Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Groma Kata: Csónakfibulát tartalmazó sír Tatabánya–Dózsakertből
38 Groma Katalin lutól délre fakadó és Százhalombattánál a Dunába ömlő Szent-László patak - kedvezően szabdalták fel a felszínt, mind mezőgazdaságra, mind pedig az állattartásra alkalmassá téve azt.11 A vizsgált Dunakanyar-vidék középhegységi tája nemcsak földrajzi értelemben különül el a környező területektől, hanem a kora vaskor időszakában kulturális szempontból is egy önálló egységet határoz meg itt a régészeti kutatás.11 12 Az északkelet-magyarországi Hallstatt-csoport elterjedésének földrajzi határai közül legbiztosabbnak látszik északon és keleten a Duna völgye — annak ellenére, hogy egyes, a vizsgált kultúrkörhöz köthető jelenségek előfordulásával még a Börzsöny lábainál is számolhatunk és a mai Nyugat-Szlovákia kora vaskori lelőhelyei is szoros kapcsolatokat mutatnak az északkelet-dunántúli leletanyaggal. Délen a mezőföldi régió, míg nyugaton a Dunántúli-középhegység zárja a csoport elterjedését. Utóbbi a korábbi urnamezős időszakhoz képest jelentős eltéréseket mutat a Hallstatt időszakban, hiszen a kora vaskori népesség elsősorban a magaslatok között fekvő sík területeket kedvelte, és kerülte a hegyvidékek belső részeit.13 A Tatabánya-Dózsakerti feltárás A dózsakerti temető vaskori sírjai lakótelep építkezés, valamint a hozzá kapcsolódó sóderbányászat során kerültek elő, és jutott anyaguk a lelkes gyűjtő, és a későbbi feltárások során is jelentős segítséget nyújtó Homola István kezébe, aki tájékoztatta a tatai múzeumot a birtokába került anyagról.14 A Vékony Gábor vezette leletmentés munkálatai az ásatási napló tanúsága szerint 1976. október 22-én vették kezdetüket, de ebben az évben mindössze 3 napig tarthatott a kutatás a beköszöntő rossz idő következtében. A munka folytatására 1977-ben került sor, a szezon végéig 27 sírt tártak fel, köztük a bronz csónakfibulát tartalmazó 9. számút is.15 1978-ban, a Régészeti Füzetekben az ásató a következő leírást adta közre az eredményekről: „A leletmentés során földmunkák által megbolygatott koravaskori temető sírjait tártuk föl. Összesen 34 sírt volt módunkban részben vagy egészben föltár11 Patek 1993, 124. és Patek 1982, 71. 12 Terzan 1990, 167. 13 Patek 1982, 62-63. 14 Kisné-Vékony 2002, 7. 15 Kuny Domokos Múzeum Régészeti Adattára 166-79. dokumentum 1. ni, illetve megfigyelni. A sírok kőpakolásosak, mint a dunántúli HC köznépi temetők egy részében,”16 A feltárás 1980-ban egy kevesebb, mint két hónapos őszi periódusban folytatódott, ekkor már Vadász Éva is részt vett a munkában. Október végére a feltárt és rajzban rögzített sírok száma 40-re emelkedett (I, III. tábla).17 A kora vaskori temetővel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy feltehetően használata idejében nagyobb kiterjedésű volt - hiszen a lelőhely benyúlik a ma Tatabányához tartozó egykori Bánhida falu temetőjének-, valamint a dózsakerti lakótelep területére is. Eredeti kiterjedése azonban már megállapíthatatlan, hiszen a temetőt a rátelepülő kora középkori és a későbbi századok településobjektumai jelentősen bolygatták.18 A dózsakerti területen a feltárási munkák az 1990-as évektől kezdődően Cseh Julianna vezetésével folytak tovább. Az ebből az időszakból származó leletanyag már csak nagyon kis részben volt a kora vaskorra datálható. Jelen ismereteink szerint mindössze két további hamvasztásos urnasír kibontására került sor 1995. augusztus 8-án és 10-én. Az első temetkezés egyetlen tartozéka egy vízszintes bütyökfüllel ellátott barna urna volt, míg a másodikból egy szintén barna színű, facettált peremű, gömbös hasú urna került feltárásra.19 Dózsákért területe az őskor korábbi szakaszában is lakott volt. Ezt bizonyítja, hogy már a neolitikus Dunántúli vonaldíszes kultúra időszakából sikerült szórványos leleteket azonosítani, melyek a Kottafejes kerámia népéhez és a Zseliz kultúrához voltak köthetőek. A késő rézkori Baden-kultú- rát egyetlen gödör alapján lehetett azonosítani, míg a kora bronzkori Makó-kultúra megtelepedését egy részben földbe mélyített épület és egy jelképes sír vagy áldozati együttes képviselte a gazdag kerámiaanyag mellett. A mészbetétes edények középső bronzkori kultúráját az urnamezős kultúra megjelenése követte, amely a terület szinte minden részletét használta, az 1990-es évek ásatásain jóformán minden objektumban sikerült azonosítani a késő bronzkori műveltség emlékeit - többek között két oszlopos szerkezetű épület maradványait, több gödröt, egy félig földbe mélyített műhelyt, amelyhez délalföldi kapcsolatokat mutató kerámia tartozott, to16 Vékony 1978,27. 17 Kuny Domokos Múzeum Régészeti Adattára 166- 81. dokumentum 1-8. 18 Vékony 1988,283-284. 19 Kuny Domokos Múzeum Régészeti Adattára 204- 2002. dokumentum 6-7.
