Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
112 Tokai Gábor szetesen abban sem lehetünk biztosak, hogy a perzsa kapcsolatok idejére már állandósodott volna egyetlen elnevezés, hiszen számos példát lehetne idézni az ókori forrásokból is arra, hogy egy nagy kiterjedésű földrajzi alakulatnak több ismert neve is lehetett, a környékén élő népek egymástól való elszigeteltsége vagy eltérő kulturális hagyománya révén (elég itt pl. csak a feltételezésünkre, a Maiótisz névre utalnunk, amely valószínűleg csak a Duna-vidéki népeknél lehetett ismert). Hérodotosz könyvének IV. 37. részében (ahol valószínűleg perzsa forrásra támaszkodik) valóban déli- és északi-tengerről beszél, míg azonban a „déli” tengert egyúttal néven is nevezi (Vörös-tenger), addig az „északit” egyszerűen csak „északi tengerként jelöli, mintha a felhasznált forrásban mindösz- sze csak az égtáj szerinti azonosítás szerepelt volna. Ha a tenger perzsa neve valóban Fékéte-(*Axsaina) lett volna, kézenfekvő lett volna a név tükörfordítása, mint a Vörös-(£rüfhré)-tenger esetében, azonban sem Hérodotosz, sem az antik irodalom nem említi ezt „Fekete-tengerként” (a mai elnevezés sem ókori eredetű). Más helyen ugyanakkor ugyanezt a tengert Hérodotosz „déli tengerinek nevezi (IV.13.), mintegy kézenfekvőnek találva, hogy az égtáj szerinti megnevezés az aktuális forrásadat származási helyétől függhet, nem pedig valamiféle meggyökeresedett elnevezésre utal (vö. még 11.158. és IV.42. ahol az „északi tenger” kifejezés a Földközi-tengert jelöli - Egyiptom felől nézve). Ugyanerre utal az is, hogy az idézett helyeken a szerző a thaiassza szót használja, nem pedig a pon- tosz-t. Ugyanis mint ahogy Hekataiosz és Pindarosz, Hérodotosz is általában ez utóbbi (Pontosz ill. Eu- xeinosz pontosz) kifejezést használja a tenger megnevezésére. A közel egy időben felbukkanó három elnevezés arra látszik utalni, hogy a „Pontosz” és az „Axeinosz/Euxeinosz” nevek az eredeti névalakban is együtt szerepelhettek. Ez amiatt különös, mivel a görög pontosz szó indoeurópai tövének eredeti (és a többi nyelvben megőrzött) jelentése .ösvény, gázló, híd, út’, és csak a görögben jelent,tenger’-t.146 146 Pokorny 1959, 808-809. pent- .rátalálni, menni’, nominal pont(h)a-, gyenge tő pnt(h)e-, .ösvény, út, gázló, híd’ címszó: ai. pánthah (=av. panta) gr. pontos (masc.) .tengeri útvonal, tenger’ lat. pons,- tis ,híd\ Az eredeti indoeurópai tőből a görög nyelv tematikus alakokat alakított ki: zéró vokalizmus- sal pátosz .ösvény’, o vokalizmussal pontosz .átkelés tengeren keresztül egy szoroson’; a .tenger’ jelentésű pontosz szót a görög nyelv már legalább Homérosz óta használta, ld. Chantraine 2009, 894. Az Axeinosz/Euxeinosz névváltozatok véleményünk szerint mindenképpen arra utalnak, hogy az átvett szó jelentésével a görögök nem voltak tisztában. Fentebb láttuk, hogy a rendelkezésre álló adatok nem igazolják, hogy a tenger óperzsa neve *Axsaina (Fekete-) lett volna, de még ebben az esetben is egy eredeti iráni *axsaina panta (,fekete út’) kifejezést kellene rekonstruálnunk. Mindezek alapján az Axeinosz/Euxeinosz névingadozás miatt a kiinduló szó sem pontosítható *axsaina-ként, ebből csak annyi vehető biztosra, hogy az eredeti névnek tartalmaznia kellett egy xeinosz-ként hallott/értel- mezett tagot. A jelzett szó (pontosz/panta) eredeti jelentését figyelembe véve a -xeinosz-ként hallható tagot kézenfekvőbb volna az avesztai uxsan ,bika, hím állat’ szóból származtatni,147 feltételezve, hogy a kifejezés eredetileg nem is a tengerre, hanem a Kercsi-szo- rosra vonatkozott volna, mivel az így szinte tökéletesen megfelel a (Kimmériai) Boszporusz elnevezésének.148 A feltételezés szerint a görögök a szoros vidékén használt név jelentésével nem voltak tisztában, azonban a kifejezés panta tagjának pontosz (.tenger’) értelmezése miatt a nevet nem a szorosra, hanem a mellette lévő tengerre értették, az uxsan tagot pedig a görög xenosz .vendég’ (ión xeinosz) szó alapján értelmezték (a szókezdő u- hangot az izolált Axeinosz változattal szemben jobban megőrizte a szélesebb körben elterjedt Euxeinosz változat). A tengerszint változásai következtében (lásd a Bevezetést) a feltehetően az alacsony vízállás idején használt elnevezés valószínűleg már jobbára kikopott a használatból a görögök tartós megtelepedésének idejére, s azt a panti kapa (,hal-út’) elnevezés váltotta fel, mely a Pantikapész folyónévben őrződött meg, ahogy azt fentebb már láthattuk. A szauromaták A Tanaiszon túli területek leírásában az első nép a szauromaták, akik Hérodotosz szerint a Maié- tisz-tó öblétől 15 napi járásnyira laknak észak felé (IV.21.). A szauromaták eredetmondájában viszont arról tudósít, hogy miután átkeltek a Tanaiszon, három napig kelet felé vándoroltak, majd innen ugyancsak három napig északi irányban (IV.116.), azaz a területük a Maiétisztől számítva 3 napi járóföld 147 Pokorny 1959, 1118. uegu-, ugu-, ukus- .nedves, megnedvesít’, ukusen- ,bika, hím állat’ címszó: ai. uksá (masc.) av. uxsan- ,bika’. 148 para/paros (gör. poros .gázló’) bős (gör. bus ,bika’) ,bika gázló’ - ld. Oberhummer: Bosporus (1.), 741.
