Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Hably Lilla–Selmeczi Ildikó: Új felső oligocén ősnövénylelőhely Tatabányán
Tatabányai Múzem Évkönyve 1. 7 r Uj felső oligocén ősnövénylelőhely Tatabányán Hably Lilla - Selmeczi Ildikó (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest) Bevezetés A Vértes-Gerecse Ny-i előterében. Tatabányától DNy-ra, a Patár-hegy mellett épülő ’Környe Ipari Park’ földmunkálatai feltárták egy foltban a Mányi Formációt. A homokos-agyagos rétegekben Csillag Gábor és Lantos Zoltán, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai találtak növénymaradványokra. amelyek gyűjtését megkezdték, majd a Magyar Természettudományi Múzeum végzett több alkalommal, kutatási céllal gyűjtéseket. Korábban a környékről az autópálya építés tárta fel a Mányi Formációt a Tatabánya és Vértesszőlős közötti Baromállás dombon, amelyet a hetvenes évek elején Skoflek István gyűjtött be, majd később feldolgozták, publikálták.1 A lelőhely korát a molluszka fauna és sztratigráfia alapján Báldi egyértelműen felső oligocénnek állapította meg,2 a rétegeket pedig a Mányi Formációba sorolta. A most feltárt rétegek szintén ebbe a formációba tartoznak. Földtani felépítés A növénymaradványokat tartalmazó hontok- és agyag - agyagmárga rétegek az AGC Autóipari Kft. üzemcsarnokától mintegy 200 m-re ENy- ra, egy megközelítőleg 200-250 m2-es foltban - tömedékanyag nyerése céljából létesített mesterséges feltárásban - bukkantak a felszínre. A lelőhelyen feltárt, szálban álló képződmények vastagsága 3-6 m között változott. (Megjegyzendő, hogy a feltárás az egyes látogatások során más és más képet mutatott, a munkálatok előrehaladásának függvényében). A feltárt rétegsorban a homoküledékek domináltak (sárga színű, közép- és finomszemű homok, laza homokkő, helyenként meszes kötőanyagú, keményebb homokkő-konkréciókkal), amelyekben közbetelepülésként észleltük a jó megtartású növénymaradványokat bezáró sárgásszürke, szürkésfehér agyag- és agyagmárga rétegeket. 1 Hably 1976, 1979a, b, 1983, 1990.; Ambrus & Hably 1979.; Hably & Csaba 1977. 2 Báldi 1976. Ez utóbbiak vastagsága mindössze néhány cm-t (maximálisan 60-80 cm-t) tett ki. A környező homoküledékekben elszórtan szármaradványok, rossz megtartású levéllenyomatok és többnyire kisméretű, közepes-rossz megtartású puhatestűek (leginkább tengeri környezetet jelző kagylók) fordultak elő. A molluszkafauna alapján a feltárt képződmények a Mányi Formációba sorolhatók. A Patár-hegy környezetében számos eocén barnakőszenet kutató fúrás is igazolta a Formáció jelenlétét. A Mányi Formáció a Dunántúli-középhegység ÉK-i térségében általánosan elterjedt: a Dunazug- és Budai-hegységtől a Vértes-Gerecse Ny-i előteréig mind felszínről, mind fúrásokból jól ismert. Jelentős a Zsámbéki-, Mányi- Nagyegyházi-, Tarjáni- és Tatabányai-medence földtani felépítésében. Típusterülete a mányi eocén szénmedence és környéke. A Formáció leírása Bálditól származik,3 az ő nevéhez fűződik a puhatestű fauna feldolgozása, a képződmények facioiógiai, paleoökológiai értékelése is.4 A formáció részletes kőzettani leírása Korpás munkájában olvasható.5 A Mányi Formációt túlnyomóan finomszemű törmelékes üledékek (homok, kőzetliszt, agyag és ezek kötött változatai) váltakozásából felépülő csökkentsósvízi sekély-Iagunáris (alárendelten norntálsósvízi és édesvízi közbetelepüléseket tartalmazó) rétegsor jellemzi, amelyben alárendelten kavicsos közbetelepülések, valamint lokálisan kőszénzsinórok is megfigyelhetők. Elterjedési területén a Mányi Formáció eocén vagy idősebb képződményekre, lokálisan kora-oligocén üledékekre (Óbaroki Formáció, Kiscelli Agyag Formáció) települ. Ny felé - a Vértes és Gerecse Ny-i előterében - kivékonyodik, legnyugatabbi előfordulásai Kocs—Bokod- Nagyigmánd környezetében fúrásokban mutathatók ki, ahol képződményei a Csatkai Formáció szárazulati 3 Báldi 1969. 4 Báldi 1973. 5 Korpás 1981.
