Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Hably Lilla–Selmeczi Ildikó: Új felső oligocén ősnövénylelőhely Tatabányán
8 Hably Lilla - Selmeczi Ildikó üledékei közé települnek.6 A ’Tatabánya—Patár- hegy’ bamakőszénkutató fúrások adatai alapján a lelőhely térségében a Mányi Formáció alatt nagy valószínűséggel szintén Csatkai üledékek települtek. A KEK felől előrenyomuló tenger - amely a Mány i Formáció üledékeit rakta le—a Vértes-Gerecse Ny-i előterében kialakult parti síkságot a kiscelli korszak végén érhette el; a területen elegyesvízi - sekélytengeri üledékképződési környezet alakult ki, amely az egri korszak folyamán fennállt. E terület része volt a vizsgált lelőhely is. Az Ipari Park feltárásának képződményei a növénymaradványok alapján a késő-oligocén folyamán rakódhattak le. Anyag és módszer A több, mint 150 leltári tételből álló, háromszáz növénylenyomat fölötti gyűjtemény levél és terméslenyomatokat tartalmaz. A növények megtartása igen jó, ami abból adódik, hogy finomszemű agyagos rétegekben maradtak fenn, makromorfológiai bélyegeik így kiválóan tanulmányozhatóak. Ugyanakkor kutikulás maradványok nem, vagy csak elvétve, rossz megtartással találhatók a lelőhelyen. Az üledékben, a réteglapok mentén tömegesen fordulnak elő a növények, főként levéllenyomatok, amelyek már a gyűjtés során is előtűnnek. Teljes kibontásuk mechan ikus eszközökkel, vizsgálatuk Olympus SZX9 kutató sztereómikroszkóppal az MTM ősnövénytani gyűjteményében történt. A teljes anyag ugyancsak itt, az MTM ősnövénytani gyűjteményében kerül egyedi leltárba és elhelyezésre. A LELŐHELY FLÓRÁJA, VEGETÁCIÓJA, TAFONÓMIÁJA, KLÍMÁJA Fajlista Pteridophyta Pronephrium stiriacum (Unger) Knobloch & Kvacfk Cupressaceae Glyptostrobus europaeus (Brongniart) Unger Taxodiaceae Taxodium dubium (Sternberg) Heer LauraceaeDaphnogene cinnamomifolia (Brongniart) Unger Nyssaceae Nyssa sp. termés 6 Báldi 1985.; Báldi & Tari 1989. Fagaceae Quercus rhenana (Kräusel & Weyland) Knobloch & Kvacek Betulaceae Alnus oligocaenica Andreánszky Alnus sp. termés Angiospennae incertae sedis „Rhamnus” warthae Heer A lelőhelyen uralkodó mennyiségben van jelen egy páfrányfaj, a Pronephrium stiriacum, amelynek nagy szárnyas levélrészletei, csaknem teljes levelei fennmaradtak, több esetben még a spóratartók is megfigyelhetők rajtuk. Ugyancsak igen gyakori a mocsárciprus (Taxodium dubium), valamint a ,Jihamnus'” warthae, amely az eddigi kutatások szerint a Belső Kárpáti Térség egri emeletére jellemző endemikus mocsári növény.7 Az eddig előkerült fajok jó vízellátású, mocsári környezetre vallanak, így a páfrány (Pronephrium stiriacum), a mocsárciprusfélék (Glyptostrobus europaeus, Taxodium dubium), a Nyssa, az éger (Alnus oligocaenica) mind a földtörténet múltbeli, mind pedig jelenlegi rokonsági körének elterjedései ezt támasztják alá. A „Rhamnus” warthae kihalt növényfaj összes tömeges előfordulását mocsári környezetből ismerjük. A ritkább előfordulású Quercus rhenana korábbi előfordulása az egri Wind- téglagyár felső flórájából szintén mocsári környezetre vall. A babérfélékhez tartozó Daphnogene is gyakran jelentkezik meleg mocsári környezetben a neogén folyamán. Mindez azt mutatja, hogy intrazonális, edafikus vegetáció maradványát találtuk ezen a lelőhelyen. Mivel a növénylenyomatok jó megtartásúak, és a nagy, szárnyas páfránylevelek is épségben maradtak fenn, közel autochton fosszilizációra következtethetünk, ugyanis már kisebb szállítódásnál is apró szárnydarabokra töredeztek volna a páfránylevelek. A rétegeken fekvő nagy, csaknem ép levelek nyugodt rétegzettségre utalnak. A késő- oligocén sekély tengerének valamely védett öblébe, közvetlen közelről hullottak be az ott élő növények levelei, vagy csak igen rövid szállításon estek át. A klimatológiai értékelésnél figyelembe kell vennünk, hogy a maradványok nem zonális, hanem intrazonális társulásból származnak, ugyanakkor többségük mégis jól jelzi a hőmérsékleti viszonyokat. A Daphnogene, mint babérféle kimondottan szubtrópusi elem, de a Nyssa és a Taxodium is a meleg, szubtrópusi mocsarak lakója (Id. manapság a floridai mocsárerdők). 7 Hably 2001.
