Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez
96 Kisné Cseh Julianna ki derült, hogy a barlangban tálált maradványokból pontosan megállapítható, hogy mintegy százötvenezer esztendővel ezelőtt a meleg és a jég-korszaki klímák háromszor váltakoztak, A meleg időszakban képződött rétegekhon oroszlán, elefánt, orrszarvú es egyéb forróégövi állatok csontjait találták, tehát valamikor ezen a vidéken a ma Afrikában élő állatok ősei éltek, A jég-korszaki rétegekben viszont olyan állatok maradványait találtak, amelyek most az Északi-sarkon élnek,, ilyenek a rénszarvas, a s árki róka, a havasi nyúl, stb. Az előadó közölte ?hogy a barlangban talált maradványok páratlanul érdekesek, s világszerte hagy> feltűnést keltettek tudományos körökben. A rendkívül érdekes előadásért a társulat és a nagyszámú hallgatóság nevében ez elnöklő K a d i c Ottokár mondott az előadónak köszönetét. (Magyar Országos Tudósító 1934. november 27.; MOL K Szekció) A bánhidai Szelim-barlang őskori emlékei A bánhidai Szelim-barlangban folyó ásatásokat az aránylag kedvező időjárás még mindig lehetővé teszi. A legutóbbi napok eredményei közül a felső szintben többszáz esz tendő előtt beásott, érdekes típusú emberi maradványok, nagyon sok cserépedénytöredék, a legalsó szintben pedig a 150.000 év előtti ős-tűzhely hatalmas méretei emelendők ki. Most, hog}> az eddig ismert kiterjedésű Szelim- barlangot kitöltött üledék eltávolítása csaknem befejezettnek mondható, kitűnt, hogy a barlangnak kelet felé folytatása lehet. Másfelől pedig a Szelim fenekén eg)> „ ördöglyuk”, azaz víznyelő tölcsér lefelé is vezet, jelezve, hogy a mélységben is van barlang. Az eddig egészen eltömve volt járatok föltárása valóságos bányászati szakértelmet kívánt és dr. Gaál István egyetemi magántanár, muzeum-igazgatónak, az ásatás vezetőjének felkérésére Réhling Konrád bányaügyi főtanácsos készségesen küldötte ki Ray Lajos bányamérnök felügyelőt Tatabányáról. hog\> a sziiksé gessé vált munkálatokat a helyszínén irányítsa. A Szelim-barlangból napfényre került őslénytani és régészeti leletek vizsgálatát, valamint a különböző földrétegek talajtani elemzését a legkiválóbb szaktudósok máris megkezdették. (ESZTERGOM és VIDÉKE LV. évfolyam 1934. október 25, 2.) A bánhidai Szelim-barlang titka. A Magyar Barlangkutató Társaság ülésén Gaál István tanár a bánhidai Szelim-barlarg kutatásainak eredményéről beszámolva megállapította, hogy a barlang mintegy 150.000 évvel ezelőtt emberi laká sül szolgált. Ezt az ott talált őstűz-helyek, kőszerszámok és ősállatok csontjai bizonyítják. A többszázezer év alatt lerakodott réteg átvizsgálása alkalmával megállapították, hogy 150.000 évvel ezelőtt itt meleg- és jégkorszaki kiimák váltakoztak. Az egyik melegkorszakban képződött rétegben oroszlán, elefánt és orrszarvú csontjai kerültek elő. A jégkorszaki rétegben pedig olyan állatok csontjait találták, amelyek ma a sarkvidéken élnek. (ESZTERGOM és VIDÉKE LVI. évfolyam 1935. január 13, 5.) Bánhida határában, a Szelim-barlangban, amelyhezakömyéknépének egész sereg legendája fűződik, három év óta folynak ásatások. A barlangról, amelyben rengeteg csont vázat találtak az idők folyamán, azt tartotta a hagyomány, hogy a törökök ott mészárolták le a török hódoltság korában hét falu népét, akik nek búvóhelyére egy vigyázatlan asz-szony vezette rá a martalócokat. A vizsgálódások most kiderítették, hogy a tömegtragédia sokkal korábban, a tatárjárás idejében játszódott le a Szelim barlangban, ahová a környékbeli falvak népe húzódott el a mongol hordák elől, a tatárok azonban ráakadtak rejtekhelyükre és halomra koncolták őket. Az antropológiai vizsgálatok szerint túlnyomórészt asszonyokot gyilkoltak le a ,Szelim barlang mélyén. (ESZTERGOM és VIDÉKE LVIII. évfolyam 1937. április 29, 3.) Uj cseppkőbarlangot fedeztek fel Felsőgallán A Dunazúg heg)'ek Gerecse-csoportjának kétségkívül legérdekesebb barlangja a bánhidai ezredéves emlékmű közelében, ll. Szelim szultánról elnevezett Szelim-barlang, Ezt legutóbbi években a Nemzeti Múzeum megbízásából Gaál István eg}>etemi m, tanár ásatta fel. Azt kevesen tudják, hogy ennek a barlangnak a legbelső részéből kürtő vezet tovább, zeg-zúgos utakon, kisebb-nagyobb üregen át egész Tolnáig, ahol a szabadba torkollik. Azt sem tudja mindenki, hog}> ez a hatalmas barlang nem áll eg)>edül. Közvetlen a tőszomszédságban található az „ Esterházy-fülke", tőle északra kb. 800 méternyire a „Denevérbarlang’’. Alacsony bejárata szűk folyosóra nyílik, benn tágas üreg van telve denevérekkel. A Turultól másfél km-nyire a fennsík egyik mélyedésében elrejtve tátong az „Ördög-lyuk”, mely 37 m. kút-szerű nyilas. Fenekén állati csontok hevernek. Az alsógallai Vörös-hegy nyugati lejtőjén is nyílik ehhez hasonló barlang. A napokban a felsőgallai mésztelep hatalmas kőbányájában, aóOm. sziklafalnak kb. a középmagasságában nyílásra bukkantak. Egyik munkás behatolt és eleinte csak hasoncsúszva haladhatott. 10 méternyi út után termekre bukkant, melyek csodálatosan fehér kristályokban ragyogtak, tovább merészkedve ijesztő szakadék állta útját és visszafordult. Ugyancsak kifürkészhetetlen a másik új barlang is, amely a felsőgallai Kálvária-hegy kőfejtőjéből indul ki és 300 m. mélyre visz a hegy alá. Amint hírlik, ezeket a barlangokat hivatásos barlangkutatók fogják megvizsgálni. (ESZTERGOM és VIDÉKE LXIF. évfolyam 1941. március 12, 1.)
