Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kövesdi Mónika: A felsőgallai évek. Dobroszláv Lajos festőművész pályájának első szakasza
Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. 139 A felsőgallai évek Dobroszláv Lajos festőművész pályájának első szakasza Köveséi Mónika (Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata) Dobroszláv Lajos, a dunántúli tájak, tatai vízpartok festője gazdag életművét az akvarellfestészetben teljesítette ki. Országosan elismert, egészen kiváló akvarellista volt, szerencsésen hosszú és termékeny művészpályájának eredményei ma már gyűjtemények féltett kincsei. Dobroszláv tatai munkái - a vízfestmények - jól ismertek, Tata magáénak érzi a mestert, s a kisváros emlékezete még mindig őrzi szikár alakját, amint az Öreg-tó vagy a Cseke partján nap, mint nap, télen és nyáron egyaránt, kis, hordozható festőállványa előtt ülve elmélyülten dolgozik. Az életmű azonban nem ennyire egyszólamú. Dobroszláv Lajos festőművésznek tanult, festőként kezdte pályáját, kisebb-nagyobb olajban megfestett kompozíciókkal, melyekkel az országos kiállításokon sorra sikereket aratott. Életének ez az első korszaka Felsőgallához kötődik, ahol pályáját kezdte 1926-ban. 1942- ben költözött el innen, majd nem sokkal ezután, 1950 körül fordulatot vett az addig egyöntetű, hagyományos festői életmű, s a hangsúly átkerült a méretben, technikában és legfőképpen hangnemben alapvetően más képzőművészeti műfajra, az akvarellre, amely már a tatai korszak sajátja. Pályakép Dobroszláv Lajos 1902-ben született az Arad melletti Vingán.1 Művészeti tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán folytatott, miután repatriált (ez a fogalom a Trianon utáni időkben a magyar állampolgárság visszaszerzését jelentette). A főiskolán Edvi Illés Aladár volt a mestere (az akvarellfestést tőle tanulta), valamint Glatz Oszkár, a nagybányai iskola képviselője. Friss diplomával 1926-ban került a felsőgallai polgári iskolába, rajztanári állásba. Felsőgalla, a tatai szénmedence települése ekkor a MÁK Rt által irányított bányászközség volt. A bányászat alapvetően megszabta a település arculatát, hétköznapjait, az itt élők gondolkodását, identitását. „ Tanítványaim főképpen bányászgyermekek voltak. Szerettek és szeretnek ma is. Én is szeretem őket. A bányász-cserkészek sokszor alig fértek a szobámba. ”1 2 Itt ismerte meg feleségét, aki tanítványa volt. Hartmann Margit is erdélyi származású, bányamester édesapja Vulkánból települt ide. így került végül is Dobroszláv egészen közel a bányászokhoz, szűkebb és tágabb környezetének köszönhetően. A gyarapodó család a felsőgallai főutca fölötti, már a Bódis-hegy oldalán kanyargó Kőszikla utcán lakott. Dobroszláv Lajost 1940-ben kinevezték tanfelügyelővé. 1 Dobroszláv Lajos életrajzának, pályaképének megrajzolásához nélkülözhetetlenek szakmai és személyes önéletrajzai, amelyeket családja őriz, és amelyek másolatban megvannak a Kuny Domokos Múzeum Adattárában. Az életrajz összeállításában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a művész családja, elsősorban kisebbik fia, dr. Dobroszláv Lajos, akinek ezúton mondok köszönetét. 2 Dobroszláv 1949. A festőművész családja 1940 körül (műtermi felvétel, a család tulajdona)
