Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Gasparik Mihály–Kele Sándor: A tokodi (Keleti-Gerecse) édesvízi mészkő és gerinces fauna lelőhely geokémiai, szedimentológiai és őslénytani vizsgálata, valamint u/Th sorozatos kormeghatározása
Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. 29 A tokodi (Keleti-Gerecse) édesvízi mészkő és gerinces fauna lelőhely geokémiai, szedimentológiai és őslénytani vizsgálata, valamint U/Th sorozatos kormeghatározása Gasparik Mihály - Kele Sándor (Magyar Természettudományi Múzeum, Bp. - MTA Geokémiai Kutatóintézet; Bp.) 1. Bevezetés A Kiskő-Hegyeskő dachsteini mészkővonulat Ny-ÉNy-i oldalán, az Öreg-árok völgyében, közvetlenül az oligocén rétegcsoportra települve, több szintben találhatók édesvízi mészkő kifejlődések 240 m és 140 - 220 m tszf-i magasságokon.1 Az általunk vizsgált, eredetileg Tokod-Nagyberek néven leírt felső-pleisztocén gerinces fauna lelőhely Tokod községtől nyugatra, a Hegyeskő északi lejtőjében húzódó vízmosásban található, és egy 185 m tengerszint feletti magasságban kialakult, tetarátás kifejlődéséi édesvízi mészkőösszlethez kapcsolódik (I. tábla). A forrásvíz eredetileg a Kiskő- Hegyeskő dachsteini mészkőrögéből léphetett ki, a források működése pedig Scheuer & Schweitzer (1988) szerint a würm glaciális végéig tartott. A Kiskő-Hegyeskő vonulat E-i oldalán 292 m tszf-i magasságon található forrásbarlang is az egykori forrástevékenységre utal. A lelőhely vizsgálatával a múltban több paleontológiái tanulmány is foglalkozott,2 míg az előfordulásnak otthont adó édesvízi mészkő képződmény szintén évtizedek óta a kutatások tárgyát képezi.2 Munkánk célja az édesvízi mészkő geokémiai és szedimentológiai vizsgálata volt, különös tekintettel annak képződési korára, amely már korábban is vita tárgyát képezte. A korábbi faunavizsgálatok, pontosabban a klímaváltozásokra, glaciálisokra-interglaciálisokra érzékeny faunaelemek vizsgálata alapján a vizsgált szelvény faunatartalmú löszös rétegei kevert jelleget mutattak. Emiatt vált szükségessé a képződmény (a faunás rétegeket közbezáró travertínó) korának minél pontosabb, radiometrikus méréssel történő meghatározása, míg a stabil izotópos és petrográfiai 1 Scheuer & Schweitzer 1988. 2 Jánossy 1968, 1971.; Gasparik 1993, 1998.; Meszoely & Gasparik 2002. 3 Liffa 1904, Schréter 1953, Scheuer & Schweitzer 1988, Kele 2009. elemzések további hasznos információkkal járultak hozzá az édesvízi mészkövek keletkezésével, területi sajátságaival kapcsolatos korábbi ismeretekhez. 2. A FAUNALELŐHELY KUTATÁSTÖRTÉNETE 1960 májusában, az akkor még működő termelőszövetkezeti kőfejtőben kerültek elő az első csontmaradványok. A lelőhelyen először Csillag Gyula (restaurátor, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom), Török Gyula (régész, Magyar Nemzeti Múzeum) és Jánossy Dénes (paleontológus, Természettudományi Múzeum) végzett ásatásokat 1960-ban. A lelőhelyet kezdetben paleolit ősemberi telepnek gondolták a nagy kvarcit kavicsok, faszén föl tok és a sok törött, részben égett csont megléte alapján.4 Az előkerült nagy mennyiségű barlangi hiéna (Crocuta crocuía spelaea)5 maradványból, és abból, hogy ezek között viszonylag sok volt a fiatal egyedektől származó csont, arra következtettek, hogy hol az ősember, hol a barlangi hiénák tanyája volt a lelőhelyen. Az égett csontokból radiokarbon vizsgálatra mintát küldtek a cam bridge- i (Massachusetts) Geochron Laboratóriumba, ahol 36200 évet mértek a lelőhely korára,6 míg a fosszilis talajban talált faszenek 14C vizsgálata 36310 évet eredményezett.7 Jánossy8 az Öreg-árok U/b. teraszához igazodó, az utolsó glaciálisban képződött édesvízi mészkő tetaráta medencéjéből a würm első hideg-száraz időszakára jellemző gerinces faunatársaságot határozott meg. Scheuer & Schweitzer9 szerint a területen a forrásműködés (és az édesvízi mészkő képződése) a würm hideg-száraz időszakában szünetelt, a 4 Török 1960a, 1960b.; Jánossy 1968. 5 Goi.dfuss 1823. 6 Jánossy 1968, 1971. 7 Scheuer & Schweitzer 1988. 8 Jánossy 1968, 1971. 9 Scheuer & Schweitzer 1988.
