Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek 53 Brandis szerint Plinius (eltekintve attól, hogy már a iazygok bevándorlása okozta új helyzetet is figyelembe veszi) gyakorlatilag ugyanazt az etnikai- politikai-geográfiai képet tükrözi, amit Caesarnál és Sztrabónnál megismerhettünk: a germánok lakóterületének szélétől (azaz a Morva folyótól) a Duna és a Hercyniai erdő (amely elnevezés legalábbis a Kárpátok legnyugatabbi láncait is magába foglalja) közti területet a dákok uralják.* 15 Mint látni fogjuk, az Orkiiniosz erdő Ptolemai- osz térképén is a Kárpátok nyugati vonulatát jelöli. Kijelenthetnénk tehát, hogy a Kr. e. 1 - Kr. u 2. század közötti időszakban a Herkünia elnevezést a különböző források a Kárpátok nyugati részeire - a Dunát északról kísérő hegylánc természetes folytatásaként - alkalmazták. A kulcsfontosságú szöveghelyek értelmezésére később még visszatérünk, előzetesen csak arra szeretnénk utalni, hogy Arisztotelésznél (Kr. e. 4. század) ugyan hasonló értelemben fordul elő az Arkünia név - a Dunától északra elhelyezkedő hegységként -, ebben a tekintetben azonban feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik, hogy Hannibal hadjáratáig az antik földrajztudomány még az Alpok létezésével sem volt tisztában.16 Ugyanez a probléma a Kr. e. 3. századból származó, Arisztotelész neve alatt ismert Peri thaumaszión akuszmatón {De mirabilibus auscultationibus - ‘A hallott csodálatos dolgokról’) című mű17 megjegyzésével is, miszerint a Duna a Herküniosz erdőségből ered.18 Hogy a szintén e században élt Eratoszthenész is tudott a hegységről Orkiinia néven, az a fentebb idézett Caesar szöveghelyből derül ki - minden további információ nélkül. Hercynia erdő, — tehát a Kárpátok - között a síkságon a jazigok vannak, a hegyekben és az erdőkben a dákok, akiket a jazigok elűztek a Marus folyótól a Pathissusig”. 15 Brandis: Dacia: 4. PREdcA Bd. 1901, col. 1948- 1976. (1952-53.) 16 Első említése a Kr. e. 3. században Lükophronnál fordul elő Szalpia-ként, ld. Partsch Alpes szócikke: PREdcA l.Bd. 1894, col. 1599-1612. (1599-1600.) 17 A mü Theophrasztosz (Kr. e. 371-287) és Timaiosz (Kr. e. 356-260) műveit kivonatoló kompiláció, melyet az általános vélekedés szerint nem sokkal Kr. e. 260 után állítottak össze. Ld. Gercke Aristoteles (18.) szócikkét: PREdcA 2. Bd. 1896, col. 1012-1054., a szóban forgó műről col. 1048-49. A szerző a művet legkorábban Hadrianus idejére teszi, a felhasznált művekből vett adatok azonban így is a Kr. e. 3. századi ismereteket tükrözik. 18 Pszeudo-Arisztotelész de mirabil. auscult. 105. Ld. Brandis: Danuvius: PREdcA 4. Bd. 1901, col.2103— 2133. (2113.) Tacitus Tacitus (Germania) nem nevezi néven a Kárpátokat, de amikor hegyekről beszél, nyilvánvalóan tud róla. 1. „Germania egészét a gátlóktól, raetusoktól és pannonoktól a Rhenus és a Danuvius folyó, a szarmatáktól és a dákoktól a kölcsönös félelem, vagy hegyek választják el ...” 43. „ Visszafelé a markomannok és quadok hátában a marsignusok, cotinusok, osusok, bürüsök zárják le a sort. Közülük a marsignusok és bürüsök nyelvben és életmódban a suebekhez hasonlítanak; a cotinusokra a gall, az osusokra a pannonjai nyelv bizonyítja rá, hogy nem germánok ... S mindezek a népek csak kevés mezőséget, különben erdőket, hegycsúcsokat s hátságokat szálltak meg. Suebiát ugyanis egy folyamatos hegyhát szakítja meg és vágja ketté...” 46. „Itt van Suebia határa. Nem tudom, vajon a peucinusok, venedusok és fennusok törzseit a germánokhoz vagy a szarmatákhoz soroljam-e, bár a némelyektől bastarnáknak nevezett peucinusok nyelvben, életmódban, lakóhely és házak dolgában olyanok, mint a germánok. (...) A venedusok sokat átvettek szokásaikból, mert a peucinusok és a fennusok közt vonuló erdőkben és hegyekben rablók módjára portyáznak. Mégis inkább a germánok közé sorolandók.... ”19 A quadokat, marsignusokat, cotinusokat, osusokat és burusokat Tacitus leírása alapján a földrajztudomány a Duna-Északi középhegység vonal és az Északi-Kárpátok közé helyezi. Ezt a lokalizációt megerősíti Ptolemaiosznál az Orküniosz drümosz (az Északi-Kárpátok nyugati fele) vidékén élő népsáv: a szidónesz, kógnoi uiszbirgioi, melynek két utolsó tagját a cotini, ősi buri rontott alakjának lehet értelmezni.20 A „peucinusok (a Duna-delta Peuké nevű szigetéről kaphatták nevüket) és a fennusok (valószínűleg a Balti-tenger vidékén) közt vonuló erdőkben és hegyekben”, ahol a venedusok laknak, földrajzi okok miatt ugyancsak a Kárpátokat kell keresnünk, ezt megerősíteni látszik a Tabula Peutingeriana is (segm. VII), ahol a Dáciái úthálózatot a Venadi Sarmatae, majd a Duna-torkolat felett a Venedi fel19 A szöveghelyeket az alábbi kiadás alapján idézem: Tacitus 20 Ld. S. Gutenbrunner: Uiszburgior. PREdcA II. Reihe 17. HalbBd. 1961, col. 348-349.
