Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
114 Tokai Gábor Az amazonoknak az alizónokkal való azonosítását véleményünk szerint komolyan alátámaszthatja az a feltételezésünk, hogy a szauromaták a Dnyesztertől nyugatra laktak, mivel így a két nép egymással közvetlen szomszédságba kerülne (Hér. IV. 52). Egy másik feltételezésünk szerint azonban az alizónokkal egy másik olyan nép is szomszédságba került, amely talán szintén kapcsolatba hozható az amazonokkal, ugyanis az alizónoktól északra, az Exampaiosz forrásán túl a szántó szkítákkal (IV. 52.) azonosított gerrhoszok kerültek. Az amazonok és a szauromaták kapcsolata egyértelmű, de hasonló viszonyt folytattak az amazonok a közelükben (a Kaukázustól északra - de egyben a Tanaiszon túl is) élő gargareusokkal (Gargarai) is (Sztrabón XI.5.1-2.). A Bevezetésben említett másolási hibatípus alapján azt lehetne feltételezni, hogy az amazonok (alizónok) szomszédságában lakó Gargarai népnév az eredeti TAP |-(A)PAI (= Gerrhoi) lejegyzésű név lehetett. Az amazon-legenda összességében véve az amazonokat a Thermodón folyóhoz helyezi. Azok a földrajzi (ebben a tekintetben elszigetelt) források, amelyek a forrásokban a Fekete-tenger vidékének egyéb helyein feltűnő amazonok megjelenését próbálják magyarázni, lényegében két csoportra oszthatók: egyrészt akik az itteni megjelenésüket bevándorlással magyarázzák, másrészt pedig akik ezeket a helyeket a vándorlásuk kiindulópontjaként magyarázzák. A legismertebb változat (Hérodotosz IV.110-116.) szerint az amazonok a Thermodón folyó körüli eredeti lakhelyükről sodródtak a Tanaisz vidékére. Ephorosz (pszeudo-Szkümnosz 888- 893) szerint is innen költöztek ki a szauromatákkal együtt, szképsziszi Metrodórosz és Hüpszikratész alapján (Sztrabón XI.5.1-2) pedig a gargareusokal együtt. Aiszkhülosz véleménye viszont az, hogy a Hübrisztész menti lakhelyükről vándoroltak el később Themiszkürába (Prom. 723.), Iustinus (II 4) szerint a szkíták hátrahagyott asszonyai, akik a Thermodonhoz költöztek, és Sallustius (frg. 3,46) is úgy tudja, hogy Szkítiából vándoroltak Kis-Ázsiába .153 Ammianus Marcellinus (XXII.8. 17-19) pedig a két változatot olyan módon egyesíti, hogy a Thermodonhoz kivándorolt amazonok utólag visz- szatértek régebbi hazájukba. Arra tehát, hogy az eredeti lakhelyük hol lehetett, az ókori források magnyugtató választ nem adnak. Sztrabón az említett forrásaira hivatkozva azt is hozzáteszi, hogy a gargareusok a thrákokkal és euboiaiakkal együtt harcoltak az amazonokkal szemben. Ez a legenda athéni változatával együtt azt sejteti, hogy az amazonok (legalábbis ekkori) lakóhelyét inkább a Tanaisz=Duna, mint a Tanaisz=Don vidékére képzelhetjük. Az amazon-legenda eredete a szauromaták és gargareusok tekintetében valószínűleg ezzel megnyugtatóan le is zárható. Meljukova 1979-ben Balabani-ból (Moldávia) egy Kr. e. VI. sz.-i női harcos sírt említ, amelyet a maga nemében addig egyedülállónak tart. Recenzense, Alexandru Vulpe ehhez még hozzátesz egy hasonló korú sírt a Ia§i megyei Cozia-ból (Moldva) 1976-ból,154 melyek a fentebbiek értelmében a szauromaták területéről származnak, látszólag igazolva feltételezésünket. Egy bő évtized elteltével azonban a harcos női sírok száma a szkíta területen 77-re szaporodott,155 amihez még számos feltárt sír csatlakozott a hagyományosan szauromatának tartott Tanaiszon (Don) túli területről.156 A Dnyeper jobb partjának szkítakori kultúrájából ugyancsak ismerünk 18 ilyen jellegű sírt,157 ami az értelmezésünk szerint egyáltalán nem meglepő, hiszen a területre rekonstruált isszédonoknál Hérodotosz szerint a nők egyenjogúak a férfiakkal (IV.26). A kérdés régészeti szempontból tehát nem nevezhető egyértelműnek, különösen annak tekintetében, hogy az említett 77 sír közül mindössze 7 esik az Ingultól nyugatra eső területre, de valószínűleg tisztulna a kép, ha az említett sírokat kronológiai bontásban vetíthetnénk térképre. Az amazon-legenda természetesen annál bonyolultabb, mintsem hogy ilyen egyszerűen meg lehetne oldani az eredetét. Nem lehetünk biztosak abban sem, hogy a kis-ázsiai amazon-legendának a névhasonlóságon túl van-e egyáltalán bármi köze is a Bug-vidéki alizónokhoz. Kétségtelen, hogy a kallipidák és alizónok ugyanúgy egymás szomszédságában éltek, mint a khalüboszok és az amazonok, a khalüboszokat viszont Aiszkhüloszon kívül minden forrás Kis-Ázsiában említi.158 (Aiszkhülosz, mint láttuk, abban is eltér a többi forrástól, hogy Európát tartja az amazonok eredeti lakhelyének.) A régészeti leletek (Dél-Oroszországban) és a történeti adatok (Kis-Ázsiában)159 arra látszanak utalni, hogy a férfiakkal egyenjogú pozícióban lévő (ese154 Vulpe 1981b, 405. Cozia-ra Id. O. Nekrasov In: Actes II. Congrés Thracologie, Bukarest, 1976, III. 1980, 435. 155 Fialko 1991, 14. 7. ábra. 156 Guliaev 2003,114. 157 Fialko 1991, 15. 8. ábra. 158 Ruge: Chalybes, 2099-2100. 159 Toepffer: Amazones (I.), 1768-1771., ugyanilyen értelemben később K. Kretschmer: Sarmatae (1.), 2544. 153 Toepffer: Amazones (I.), 1755.
