Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kövesdi Mónika: A felsőgallai évek. Dobroszláv Lajos festőművész pályájának első szakasza
142 Kövesdi Mónika műcsarnoki kiállításon, így csak archív felvételről ismert6. A Faluvége télen címen ismert kép (8. kép) pusztai iskolás gyermekek csoportját ábrázolja. A széles, havas felsőgallai főutcát látjuk, a kereszt előtt lovasszán várakozik, erre ülteti fel a gyerekeket a szánkó gazdája. A szán körül ácsorgó gyerekek irkát vagy könyvet tartanak, egyértelmű hát, hogy a gyerekek tanítás után várakoznak, a szánkó gazdája a pusztai gyerekeket összegyűjtve - mint egy korabeli iskolajárat - indul velük haza. A festés modora nagyon hasonlít a Gombozó gyerekek zsánerjelenetére, amelyet 1943-ban festett, s amely szintén nyomban elkelt a kiállításon. Érdemes felfigyelni az évszámra! 1943-ban Dobroszláv már Tatán volt, de a jellegzetes és általa jól ismert, mindennapos témák még ott rezonáltak lelkében, és újabb müvekre, esetleg a már meglévő vázlatok kibontására inspirálták. Talán a legszebb felsőgallai tájkép (9. kép) a kőkeresztet messziről, a Galla-patak túloldaláról ábrázoló tájkép.7 Látjuk a Dobroszlávra jellemző, vázlatszerű, pasztózus ecsetkezelést, sőt azt a technikát is, hogy nem fedi be teljesen a melegbama 6 A kép reprodukciója az eladott, jelentős műveket megörökítő albumból való. Holléte, adatai nem ismertek. 7 A művész centenáriumára 2002-ben kiadott album Faluvége (Felsőgalla) címen közli a gyönyörű alkotást (Kövesdi 2002,23.). fa alapot, hanem a kompozíciónak megfelelően egyszerűen kihagyja itt-ott. A fény beragyogja a képet, a középső motívum, a fa, majd annak vetett árnyéka, illetve a patakban megjelenő tükörképe zöldek gazdag árnyalatait kínálja. Ez a szín uralkodik a képen, hiszen a kép témája maga a nyár, a lomb, a zöld üdesége, ereje - a kép gyakorlatilag a zöld színről szól. A felsőgallai plébániatemplom is gyakran tűnik fel az itt készült képeken. Az utcaképek teret, horizontot lezáró, uralkodó motívumaként látjuk, vagy akár önmagában is. Érdekes módon mindig hátulról, a szentély felől, vagyis a hegyről nézve, rálátásban ábrázolja ezt az otthonához közeli, és számára - hite miatt - külön jelentéssel bíró objektumot. Nem véletlen a látószög kiválasztása, hiszen ez az a látvány, amely naponta feltárult előtte, amikor Kőszikla utcai otthonából munkába indult. A Tabán felől megörökített, téli látképek mellett talán a legszebb ilyen városkép az a kisméretű látkép, amely a felsőgallai templomot ugyancsak fentről ábrázolja, amint az utcán az emberek sötét ünneplőjükben a templomba sietnek (11. kép). A festésmód itt is vázlatszerű, elég vastag, friss ecsetvonásokkal, a posztimpresszionizmus modorában. Ugyanez az ecsetkezelés figyelhető meg 1941-re datált festményein (pl. Legelésző tehenek, szintén felsőgallai kép8). A vonások vaskossága némileg eltér pl. a korábban készült Gallai Tabán finom, rendkívül ámyalatgazdag festőiségétől, amelyhez aztán rövidesen újra visszatér, és a bányászportrékat már ismét a korai évek finomságával festi meg. Dobroszláv egyébként mindig kerülte az objektiven (részvéttelenül, érzelemmentesen) részletező, aprólékos megformálást, minden képén lendületes, friss előadás figyelhető meg, egészen kicsi, árnyalatnyi fokozatokkal, eltérésekkel az életművön belül. Realizmusa sem tartalmilag, sem formailag nem közelít a naturalizmus feleslegesen, unalmasan részletező, anekdotikus előadásmódj ához. Ceruzavázlat az 1926-os noteszból (Mgt) 8 Legelésző tehenek: Kövesdi 2002, 35.
