Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
110 Tokai Gábor ben a hozzájuk közelebb eső vidékekről, mint a tá- volabbiakról. E tekintetben megfontolásra késztető tény, hogy amíg a Don és az Ural közti területről az antik források alapján részletesnek tűnő adatokkal bírunk, addig a Kárpát-medence és a szkíta uralom alatt álló transzkárpáti régió (a földrajzi nevek által egyébként jól ismert Havasalföld és Moldva/Moldá- via, ld. Hér. IV.48.) etnikai viszonyairól egyáltalán nincsenek ismereteink. Ha a Tanaiszon túli etnikai-geográfiai viszonyokra gondolunk, azt kell látnunk, hogy ezt lényegében egyetlen forrás képviseli, amely Hérodotosznál az ún. „szkíta karavánút” első szakaszának leírásában, továbbá némileg eltérően Mélánál (és Pli- niusnál) maradt fenn (eredetileg valószínűleg ehhez tartoztak a vonatkozó részek máshol tárgyalt néprajzi ill. földrajzi adatai, és külön forrásként a szauromaták története). A nyugati oldal érintett népeire és területeire vonatkozó közlések viszont kisebb, a terület, ill. a folyóinak leírásába mozaik- szerűen illeszkedő, önálló (és nem utolsó sorban Hérodotosz személyes tapasztalataiként leírt) adatokban jelennek meg. A Tanaisz és a Maiótisz vidékének földrajzi neveiben továbbá ismereteink szerint nem találunk analógiákat a Tanaisz mellékfolyójának két alakban történő említésének (Hürgisz ill. Szürgisz) magyarázatára, a nyugati területeken viszont több olyan helységnév is található, amely ugyancsak két - nyelvjárási különbségekre utaló - alakban maradt fent: Szalmüdésszosz (Hérod. IV.93.) - Halmydessos (Plin. IV. 45.), Salmorudis133 - Halmyris (Plin. IV. 79.), Hieraszosz (Ptol. III. 8.4, III.10.1,13,15,16) - Szeretosz/Szarat (Konst. Porph. de admin. Imp. 38., 42.). A Tanaisz és a Maiótisz a korai forrásokban Itt érkeztünk el egy olyan ponthoz, amikor kénytelenek vagyunk egy rendkívül merésznek tűnő kijelentést tenni: a Hérodotosznál és Mélánál (Plini- usnál) is leírt, „szkíta karavánút”, amely a Tanaiszon túl indul, valójában nem a Dontól keletre fekvő területekről, hanem Szkítia nyugati határvidékéről tudósít. Nem nehéz kitalálni, melyik lehet az a folyó, amelyikre ráillik a Tanaisz név: ez ugyanis az ókori forrásokban megismert Danuvius/Danubi- us névvel cseng össze, mely a Duna középső és felső szakaszának elnevezése volt. Minden bizonnyal hasonlóan hangozhatott a Don neve is, és mivel a görögök a Duna alsó szakaszát Isztroszként ismer133 Keune: Salmorudis, 1990-1991. ték meg, a Tanaisz nevet inkább az előzővel tartották azonosíthatónak.l34Később részletesen tárgyalni fogjuk az azonosítás következményeit, most csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy ezzel a feltételezéssel lényegében megszűnik a III—IV. problémakör, és nem születnek új problémák sem. Azt természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy mindez nem érinti a Donra és az Azovi-tengerre vonatkozó későbbi, autentikus adatokat. Hogy a régebbi munkákban előfordulhattak olyan megjegyzések, amelyek a Tanaiszt nyugatra helyezték, utal már Sztrabón is (H.4.6.): „Szóra sem érdemesek azok, akik azt állították, hogy az Istros vidékein van a Tanais forrása is és nyugatról folyik”. Néhány esetben az Isztrosz és a Tanaisz hasonló kontextusban jelenik meg. Aiszkhülosz (frg. 197.) és Pindarosz (Ol. III 24-29.) az Isztrosz forrását helyezi a Rhipaiába, a vélhetően korai forrást használó Méla (II.l) és Plinius (IV.78) pedig a Tanaiszét. Ugyancsak Aiszkhülosz (frg. 155) és Pindarosz (Ol. III 46b) helyezi az amazonok lakhelyét az Isztroszhoz,135míg Hérodotosz (IV. 115-116.), de általában az egész ókori irodalom ezt a Tanaiszon túlra teszi. A kései források természetesen óvatosabban kezelendők, de talán nem véletlen, hogy Polübiosz azonos délkörre teszi a Nílus és a Tanaisz torkolatát (III 37, 2f.136 az Isztroszé helyett, ld Hér. 11.34.); Tibullus a Tanaist a Hebrosszal, a getákkal és a sigynákkal együtt említi,137 Seneca pedig a Danubiust nevezi meg Európa és Ázsia határának.138 Az azonosítás további következménye, hogy ezek szerint a Maiétisz eredetileg a Fekete-ten134 Abból a szkíta nyelvjárásból származhat, amelyik nem őrizte meg a szókezdő d-t, ld. még Targitaos, Traspies: Ivantchik 1999, 154. 135 Borzsák 1936, 8. Pindarosz mellett Euripidész Őrjöngő Herkulesét (408) is említi Bolton 1962, 52. az amazonok északi lakhelyével kapcsolatban. 136 F. Gisinger: Geographie, 627. Mivel előtte a Nílus délkörére (lényegében helyesen) már Eratoszthe- nész és Hipparkhosz is a Borüszthenészt helyezte (uo.), ez akár a korai ión térkép Hérodotosznál fennmaradt sematizmusához való visszatéréssel is magyarázható, ld. ehhez F. Jacoby: Hekataios (3.), 2719-20. 137 lib. IV. ad Messalam: „Quoque Hebrus, Tanaisque, Getas rigat, atque Sigynos” ld. Anonymi Periplus Ponti Euxini, 140., jegyzet. 138 quaestionibus Natural. Lib. VI.: „Hinc qui medius inter pacata, et hostilia, fluit, Danubius, ac Rhenus, alter Sarmaticos impetus cohibens, et Európám Asiamque disterminans, alter Germanos, avidam gentem belli, repellens.” ld. Anonymi Periplus Ponti Euxini, 140., jegyzet.
