Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
i8o Simonik Péter kinevezett katonai felügyelők és kormánybiztosok bevonásával a bányászok költözködési jogának korlátozása, valamint a munkabérek alacsony szinten tartása mind-mind hozzájárultak ezen gazdasági ágazat és a hozzá kapcsolódó iparágak dinamikus fejlődéséhez. Mivel az I. világháború után, a trianoni békediktátum a bányászathoz szükséges bányafa- és a karbidszállítás elé jelentős akadályokat gördített, ezért a MÁK Rt. vezetése 1920-ban a helyi iparfejlesztés jegyében Felsőgallán saját karbidgyár építésébe kezdett tovább folytatva az országos és helyi szinten is a szénre épülő iparágak fejlesztését. Munkavállalói oldalról nézve, viszont már korántsem volt ennyire kedvező az új irányítási rendszer fogadtatása. Mivel a bányászok egy része nem tudta elfogadni a katonai felügyeletből eredő hátrányokat, valamint a munkateljesítmény növekedését alig kompenzáló béreket, ezért sokan a kivándorlás mellett döntöttek.34 Amikor 1920 tavaszán francia toborzók az itthoniakhoz képest lényegesen jobb feltételeket kínáló ajánlatukkal felkeresték a tatabányai bányatelepet, az elsősorban szociáldemokrata érzelmű párt- és szakszervezeti tagsággal rendelkező bányamunkások egy része az emigráció útját választotta.35 A következő esztendőben a szén iránti kereslet növekedése ismételten felhívta a figyelmet a szakképzett munkavállalók hiányára. Mindezek következtében a vállalat vezetése 760 vájár és segédvájár felvételében látta a munkaerő hiányából eredő problémák enyhítésének egyetlen garanciáját. Ezen lépések megtételére azonban még egy esztendőt várni kellett.30 1921 augusztusában és szeptemberében — részben gazdasági okora hivatkozva, részben pedig a Tanácsköztársaság eseményeiben való részvétel miatt - újabb munkavállalói csoport (hozzávetőleg 900 fő) hagyta el a tatabányai bányatelepet, és az ezt követő évek kivándorlási hulláma már akkora méreteket öltött, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága is kénytelen volt foglalkozni a jelenséggel. A tatabányai munkások többsége Franciaországot és Belgiumot választotta utazása célállomásául.37 Az 1920-asévekelején kibontakozókonjunktúra azonban szükségessé tette a munkavállalói létszám folyamatos növelését és a munkaerő elvándorlásából eredő csökkenés kompenzálását. 1924-ben a vállalat vezetése 1200 liptói munkás felvételével próbálta meg a termelés folyamatosságát biztosítani, azonban a következő esztendőben beköszöntő válság miatt többségüket már el is bocsátotta.38 34 Kubitsch 1965,23,221. 35 Tatabánya története I. 1972, 139. 36 Tatabánya története I. 1972, 148. 37 Tatabánya története I. 1972, 134. ill. 264. 38 Tatabánya története I. 1972, 59. Ez a válság a kisebb üzemek tönkremenetelével, a rendelkezésre álló pénzeszközök csökkenésével és a beruházások leállásával is együtt járt.39 A konjunktúra vége és az olcsó külföldi szén megjelenése miatt a hazai szénbányászatban vezető szerepet betöltő vállalatok egy szénkartell létrehozása mellett döntöttek. Az 1924-es megállapodásban az érdekeltek a hazai szénpiac újrafelosztására, a szénár, valamint a munkabérek megállapítására tettek kísérletet. A tárgyalások során a két legjelentősebb üzleti vetélytárs: a MÁK Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. osztotta fel egymás között a magyar szénpiacot. Ezen megállapodás értelmében a MÁK Rt. nemcsak a nyugat-magyarországi és az osztrák piacot szerezte meg, hanem az új vásárlók 55%-át is a vállalat láthatta el szénnel.40 Két esztendővel később, 1926 júliusában a társulat vezetése újabb, 750 vájárt érintő létszámcsökkentés mellett döntött, ám ez év novemberében a javuló gazdasági helyzet miatt (ti. az angol bányássztrájk miatt csökkent az olcsó külföldi szén behozatala) 340 fővel növeli ezen munkakörben foglalkoztatott munkásai számát. Mindezen kedvező irányú folyamatok együttes hatását jelzi az is, hogy a magyar szénpiacot uraló két legnagyobb gazdasági társaság részvényesei az 1927- es esztendő folyamán, a bányaiparban képződött nyereség több mint a felét tudhatták magukénak.41 A nagy gazdasági világválság mindösszesen a széntermelés 15%-os csökkenését eredményezte, szemben a nehéziparral, ahol 48%-os volumen- csökkenést regisztráltak. A szén iránti kereslet csökkenése viszont lehetőséget biztosított a kormányzat számára, hogy hatósági eszközökkel elejét vegye a külföldi szénbehozatalnak. Ezzel a lépéssel a hazai szén értékesítésének nehézségéből eredő problémákat kívánták enyhíteni. A MÁK Rt. esetében a brikett iránti kereslet növekedése is elősegítette a széntermelés szinten tartását. Talán ezzel is magyarázható, hogy a vállalat még a gazdasági szempontból legsötétebb, válságok sújtotta időszakban is jelentős eredményeket könyvelhetett el, és ebben az időszakban a társulat vagyona 146 millió pengőről (1929), 170 millió pengőre (1933) emelkedett.42 A válság elmúltával a hazai széntermelés növekedése is megfigyelhető, ám az iparág lassú fejlődését jelzi, hogy a termelés csak 1936- ra érte el az 1929-es szintet. Ezen eredmények 39 Kubitsch 1965, 103. 40 Tatabánya története I. 1972, 151. 41 Kubitsch 1965, 125. 42 Kubitsch 1965, 230.
