Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kövesdi Mónika: A felsőgallai évek. Dobroszláv Lajos festőművész pályájának első szakasza
144 Kövesdi Mónika lendületben lévő bányászokat akartak látni, s erre a feladatra Dobroszláv Lajos nem volt alkalmas. Az a festő, aki közvetlen közelről látta a bányászokat, velük együtt élt, az iskolában az ő gyerekeiket tanította, s aki akár portréban, akár életképben, vagy bányatájban a felsőgallai bányavidék hiteles, igaz megörökítője volt, nem tudta, és valószínűleg nem is akarta kielégíteni az új művészetpolitika elvárásait. Az 1950-es évek elején még folytatta a bányásztémát. 1950-ben írta a mester: „Folyó év szeptember eleje óta naponta Tatabányán a VlII-as aknában bányászkompozíciókon és bányászarcképeken dolgozom.”" A korabeli vázlatfüzetek (noteszek) őrzik a ceruzavázlatokat, a Tatabányai Múzeum gyűjteménye a számos színvázlatot, ugyanebből a körből.11 12 Próbálkozott ipari tájképekkel is (pl. a kőbánya látképével (24. kép), amelyekben valamennyire ki lehetett kerülni a narratívát (magyarán azt, hogy az ipari tájat telefesse akciókész alakokkal, és az új eredményeket dokumentáló mozzanatokkal a villanypóznákig bezárólag), de lassan ezek is elmaradtak. Az 1933-ban a 8-as lejt-akna és az Aknatorony képével elkezdődő bányász- és bányatémának (melynek pedig Dobroszláv odaadó és hiteles megszólaltatója volt) az 1950-es évek közepe táján vége szakadt. Gombozó gyerekek (Zsánerképek) Az 1943-ban festett kép, a „Gombozó gyerekek” (25. kép) az életművön belül valószínűleg a főművek közé tartozik. Sajnos nincs meg, ezt is csak archív felvételről ismerjük. (A magántulajdonba került művek ebben az esetben elvesznek a kutatás számára.) A nagyfiúk a porban játszanak, mögöttük deszka sufni, felettük száradó ruhák. Ez az életkép a munkásábrázolás felé mutat, a környezet igénytelensége, szegényessége sokat elárul a szereplők, és az ottani emberek hétköznapjairól. 11 Dobroszláv 1950. 12 Notesz méretű vázlatfüzetei életművének hűséges dokumentumai. Rendszeresen használta, datálta ezeket a noteszeket, amelyek tele vannak vázlattal, krokival, útközben készült portrérajzokkal. Ezek a páratlan dokumentumok részben a családnál, részben magántulajdonban vannak, két darab a Tatabányai Múzeum gyűjteményében. A képek megszületésének következő fázisa, a gouache színvázlatok, amelyek az 1950-es évek legelején készültek, szép számban megtalálhatók a Tatabányai Múzeum gyűjteményében. A bányász témájú alkotásokat külön kiállításon 1977-ben bemutatta a Tatabányai Múzeum. A kiállítás katalógusa közli a színvázlatokat, és további adatok is találhatók a bányász témával kapcsolatban. (Dobroszláv 1977.) Gyerekeket látunk a már ismertetett pusztai iskolásokat ábrázoló képén, s ugyanígy még két további alkotáson, a templomi kórusban éneklő gyermekek képén, amelyek megint csak fotón maradtak ránk. Az Enekpróba c. 1941-es képen kisfiúk csoportja látható (26. kép).13 A semleges háttér előtt templomi énekeskönyvet tartó fiúk egyszerű öltözete elárulja, hogy itt is a felsőgallai bányász környezetről van szó. A kép szépsége a gyermekek odaadó, őszinte, egyszerű figyelmében és hitében rejlik. Dobroszláv kissé megemelt nézőpontja felülnézetben láttatja a gyerekeket, mintegy a felnőtt szemszögéből. A kép párdarabja az éneklő kislányok csoportja (27. kép), amely már kidolgozott háttér előtt, a felsőgallai templom szentélyében van beállítva. A Felsőgallán készült zsánerábrázolások között több, Dobroszláv Lajos családját, gyermekeit ábrázoló képet is találunk. A Feleségem fest c. (28. kép)festmény nemcsak családi jelenet, hanem egyben igazi műteremkép. A festő azt festi, ahogy festenek. A háttérben festmények, keretezetlen képek, festékesdobozok. Középen az állvány előtt ül a műkedvelő festő (afestő felesége), és virágcsendéletet fest. Mellette áll munkájára figyelve fia, másik oldalán kislánya ül a földön. A kép ilyen módon a család ábrázolása is, de elsősorban az asszonyé, akit kisgyermekei, mint attribútumok azonosítanak. Az asszonyt hátulról látjuk, készülő vászna van nekünk szemben, de mégsem nélkülözzük arcvonásait, mert a háttérben szemben lent, a falhoz támasztva mutatja keretezetlen arcképét a kompozíció. Dobroszláv Lajos nem festett önarcképet. Műteremkép is csak ez az egyetlen ismert az életműben, amely feleségét ábrázolja. Dobroszlávné festői tevékenységéről nincs tudomásunk, de a nagy család mellett módja sem lehetett ilyesmire. A kép tehát egyfajta rejtett, közvetett önarckép, hiszen az igazi festő a kép alkotója, a műterem is az övé. Érdemes megfigyelni a kép kompozícióját. Az asszony és gyermekei a doboz-tér egy határozott vonalán, átlósan vannak elhelyezve. Kissé beljebb, megint csak átlósan, de ellenkező szögben zárja le a teret a szoba hátsó fala a képekkel. Ez az igényes kompozíció, és a gazdag, gyengéd szeretettel vegyített gondolatiság arra utal, hogy nemcsak családi képnek, de komoly, korszakos jelentőségű, összegező munkának szánta a képet a festő. A másik felsőgallai családi kép a gyermekek ábrázolása az udvaron, a lépcsőn (29. kép). Ez 13 Az Enekpróba reprodukcióját az 1942. július 23-i Képes Krónika közli, megjegyezve, hogy Esterházy Pál herceg vásárolta meg a Műcsarnok tavaszi tárlatán.
