Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez
82 Kisné Cseh Julianna segítségével megkezdte a rendszeres feltárásokat, melynek eredményeként pár hónap leforgása alatt a teljes kitöltést ki is termelték (megközelítőleg 2000 m3 földtömeget mozgattak meg).5 A nagy volumenű feltárás során 5 réteget sikerült különválasztania - azon belül több szintet is elkülönítenie- eredmény eit pedig mind a nagy —, mind pedig a szakmai közönség számára bemutatta (VI1-1X. tábla).6 Sajnos nem hagytak tanufalat az adatok ellenőrzésére és a későbbi kutatások számára, így a gyors munka számos rétegtani megfigyelés pontosságát kérdőjelezi meg, vagy annak hiányát bizonyítja. Ennek ellenére is jelentős eredményeket tudtak felmutatni: a Szelim 12,5 m vastag kitöltésében legalább 3 régészeti kultúra megtelepülését mutatták ki (VTÍI. tábla) : az alsó, Gaál István által meghatározott E/5 rétegben, melyet a Würm 1 előttre, a Riss-Würm interglaciálisra helyez a kutatás, kvarcit kavicsból készült középső paleolit eszközöket készítő ipart találtak. Ez a kultúra a tatai és az érdi teleppel is kapcsolatban állhatott, illetve annak lehetősége is felmerült, hogy a Szelim- barlang a Tatán élő neandervölgyi emberek átmeneti szálláshelye (raktára, élelem feldolgozója?) lehetett. A felsőbb rétegekben (D-B réteg) a korábban az ún. „dunántúli szeletaC-nak nevezett, míg legfelül a barlangi Gravetti kultúra emlékanyaga került elő. Gábori Dénes a dunántúli barlangok hasonló korú kultúráját a késő középső paleolitikumhoz, egy .Je vél kaparós-le vél hegyes középső paleolitikumhoz” sorolta, ami nyugat felé az ausztriai Gudenus-barlang anyagával áll kapcsolatban. A Würm 3 idejére datálható barlangi Gravetti kultúra lelőhelyei elsősorban a Dunántúl ÉK-i szegletében kerültek elő. Nyíltszíni telepeik mellett néhány barlangi lelőhelyről is ismert emlékanyaguk, így aSzelim-barlangmelletta Pilisszántói kőfülkéből, a Kiskevélyi-. Jankovich- és Bivak-barlangok legfelső pleisztocén rétegéből. Nem véletlen, hogy itt is felmerült a barlangok átmeneti vadásztanyaként történő használatának lehetősége. 5 A kutatásra biztosított összeg korántsem volt elegendő a feltáráshoz, így Gaál István újabb támogatókat próbált az ügy mellé állítani. Ennek eredményeként - a kultuszkormány támogatása mellett is - kiemelkedő fontosságú volt a helyi érdekeltségek támogatása: Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója és Réhling Konrád bányaügyi főtanácsos, tovább Péchy Pál, a Bánhidai Erőmű igazgatója valamint Dőry Frigyes s elsősorban Láng József főjegyző közbenjárására Bánhida-község képviselő testületének anyagi hozzájárulásával sikerült a kutatáshoz szükséges anyagi fedezetet biztosítani. Lsd. legutóbb: Dobosi 1999, 37-39. és bradák - markó 2006, 234. 6 Gaál 1935a, 1935b, 1936, 1937, 1941a, 1943. A Barlang holocén időszakából a már Kessler Hubert által megtalált nagyméretű újkőkori tűzhely mellett számos régészeti kultúra emlékanyaga került napvilágra, tulajdonképpen a neolitikumtói a vaskorig a barlang folyamatos - bár minden bizonnyal nagyobbrészt csak átmeneti - használata mutatható ki. Nagymértékben járulhatott hozzá a már említett, a barlanghoz kötődő mondák rögzüléséhez a 14 középkori temetkezés előkerülése is, annak ellenére, hogy a feltáró leírása alapján korántsem tömegsír, hanem inkább temetőrészlet előkerülésével számolhatunk (VII. tábla 2.).7 Sem a régebbi, sem pedig az újabb összefoglaló munkák - a leletanyag részletesebb leírása és a rétegsorok adatainak ellenőrzése mellett — sem tudtak tanufal hiányában pontosabbat meghatározni a lelőhelyről (VI. tábla 2.).8 A legfelső réteg, a humusz alatti átlag 1,5 m vastag lösz további két részre osztható: a felső a barlangi Gravetti, alatta pedig a mintegy a 30 - 40 000 évvel idősebb Jankovics kultúra élettere figyelhető meg. A következő réteg a helyenként 4 m vastagságot is elérő barna, régészeti leletekben igen szegényes, de faunában annál gazdagabb talaj (B réteg): „Tehát - mint már említettem - a hiénás rétegben tömérdek állati ősmaradványra bukkantunk. Kétségkívül uralkodó faj a barlangi medve." A hiénás réteget egy átlag 2 m vastag, leletekben rendkívül gyér szürke homokréteg követ (C réteg), amit az előkerült fauna és régészeti leletanyag alapján a mintegy 70-80 000 éves D réteg: a szintén középső paleolit, kavicseszközöket készítő neandeivölgyi ősemberek időszaka követ (VI és VIII. tábla). Ahogy az EK-Dunántúl paleolitikumának kutatója, T. Dobosi Viola 1997-ben megfogalmazta: ,yí lelőhely feltárásának üteme és módszerei ma már nem teszik lehetővé az eredeti sztratigráfia pontos rekonstrukcióját, így új lelőhelyre kell várni a két középső őskőkori kultúra rétegtani-idörendi helyzetének hitelesítéséhez,”9 7 Gaál 1937b. Nem csak a Gaál István említett hajkarikák előkerülése támasztja ezt alá, hanem az a tény is, hogy a barlangtól ÉNy-i irányban egy nagy kiterjedésű közép- és/vagy kora újkori temetővel számolhatunk, melynek részleteit az ott elkerülő kiskertekben sikerült megfigyelni. 8 VI. tábla 2. 9 Dobosi 1997, 16.
