Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) 181 mögött a munkások létszámának emelkedése, a munkaintenzitás fokozása és új bányák nyitása húzódott meg. Bár ezeket a termelési eredményeket a bányászati technológia fejlesztésével tovább lehetett volna növelni, a bányavállalatok többsége inkább a nyomott munkabérek alkalmazása és a munkateljesítmény emelése mellett döntött.43 Az 1930-as években Felsőgallán, a MÁK Rt. égisze alatt már villanyerő-központ, kő- és márgabánya, szénlepárló- és mészüzem, portlandcement-, bauxitcement-, papírzsák és huzalgyár, cementhordó-gyár, valamint agyag- és mészhomoktéglagyár működött. A levéltári források szerint a részvénytársaság 22 kisebb- nagyobb magyar és külföldi alapítású vállalatban is érdekeltséget szerzett (pl. Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár Rt. (100%); Friedrich Siemens Művek Vasöntő és Ffőtechnikai Gyár Rt. (100%); Fejérvármegyei Villamossági Rt. (100%); Tatai Szén és Brikettárusító Rt. (100%); Pannónia Áramszolgáltató Rt. (90%) stb.).44 45 Már az 1938-ban meghirdetett ún. győri program is jól jelezte, hogy a gazdasági élet szereplőinek rövid időn belül ismételten szembe kell majd nézniük a háborús gazdálkodás bevezetéséből eredő problémákkal, ugyanakkor ez az időszak lehetőséget is biztosított a legnagyobbak számára, hogy befolyásukat tovább növelhessék. A termelés koncentrációját mutatja, hogy a háború első évében az ország területén működő 55 vállalat közül az első három társaság bányájából került ki a megtermelt szén 46%-a, az első hétből pedig annak 70%-a.4i Az 1896 és 1939 közötti időszak főbb gazdaságtörténeti eseményeinek áttekintésével sikerült rámutatnunk arra, hogy az általunk vizsgált vállalat munkaerő-politikáját elsősorban a szén iránti kereslet alakulása, valamint a társulatot körülvevő politikai és gazdasági környezet állandó változása határozta meg. A munkaerő migrációja azonban a legtöbb időszakban nem egyirányú, hiszen bizonyos periódusokra a munkavállalók be- és elvándorlása egyaránt jellemző volt. Mindezek viszont azt is jelzik, hogy a MÁK Rt. személyzeti politikáján kívüli, de ahhoz némiképp kapcsolható egyéb tényezők is szerepet játszhattak a munkaerő kétirányú mozgásában. Feltételezésünk szerint ezen faktorok jelentős része elsősorban a vállalatnál felvételre jelentkezők egyéni (és ezáltal meglehetősen szubjektív) preferenciáitól függött, 43 Berend T. - Ránki 1958, 136-140. 44 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL) Z-252 2. cs. 10. d. A MÁK érdekeltségei 1947. 45 Bán 1940,217. jelesül attól, hogy a MÁK Rt. által kínált élet- és munkakörülmények mennyiben elégítették ki a leendő munkavállalók szükségleteit. Több évtized távlatából visszatekintve nagyon nehéz pontos képet alkotnunk a bányamunkások elvárásairól, ám a vállalat által nyújtott szolgáltatások és ellátások vizsgálatával talán választ kaphatunk arra a kérdésünkre, hogy a korabeli munkaerő számára mi is jelenthette a legfőbb vonzerőt, amely miatt a Tatabányára való költözés mellett döntött. A VÁLLALAT MUNKÁSJÓLÉTI TEVÉKENYSÉGE46 Amint azt a korábbi fejezetekben már láthattuk, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt- nek három olyan alacsony lélekszámú, ipari munkához nem szokott népességgel rendelkező községben kellett megkezdenie tevékenységét, ahol még az egyre növekvő munkavállalói létszám letelepítéséhez szükséges alapvető infrastruktúra (pl. lakások, utak, víz, kereskedelmi egységek stb.) sem állt a rendelkezésre. Ennek következtében a bányanyitást követő első évek legfontosabb feladatai közé - a széntermelés folyamatos növelésének biztosítása mellett - a munkavállalók letelepítéséhez és megtartásához szükséges alapfeltételek megteremtése tartozott. Ezen törekvések irányát és nagyságát elsősorban az határozta meg, hogy a bányavállalat vezetése kiket és miért tekintett „optimális munkaerőnek A MÁK Rt. vélhetően olyan munkavállalók felvételét preferálta, akik képesek beilleszkedni a helyi társadalomba, azaz érték- és normarendszerük nem különbözik a többi munkásétól (vagy ha igen, akkor képesek voltak ezen változtatni), szakmailag jól felkészültek, egészségesek, a vállalat vezetése iránt pedig lojálisak és lehetőség szerint életüket hosszabb távon is a tatabányai bányászatban képzelték el. Ezen feltételek közül talán az érték- és normarendbeli különbségekre visszavezethető problémák voltak azok, amelyekkel a vállalat vezetésének szinte mindvégig meg kellett küzdenie, hiszen a századfordulót megelőző időszakban külföldről érkező szakmunkások, valamint az ország különböző részeiből bevándorló munkások egy olyan heterogén népességet alkottak, ahol az azonos érték- és normarendszer megteremtésére legfeljebb csak vágyni lehetett, de ezt a gyakorlatban 46 A tanulmány terjedelmi korlátái miatt nem vállalkozhattunk a téma részletesebb kifejtésére. A jóléti intézmé-nyek fejlődéstörténetét lásd Simonik 2008; Simonik 2007; Simonik 2006a; Simonik 2006b; Simonik 2003.
