Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Gasparik Mihály–Kele Sándor: A tokodi (Keleti-Gerecse) édesvízi mészkő és gerinces fauna lelőhely geokémiai, szedimentológiai és őslénytani vizsgálata, valamint u/Th sorozatos kormeghatározása
30 Gasparik Mihály - Kele Sándor tetaráta medencékbe pedig löszös homok települt. Feltételezésük szerint a rétegsort záró fosszilis talajban megjelenő mésziszap szint a középső-vvürmi kedvező klimatikus adottságoknak köszönhetően (a Mende F. talajképződéssel egyidejűleg) képződhetett, és a mészkő lerakódása csak a fiatalabb würmben fejeződött be. Mintegy 30 évvel Jánossyék ásatása után Schweitzer Ferenc javaslatára új gyűjtések indultak a lelőhelyen. Schweitzer a lelőhelyen található édesvízi mészkőösszlet települési viszonyai alapján felvetette, hogy az előzőekben megállapított kora- würm kor túl fiatalnak látszik. A lelőhelyet a régi fotók és az 1990-es próbagyűjtések során előkerült csontmaradványok alapján sikerült beazonosítani. Ezt követően 1990 és 1992 között 3 alkalommal történtek ásatások a lelőhelyen, majd 1994 és 1997 között néhány alkalommal (egy ifjúsági OTKA kutatási téma keretében: ,A dunántúli édesvízi mészkő összletekhez kapcsolódó gerinces faunák rétegtani és ősállatföldrajzi értékelése”, F 013972) kisebb mennyiségű utólagos anyaggyűjtések történtek. A szükséges revízió érdekében a 3 ásatás alkalmával, egy teljes szelvény (2. tábla) több tonnányi üledékének kiiszapolásával, nagy mennyiségű kisgerinces és gastropoda anyag került elő. Ezek kiértékelésekor két, különböző korú faunát sikerült kimutatni, melyek eltérő őskörnyezeti viszonyokat jeleznek. A begyűjtött csiga és gerinces maradványok feldolgozása során kiderült, hogy a lelőhelyről kimutatható két fauna közül az egyik meleg klímára utal, feltehetően riss-würm korú, a másik a mainál hidegebb paleoklímát jelez, würm korú.10 Későbbi vizsgálatok megerősítették a riss- würm korú fauna jelenlétét.11 3. Földtani háttér AKeleti-Gerecse geológiai és geomorfológiai szempontból is elkülönül a hegység többi részétől. Ezen a részen a mezozóos kőzetek csak kisebb területi elterjedésben mutatkoznak a felszínen és többnyire önálló rögöket, rögvonulatokat alkotnak, míg a felszín uralkodó üledékei a harmad- és negyedidőszaki üledékek (I. tábla).12 A területet északon a Duna-völgye, nyugaton a Bajót-patak völgye, délen a Zsámbék-Bajnai-dombság, míg keleten a Dorogi-medence határolja. A Keleti- Gerecsében (Bajóti patak - Dorogi medence) 10 Gasparik 1993,1998. 11 Meszoely & Gasparik 2002. 12 Scheuer & Schweitzer 1979. nyolc, különböző korokban feltörő hévforrást írtak le13 és az édesvízi mészkövek elhelyezkedését, melyek túlnyomórészt a hegységrész E-i és K-i felén képződtek. A pleisztocén édesvízi mészkövek kivétel nélkül eróziós-völgyekhez (Duna-völgy, Öregárok-völgy, Római-völgy, Bajnai patakvölgye) kapcsolódnak.14 Scheuer szerint15 a Keleti- Gerecsében 6 egymást követő mészkőképződési fázis mutatható ki. Ezek közül kettőt a pliocén (Kőhegy, Muzsla-hegy), egyet-egyet az alsó- és középsőpleisztocén. míg kettőt a felső-pleisztocén források raktak le. A holocénre a Keleti-Gerecse elveszítette karsztvíz megcsapoló funkcióját. Scheuer szerint ezt az okozta, hogy a völgybevágódások nem exhumáltak karsztvízszint alatt elhelyezkedő karsztrögöket.16 4. Alkalmazott vizsgálati módszerek A mintavétel módja hatással lehet a geokémiai elemzések eredményeire. Édesvízi mészkövek esetén átlagos izotópos összetételt mérünk, amihez a minta tiszta részéből viszonylag nagyobb mennyiséget homogenizálunk. A mérésekre kiválasztott mintákból az MTA Geokémiai Kutatóintézetének stabil izotópos laboratóriumában készültek stabil szén- és -oxigénizotópos elemzések Finnigan delta Plus XP tömegspektrométerrel, a Spötl és Vennemann által leírt vivőgázas technikát alkalmazva.17 A travertínóból először foszforsavval történő reakcióval CO, gázt fejlesztettünk,18 majd a gázmintát a tömegspektrométerbe vezetve meghatároztuk benne a szén- és oxigénizotópok arányait. Az izotópos összetétel a hagyományos 5 értékkel lett kifejezve ezrelékben (%o) a V-PDB (S'3C és S180) és V-SMOW (5lsO) sztenderdekhez viszonyítva, ahol 8 = (R /R -IV1000, ahol R és R ... a minta és a sztenderd izotóparányait (jelen esetben a 13C/12C és 1S0/I60 arányokat) jelenti. A sztenderd egy nemzetközileg meghatározott anyag, ami a szén esetében a Pee Dee Belemnite (V-PDB), az oxigén esetében a V-PDB és a V-SMOW („Standard Mean Ocean Water”). A „V-” előtag a sztenderdeket szolgáltató bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökségre utal. A mérések során a reprodukálhatóság jobb volt, mint ±0.1 %o a karbonátok 5 13C és 8 lsO értékei esetében. 13 Scheuer & Schweitzer 1988. 14 Scheuer & Schweitzer 1979. 15 Scheuer 1999a, b. 16 Scheuer 1999a. 17 Spötl & Vennemann 2003. 18 McCrea 1950.
