesen alacsonyabb lehetett, mint korábban, ill. a 12-13. században.24 A nagy kiterjedésű, villagazdaságként meghatározott épületkomplexumot a 19. században, a vasút építésekor megrongálták. Teljes kiterjedése meghatározásában a légi felvételek nagy segítséget jelentenek, jól látszanak, a véleményünk szerint központi lakóépület maradványai, a feltárási területtől északra, a folyó vonalát követve.25 A római korból több, a feldolgozás jelen állapotában különböző korúnak gondolt épületet tártunk fel egészben, vagy részleteiben az ásatás időszaka alatt. A Csikó Anna által legkorábbi periódusnak meghatározott időszakhoz tartozónak vélem az ásatási terület észak- nyugati szélén feltárt gödörházat is (X. szelvény). Belőle és környezetéből nor-pannon fibula és jelentős mennyiségű kora római kerámia anyag került elő. 24 Bartha 2003, 48. 25 A területünkről készült korábbi fotókat Czajlik Zoltánnak és Bartus Dávidnak, az ásatás ideje alatt készített légi fotózást pedig Kis Gábornak köszönjük.
