Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kövesdi Mónika: A felsőgallai évek. Dobroszláv Lajos festőművész pályájának első szakasza
A felsőgallai évek 145 is egészen kiváló kép, amely nyilvánvalóan személyes jellege miatt maradt a mai napig is a család tulajdonában. A két kép készítése között nem telhetett el túl sok idő. Mind a műteremkép, mind a Kőszikla utcai ház kertjében megfestett gyerekek jelenete jelzetlen, de a festés modora a Gallai Tabánhoz hasonló, vagyis arra gondolunk, hogy ezek is az 1930-as évek végén készülhettek. A zsánerábrázolás kedvelt témája lehetett a festőnek. A műfaj nála közvetlen kölcsönhatásban áll a bányász-témával, a munkaábrázolással. Tulajdonképpen sajátos zsánerjelenet az 1942-es Bányászbaleset is. A felsőgallai időszakot, tágabban pedig a bányász-téma korszakát (amely, mint láttuk, belenyúlik az ötvenes évekbe) végigkísérik azok a jelenetek, amelyek kezdetben a bányászok környezetét (otthonukat, gyermekeiket) mutatják (mint a Gombozók, az Enekpróba), majd egyre inkább a munkaábrázolásra korlátozódnak; ilyen pl. a „Leszállás előtt” című, valószínűleg legutolsó, 1956-ban készült bányajelenete (23. kép).14 Dobroszláv Lajos nagy festő volt. A kor sajátos körülményei folytán pályája tulajdonképpen derékba tört, a festő a visszavonulást választotta. A dunántúli kisváros, Tata megfelelő közeg volt ehhez a belső emigrációhoz, amelyet a napi munka és hite tett számára túlélhetővé. így született meg, így bontakozott ki egy csodálatos akvarell- életmű. Nem szabad azonban megfeledkeznünk az akvarell előtti korszakról sem, az 1947-48-ig tartó szép. egyenes ívű pálya eredményeiről, amelyek Felsőgallán születtek meg. Gyönyörű tájak, ragyogó portrék, jelentős alkotások ezek, amelyek a mai Tatabánya művészettörténetének jelentős, kimagasló fejezetét képezik. Emellett őrzik a tradicionális városképet, és tulajdonképpen mindent elárulnak a korszak (a háború előtti évek, a Mák Rt. időszaka) hétköznapjairól, életéről. Kívánatos lenne, ha tudatos gyűjtő tevékenység eredményeként minél több alkotás köztulajdonba kerülhetne, és Dobroszláv Lajos festőművész életműve helyet kapna Tatabánya hagyományai és értékei között.15 14 A Leszállás előtt jelzetlen, de a Kuny Domokos Múzeum leltárkönyve a készülés éveként az 1956-os esztendőt tünteti fel. 15 A fényképeket Varga Edit készítette. Years in Felsőgalla The first period of course of life of Lajos Dobroszláv Kövesdi, Mónika Lajos Dobroszláv painter (1902 — 1986) was a well known and admitted authority among aquarellists.The painter and his family moved to Tata in 1942 - since that began to increase and became slowly almost exclusive the waterpainting in his ouvre. He was painted many pictures about hills of Tata and surrounding areas, springs, waters, lands and snowcladed countries. Apart from this period, less known his early period, beforetime 1942, which utterly bounded him to Tatabánya, more exactly to its precedig settlement Felsőgalla. Lajos Dobroszláv arrived to Felsőgalla in 1926 becouse he had got a mastership and worked as a teacher of art in the local higher elementary school. Both, in his wider environment and in his local community he met various aspects of miners’ lifestyle and habits — he watched and understanded well the typical miners’ society. Interestingly enough that time he solely painted oil paintings. On these early oilpaintings he depicted the once main road of Felsőgalla, the confine of the village which stretched to the foothills.Personally he had lived there too in the „Tabán”. Beside landscapes he liked to depict industrial concerned buildings e.g. the miners’ colony, headframes of mines and so on. His portrayal of character is very realistic. Even his anekdota! pictures, which gave him to a great succes in 1941- 42 when had been shown in the Műcsarnok (centre of hungarian contemporaty arts), have a revealing force through everyday moment of miners taken from their life. Since that exhibition he was bearing in mind as the painter of miners. Top of his professional career was the Munkácsy-price in 1950, that was granted him after presentation of a large, figurative portrayal oil painting of a typical miner (painted in 1949) on the First Hungarian Fine-Art Exhibition. Altough that time he didn’t live in Felsőgalla yet, seemingly he was interested in mine-workers theme for a while. The next couple of years he worked further on mainers’ portraits and on other representations of worker-class but more and more rarely - after 1955 similar themes didn’t take any role in his ouvre. Around this period he renounced from the world and lived only for aquarell painting. Whereas Lajos Dobroszláv had known well miners’ and other kind of workers’ personality and perhaps liked to depict them, either he didn’t want a participant of the dull political life of the 1950s nor couldn’ be adapt himself to the social-realistic expectations.
