Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)

Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában

A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában in gert jelölhette. Ephorosz szerint ezt a nevet a víz a maiótáktól kapta. Ha a névről levágjuk a -ta töb­besjelet, a maió-/maié- tagot talán azonosíthatjuk az Al-Duna vidékén élő moiszoszok nevével. Véle­ményünk szerint a Maiótisz és a Fekete-tenger azo­nosságára utal Hérodotosznak az a megjegyzése is, hogy a Maiétisz-tó nem sokkal kisebb a Pontosznál (IV.86.), ugyanis valószínűleg olyan korai forrás állt a rendelkezésére, amiben ezen a néven még a Feke­te-tenger méreteit határozták meg. Mivel a Maiótisz/Maiétisz név a Kr. e. II. századi Jubileumok Könyvé ben és a Genesis Apocryphonban is megőrződött, érdemes röviden kitérni a két mű földrajzi képére. Herrmann véleménye szerint139 a Jubileumok Könyve egy Kr. e. 630 k-i föníciai-héber világtérképről veszi a leírását, később pedig140 már egyenesen a X. sz.-i föníciai földrajzból eredezteti az adatokat (c.2162.). Általánosabb vélekedés szerint a szövegek írói egyszerűen a korabeli görög földrajz­tudomány eredményeit használták fel a világ bibli­ai felosztása háttereként.141 Bár Herrmann következ­tetéseivel aligha lehet egyetérteni, a feltételezése egy önálló föníciai földrajzi hagyományról valójában nagyon is elképzelhető (a föníciaiak pontuszi jelen­létét antik források (Lukian. Tox. 4.) és tárgyi lele­tek (üvegedények) is megerősítik142). Mivel azonban ennek sajnos semmilyen emléke nem maradt fenn, az elképzelés szerint éppen a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon adataiból lehetne ezt rekonst­ruálni, ami így azonban nyilvánvalóan egy kör­körös érvelés. Hogy azonban itt a görög geográfiai képtől eltérő leírásról lehet szó, azt az alábbi érvek valószínűsítik: a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon nem használja a görög földrajz termi­nológiáját, vagy legalábbis a meglévő helynévi anyag nagyon messze áll a görög alakoktól (ami minden­képpen időbeli távolságra utal a kettő között; a ket­tő összevetése éppen emiatt ad okot eltérő magya­rázatokra), továbbá, hogy a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon leírása archaikus görög föld­rajzi adatokkal mutat párhuzamokat; ilyen pl. hogy a Tina (Tanaisz) a Rafa (Rhipaia) hegységből ered; nem ismeri a Fekete-tenger Pontosz (Euxeinosz) el­nevezését (általában nem ismeri a tengerek görög el­nevezéseit). A földrajzi leírás alapján ugyan ez egy­értelműen nem jelenthető ki, elképzelhető azonban, hogy a Meat- ill. Maeota-tenger elnevezéseket a két mű a Fekete-tengerre használja, ahogy feltételezé­139 Herrmann: Maiotis, 590-592. 140 Herrmann: Tanais (1-3), 2162-2169. 141 Machiela 2007 142 Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 1053. sünk szerint az archaikus görög adatok is, a Földkö­zi-tenger nagyvonalú tagolása alapján ugyanis alig hihető, hogy a figyelme az Azovi-tengerre is kiter­jedne. A Fekete-tenger neve A Fekete-tenger neve Hekataiosznál Pontosz, Pindarosznál pedig Pontosz Axeinosz (,barátság­talan) ill. Pontosz Euxeinosz (,vendégszerető’). Az ókoriak által régebbinek tartott Axeinosz mellékne­vet a kutatás (Max Vasmer, 1921) az iráni *axsaina ,sötét, fekete’ szóból magyarázza,143 és hozzáteszi, hogy a névadás az egész Közép-Ázsiában ismeretes, az égtájakat színekkel jelölő felfogásból származik. Mivel a fekete az északi irányt jelölte, a név méd- perzsa környezetből származtatható, ahogyan ennek ellentétpárja, a Vörös-(Déli-)tenger is.144 Természetesen elképzelhetőnek látszik, hogy a médek és a perzsák valóban az égtájak szerinti szín­szimbolika alapján nevezték el az általuk ismert ten­gereket ,145 ha azonban valóban ezt a közép-ázsiai névadási hagyományt hozták magukkal a Közel-Ke­letre, akkor a tengerek elnevezése bizonyára már a Méd Birodalom idején kialakult. A színszimbolika alapján a méd időszakban már minden bizonnyal használhatták volna a Fekete-tengerre az *Axsaina nevet, azonban a Méd Birodalommal a görög világ­nak kevés kapcsolata lehetett. Amikor az ión geográ­fia egyáltalán kapcsolatba kerülhetett a perzsa föld­rajzi terminológiával (leginkább Lüdia Kr. e. 547-es meghódítása után), a görögök már legalább egy év­százada hajóztak az említett tengeren. Bár indoko­latlannak látszik annak a feltételezése, hogy egy már meghonosodott földrajzi elnevezést egy másikra cseréljen egy közösség, elképzelhető azonban, hogy az új elnevezés a perzsa források megélénkülő hasz­nálatával előbb a tudományos életben, majd a köz­napokban is lassan átadta a helyét a réginek. Termé­143 Sauter 2000, 5.2.1. egy másik értelmezést is említ, mely szerint a név „aszkaniait” azaz fríget jelente­ne, vagyis a tengert egy mellette élő népről nevezték volna el. 144 Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 951-955., Pinault 2008, 107., Dán 2011, 30. 145 Bizonyosnak látszik, hogy az óperzsa nyelvemlé­kek közt erre egyértelmű adat nincs, hiszen akkor a kérdést tárgyaló kutatók nyilván ezt a bizonyítékok közt említenék. A saka tyaiy paradraya , tengeren túli szaka’ kifejezésben pl. a tengernek nincs jelzője - bár az is lehet, hogy a szövegkörnyezetben olyan egyértelmű lehetett, hogy melyik tengerről van szó, hogy szükségtelen lett volna pontosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom