Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 115 tenként akár harcos) női státusz a Fekete-tenger környezetében lévő kultúrákban sokkal megszokottabb lehetett, mint amit görög-keresztény hagyományaink alapján általában feltételezünk. Mindezek ellenére (és mindezekkel együtt) a térség története talán szolgálhat olyan történetileg ismert körülményekkel, amely a két terület (a Fekete-tenger északi és déli partvidéke) hasonló jelenségeit összekapcsolhatja. Lehmann-Haupt kimmereket tárgyaló tanulmányában megjegyzi, hogy a kimmerek kis-ázsi- ai tetteit valószínűleg sokszor az amazonokéira vitték át160 (a kimmerek sírjai is annál a Türasz folyónál láthatók Hér. IV.ll. szerint, ami a rekonstrukciónk alapján nagyjából a szauromaták és az alizónok határának tekinthető), de a kimmerek és amazonok kis-ázsiai hadjáratait már a Kr. u. V. századi Orosius (hist. I 21,1.2) is összekapcsolta.161 Az amazonok lakhelye Szinopé közelében van, ahol Hérodotosz szerint a kimmerek települtek meg (IV.12.), és feltételezése szerint az amazonok a kimmerek asszonyai lehettek. Az amazonok kis-ázsiai megjelenése ebben az értelemben történeti színezetet nyerne. Mindehhez hozzátehetjük, hogy az amazonokkal összefüggésbe hozott khalüboszok területe ugyancsak ezen a vidéken, az amazonoktól keletre található ,162 és késői kommentátorok szerint szkíta nép.163 A khalüboszoktól keletre, a trapezunti hegyek alatt viszont a Szküthénoi nép lakott,164 amely a név alapján valószínűleg szkíta eredetű lehetett.165 A szkíták és a kimmerek nyilvánvalóan elő-ázsiai inváziójukat követően telepedtek le ezen a területen, nem lehetséges-e azonban, hogy a velük szomszédos amazonok és khalüboszok (akiknek névrokonai hasonlóan az északi területekről ismertek) szintén ugyanekkor, ugyanennek 160 Lehmann-Haupt: Kimmerier, 414., 419. pl. az epheszoszi Artemisz templom felgyújtása. 161 Sauter 2000, 6.1.1.2. 162 Sőt, Mela (I 105) Szinopét és a Thermodon folyót is a khalüboszok területére helyezi, ld. Sauter 2000, 7.2.3.1. 163 Hészükhiosz és Sehol. Apoll. Rhod., ld. Bolton 1962, 47-48. 164 K. Kretschmer: Scythini, 946-947., Ruge: Skythe- noi, 693. 165 Ezzel látszólag összefügg a Plinius által (VI. XI. 10.) említett Sacassani, melynek területe az Absarus (Akampsis) folyóig terjed. Jóllehet Plinius adata valószínűleg Sztrabón két egymást követő, de bizonyos mértékig egymástól független megjegyzésének összemosása lehet (XI.8.4. A sakák (szkíták) által elfoglalt arméniai Sakaséné tartományról és a sakák Zelea környéki legyőzéséről), ugyancsak a szkíták Pontusz tartománybéli jelenlétéről tanúskodik. a történelmi eseménynek a következtében találták meg lakhelyeiket a Fekete-tenger déli partvidékén? A budinoszok és gelónoszok A „karavánút” leírását követve a vidék másik része a budinoszoké (IV. 21.): bár itt irány nincs megadva, a terület másik része a Duna és a Déli-Kárpátok közé eső vidéket, vagyis a Havasalföldet jelentheti. A térséget később a geták ill. dákok lakták, felbukkan azonban a területen egy sokkal ritkábban említett nép, amely nevét helység- és tulajdonnevekben is hátrahagyta: a búr.166 Az azonosítással a neuroszok bevándorlása reális földrajzi keretek közé helyeződik, s ami még meglepőbb: a régészeti adatok is megerősítik. A térségben ekkoriban a Birse$ti- Ferigile-kultúra népe élt,167 melyben számtalan hatást fedezhetünk fel a nyugat-podóliai műveltség területéről168 (mely a leírások alapján leginkább azonosítható a neuroszokkal).169 Ezen a vidéken van Gelónosz városa is (IV. 108.), amelyet legkézenfekvőbben azzal a Kr. e. VI. sz.-ban alapított névtelen Histria-i kolóniával azonosíthatunk, amelyet a Szeret torkolata közelében, Bárbo§i-nál tárt fel a régészeti kutatás.170 * * * Mint láttuk, pszeudo-Szkülax mind a melankhlainoszokat, mind a Gelóneszt említi a partvidék leírásában. A melankhlainoszokkal azonosított szauromaták azonban Hérodotosz szerint a tengertől 3 napi járásra laknak, s kb. szintén 3 napra tehető a vízi út (IV.89. alapján, ahol 2 nap a torkolatágak szétválása; a szárazföldi és a folyásiránnyal szembeni vízi út időtartama nagyjából egyforma, ld. erre a IV.18. és a IV.53. közel azonos adatait a földműves szkíták területére vonatkozóan) a feltételezett Gelónosz városig. Pszeudo-Szkülax itt tehát valószínűleg a partvidékhez legközelebb eső népeket említi meg. 166 Tokai 2011, 58. A d ~ r hangváltozásra konkrét példákat ugyan nem tudunk hozni, a két hang képzése azonban közel áll egymáshoz. A dentális ~ likvida változásra (ill. átírási változatra) ld. szkíta *paraőata ~ Paralatai (Ivantchik 1999, 149.). 167 Morinc 1957, Vulpe 1967, Vulpe 1977, Popescu- Vulpe 1982. 168 Smirnova 2001; Alighanem ennek az északi betelepülésnek a nyomát kell látnunk abban a megjegyzésben is, miszerint a budinoszok kék szemű, vörös hajú népség (IV. 108.), ami egyébként a balkáni térségben nyilvánvalóan idegenül hat. 169 Sulimirski 1936. 170 Borzsák 1936, 6-7., sajnos további hivatkozás nélkül.
