Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez
Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez 95 kincseit s azokat mérges leheletű sárkány őrzi. Tény hogy a Szelim-lyuk mélyén kutatás alkalmával Kessler Hubert mérges széndioxidra akadt: ez volna talán a sárkány mérges lehelete? ” (Pápa 1943) „Már maga a név is eleget ígérő. Igaz, hamisítatlan török hangzása elejét veszi, hogy a Szelim névvel kapcsolatos monda ősrégi időkbe vezethessen bennünket. De van ám ennek a barlangnak régibb mondája is. Ez így szól: Régmúlt időkben eg}> boszorkány tanyázott a barlangban. Hogyan, hogyan sem, de mindig módját tudta ejteni, hogy egy-egy embert — akár felnőttet, akár gyermeket — becsalogasson magához. Többet azonban sohasem lehetett megtudni sem a boszorkányról, sem pedig áldozatai sorsáról, mert minden egyes látogatóját megölte. Csak annyi derült ki utóbb, hogy áldozatait el sem ásta. Mert amikor a boszorkány végre eltűnt, a barlangban a felszínen rengeteg embercsont hevert. Amint látjuk, ennek a mondának meglehetősen élénk népmese zománca van. Bizonyára ez magyarázza meg, hogy a lakosok a barlang látogatóinak inkább a másikat, a »tudományosabb« színezetűt mesélik el. Nekem ezt így mondta el barlangkutatásaim alkalmával egyik legszorgalmasabb kubikusom, a 7O-esztendős Sárközi Pál bácsi: »Gyerekkoromban hallottam öregapámtól, hogy amikor a török hadak pusztítva, rabolva végigdúlták Dunántúl vármegyéit, hét falu népe a bánhidai nagy barlangba menekült. Kivált asszonyok és gyermekek bújtak ott el. A nagy kaput, akkoriban a barlang egyetlen nyílását alaposan eltorlaszolták. Jó ideig minden veszedelmet elkerültek. Az egynk asszonynak azonban csecsemője volt; a barlangban pedig fürdetésre, ruhamosásra nem volt elegendő víz. Az asszony tehát kikérezkedett és gyermekével lement a folyóra. Ott meglátta őt egy portyázó török. Mindjárt faggatni kezdte, hol bújt el a többi. Amikor végre sok kegyetlen kínzásra az asszony bevallotta, a török azt követelte tőle, hogy őt és társait, Szelim basa katonáit, a legrövidebb úton vezesse a barlanghoz. Odaérkezve, a martalócok belátták, hogy> a barlangnyílás torlaszát nem tudják áttörni. A meghagyott szűk résen pedig élve nem juthatnak be. Erre úgy’ segítettek magukon, hogy a barlang fölé, a hegytetőre mentek, és felülről ástak rá a barlangban szorongó népre. Az így létrehozott nyíláson át aztán égő fahasábokat, szalmát meg rongyokat dobáltak a barlangba. Az ettől támadt fojtó füstben a védtelen nép megfulladt. A barlangban sokáig szerte heverő, tömérdek embercsontot — vagy száz évvel ezelőtt — egy bánhidai özvegy asszony hordta el apránként a temetőbe. De még most is találkozik elég embercsont a barlangban.«. ” (GaáI, 1937, 84.) 2. Hírek a feltárásról A Magyar Országos Tudósító - s annak híreit átvéve a helyi lapok illetve maga az ásatás vezetője is folyamatosan tudósították az érdeklődőket a feltárás eredményeiről. „...És minthogy a barlang tulajdonosa, Eszterházy Ferenc gróf készséggel adta beleegyezését a Szelim barlang teljes, szakszerű kiásatásának tervéhez a kutatómunkálatok e sorok írójának irányításával ez év tavaszán megindultak és három teljes hónapig szakadatlanul folytak. Az eredmény? Rövidesen azt mondhatnák: a legvérmesebb várakozást is kielégítette. Hiszen már magában az a körülmény, hogy a barlang hátsó felét csaknem a mennyezetig kitöltő üledék vastagsága a 12 m-t is meghaladta, sokat sejttel. A barlang fenekét borító középdiluviális képlékeny agyagrétegtől kezch’e a jelenkor humuszos rétegéig minden időszakasznak megvan itt a képződménye (3. rajz) s ebben állat- és növényvilága; és megtalálhatók voltak emberőseink hajdani ott tanyázásának, ,,kultúrájának” kézzelfogható nyomai is. Mindezek részletes ismertetése nem fér bele rövid cikkünk keretébe, de a főbb eredmények egyikét-másikát röviden mégis érintenünk kell. ... A Szelim sziklafenekén láthatóvá vált kürtő is elárulja, hogy hajdan a barlangi vizek itt szálltak le mélyebb szinttájra, hogy ott is érvényesüljön oldó-bonló hatásuk Egy,. emelettel” mélyebben tehát újabb barlangra bukkanhatunk. Ezenkívül a Szelim barlang keleti fala láthatóan valamelyes járatot rejteget. Sajnos, hogy ebben az irányban a munkálatok előrelátható bonyolultsága miatt eddig meg sem kísérelhettük az üledék kihordását. Ez ajövőföladata marad. ” (Gaál 1934) A BÁNHIDAI SZEL IM-BA RLA NG BA N OROSZLÁN, ELEFÁNT ÉS ORSZARVÚ ÁLLATOS CSONTOTT TÁLALTAK, A Magyar Barlangkutató Társulat kedden este a Nemzeti Muzeum állattárának nagytermében ülést tartott. Az ülésen K a d i c Ottokár elnökölt, akinek megnyitója után G a a 1 Is tván dr„ tanár tartott rendkívül érdekes előad ás t amelyben beszámolt a Bánhida melletti Szelim-barlang ásatásának eddigi eredményeiről. Ismertette, hogy a Szelirm-barlang mintegy százötvenezer évvel ezelőtti időkben lakásul szolgált az ősembereknek, amit a barlangban taltált őstűzhelyek, kőszerszámok és ős állati csontok bizonyítanak, A barlangot tizenkét méter mélységben többszázezer év alatt képződött réteg borítja, amelyet mintegy öthónapig tartó ásatással az előadó vezetésével kiemeltek és átvizsgáltak,, Az ásatások költségeihez Banhida község, a bánhidai erőttfi es Vida Jenő felsőházi tag járultak hozzá nagyobb öszszeggel. A vizsgálatok rendkívül érdekes eredményre vezettek,
