Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
54 Tokai Gábor irat kíséri, a kettő közti részen pedig egy sematikus hegy vonulat látható az Alpes Bastarnice és Blastarni nevekkel. Hasonlóképpen írja Ptolemaiosz, aki szerint Dakia fölött a peukinoi és a baszternai laknak (III.5.19.), a Visztula forrásánál pedig a szidónesz (11.11.21.), akik Sztrabón szerint (VII.3,17) ugyancsak a bastarnák törzse. A jelek szerint tehát itt a későrómai Tabula Peutingeriana is Kr. u. 1-3. századi etnikai helyzetet tükröz,21 melyben a Kárpátok ívét bastárná és venéd népek településterülete vette körül, mintegy negatív lenyomataként az egységes hegyláncnak. Ptolemaiosz A Kr. e. 1. század-Kr. u. 1. század földrajzi ismereteinek rekonstruálásához érdemesebb először a területet részletesen leíró Ptolemaiosz leírásával tisztában lennünk. Ptolemaiosz térképének22 Kárpát-medencét ábrázoló részén (1. ábra)23 a legA bastarnák és peucinusok legkésőbbi említései a Kr. u. 3. századból származnak, ld. Ihm: Bastarnae: PREdcA 3. Bd. 1899, col. 110-113. (111.) és E. Polaschek: Peucini, -eni, -enni: PREdcA 19. Bd. 1938, col. 1391-92. Honigmann szerint Ptolemaiosz térképe szinte kizárólag kortársa, Türoszi Marinoszén alapul, ld. Honigmann: Marinos (2.): PREdcA 14. Bd. 1930, col. 1767-1796. (1768.) Az általam készített térkép már részben Ptolemaiosz adatainak értelmezését is tartalmazza. A Morva folyónak csak a torkolatát határozza meg Ptolemaiosz (a folyó nevének említése nélkül, azonban ez a túlpart koordinátái alapján egyértelmű), a folyó csak az egyébként ismeretlen nevű városok összekötésével (abból kiindulva, hogy a jelentősebb települések folyók közelében találhatók), valamint az egyéb földrajzi adatok ismeretében került feltételesen ábrázolásra. Ugyanez a helyzet a Vág és a Garam esetében is. A Tiszát szintén nem említi a szerző, ám ennek a torkolata egyértelműen meghatározható, és ismerjük még egy pontját, Partiszkont, melyet a kutatás általában Szegeddel azonosít, a további folyását az előbbi elvek szerint rajzoltuk meg. Nem úgy került viszont a térképre a Temes, ahogy a szöveg leírja: a Tibiszkosz a szerző szerint a Kárpátokban ered, megadja továbbá egy kanyarulati pontját és a torkolatát, s a folyó határt alkot Iaziigia és Dakia közt (a térképen szaggatott vonallal jelölve); mindez alapján ezt szokás a Tiszával azonosítani. A Szeret vonalát a torkolata, valamint a partján fekvő 3 város alapján egyértelműen be lehet rajzolni. A Dnyeszternek három pontját határozza meg Ptolemaiosz: torkolatát, kanyarulatát feltűnőbb egy hatalmas szakadás, amely eltávolítja egymástól az Északi-Kárpátok összeillő részeit. A térképrészlet másik, mai szemmel talán legszokatlanabb jellegzetessége, hogy az északi irány erősen nyugat felé tér ki. Legszembetűnőbben ez a Dunának a Dunakanyar és a Dráva-torkolat közti részén és a torkolat előtti dél-északi irányú szakaszán figyelhető meg (a térképet a jobb alsó sarokból nézve áll helyre nagyjából a valóságos helyzet). Ugyanez az eltolódás figyelhető meg a Dnyesz- tert illetően is, ami azzal magyarázható, hogy Ptolemaiosz tagolásában a folyó a Dnyeper torkolatáig terjedő partszakasszal együtt Moesia Inferior provinciához tartozik, így nyilván a Duna alsó szakaszával egy időben lett felmérve (a Dnyeszter a térképen nyugat-keleti irányú a valós északnyugatdélkeleti helyett). Valószínűnek látszik, hogy a szerző itt két különböző eredetű térképrészletet illesztett össze: az egyik Pannónia (valamint a provinciát északon és keleten határoló kliens államalakulatok), a másik pedig Alsó-Moesia területének felmérése során készülhetett, még Dacia meghódítása előtt, s és a „végét”, 3 további városról pedig tudjuk, hogy a partján feküdt. A Zsilnek és az Oltnak csak a torkolatát írja le a szerző, a folyók irányát egy-egy partján fekvő város alapján lehet berajzolni. Mivel azonban a Munténiába helyezhető városokat nem ismerjük, az Olt folyásának szaggatott vonallal még két lehetséges variánsát is megadtuk. Az erdélyi folyókat, valamint a Déli-Kárpátok sávját Dakia városainak elhelyezkedése alapján lehet fölvázolni. A Kárpátoknak mindössze csak a kezdő koordinátáit adja meg Ptolemaiosz, egy másik pontja pedig a Türasz forrása (a szövegben „vége”) által határozható meg. A Luna hűié és az Orküniosz driimosz kiterjedését (melyeknek egyetlen pontja sincsen megadva) csak a szöveg összefüggései alapján lehet a térképre rajzolni. Bizonytalan a Kárpátok szövegben is említett kiterjedésének, és a városok által meghatározott déli sávjának összekötése, mivel a Porolisszon és Angusztia közti egyenes (ez lett feltételesen bejelölve) és a Szeret közti városok közül egy sem azonosítható. A Ravennai Geográfus leírásából tudunk egy Porolissumból a Keleti-Kárpátok belső vonalán az Ölthöz, majd innen a Dnyeszter torkolatánál fekvő Tyras városához vezető útvonal állomásairól is (Geogr. Rav. IV 5, 178, 1—8., ld. Fluss: Stumm: PREdcA II. Reihe 4. Bd. 1932, col. 425-426.), ám a fenti helységnevekkel egy sem azonosítható. Az ismert régészeti lelőhelyek alapján (ld. DAICOVICIU, 1977, Abb.l.), és a térkép vélhető torzulásai miatt szaggatott vonallal a Keleti-Kárpátok vonalára két alternatív lehetőséget is felvázoltunk.
