Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról
ii6 Tokai Gábor a római korból származik. A Hérodotosz-szöveghely (eltekintve attól, hogy a két folyó nem észak felé folyik) mindenesetre így sokkal valósághűbb képet festene a tényleges földrajzi helyzetről. Bár a Duna forrásvidéke tekintetében első pillantásra reális képet ad Hérodotosz azzal, hogy a folyót a kelták földjén eredezteti, azonban a kelták Ibériai-félszigeti kontextusban való említése (Héraklész Oszlopai, künészioszok, Píiréné városa)6 ennek az adatnak az érvényességét erősen csökkenti. Hogy Hérodotosz adatait tágabb összefüggésbe tudjuk helyezni, tekintsük át az ókoriak ismereteit a Duna forrásvidékéről és felsőbb szakaszairól (az alsó szakasz tulajdonképpen már a kezdetektől viszonylag jól ismertnek mondható):7 A Duna felsőbb szakaszáról szerzett ISMERETEK A RÓMAI KORIG Az Isztrosz forrásáról elsőként Aiszkhülosz- nál és Pindarosznál (Kr. e. VT-V. sz.) olvashatunk, akik szerint az a hüperboreioszoknál ered, és Aiszkhülosznál kifejezetten az ezek lakhelyeként számon tartott Rhipaia-hegységben.8 Apolloniosz Rhodiosz (Kr. e. III. sz.) Argonautikájában az Tsztroszt ugyancsak a Rhipaia-hegységből eredeztette, azonban ezt nála archaizálásként lehet értékelni.9 Szkülax (Kr. e. 500 körül), az enetoszok (venétek) után említi az isztroi népet (az Isztriai- félsziget lakói) és az Isztrosz folyót, mely aztán a Pontoszba (Fekete-tenger) torkollik.10 Itt bukkan fel 6 Mint közismert, a klasszikus földrajztudomány a Gibraltári szorost nevezte Héraklész Oszlopainak.; Pürénét Hérodotoszon kívül csak Avien. óra marit. 559, 565. említi, mint a Pireneusok-menti partvidékre helyezhető várost. Id.: Robert Grosse Pyrene szócikke: PREdcA 47. Bd. 1963, col. 13-14.; A künészioszokra ld. Hübner Cynetes címszavát: PREdcA 4. Bd. 1901, col. 1906-1908. 7 Elsősorban Brandts már idézett Danuvius szócikke alapján, mely kimerítően tárgyalja az ókori szerzők ismereteit a Dunáról. 8 Pindarosz Olymp. Ill 25ff„ Aiszkhülosz frg. 153 (Sehol. Apoll. Rhod. IV 284.), ld. Danuvius címszó, col. 2109.; Hekataiosz említ egy isztrioi nevű népet, amely a hüperboreioszok egyik törzse. Kiessling szerint ez a világtérképén is megjelent, s a fenti költők ezt használták adataikhoz (nála az idézetek helyeként Pindarosz Ol. IV 14ff. és Aiszkhülosz frg. 197. szerepel), ld. Kiessling Rhipaia őré szócikke: PREdcA II. Reihe 1. Bd. 1920, col. 846-916. (883-884.) 9 Apolloniosz Rhodiosz Argonautika IV. 287., az alábbi kiadás alapján: SEATON 1955. 10 Szkülax c. 21., ld. Danuvius címszó, col. 2120. először azaz elképzelés, mely szerint a Duna egyik ága az Adriai-, a másik pedig a Fekete-tengerbe ömlik (bifurkáció-elmélet). Gisinger szerint azonban ez a töredék nem Szkülaxtól, hanem az ugyanezen néven író későbbi szerzőtől származik (az ún. Pszeudo-Szkülaxtól), vagyis nem datálható az Kr. e. IV. sz. közepe elé." Mindenesetre hasonlóan ír Pszeudo-Szkümnosz (Kr. e. 110 k.) is később: a kelták földjének szélén levő sztélé boreiosz-ró\ (északi oszlop) tesz említést, mely a kelták, venétek, isztroszok és az Adriai-tenger közt található, s innen ered az Isztrosz,11 12 egy másik helyen pedig ő is a Duna bifurkációjáról beszél.13 Apolloniosz Rhodiosz említett művében az Isztrosz két ága a Kauliakoio hegyfoknál válik szét (IV 322), de ennek közelebbi elhelyezkedésére a szövegben nincs támpont. A nevet azonban összefüggésbe lehet hozni a Hekataiosz által az isztroi és liburnoi népek közt említett kaulikoi népnévvel,14 amelyet Patsch a Pliniusnál (III.130.) szereplő, Isztriái félszigeten lakó Flamonienses Culici néppel azonosított,15 azaz a szétválás itt is az Isztriai-félszigettel lenne kapcsolatban. Ha a fentebb említett Szkülax-töredék valóban nem tőle származik, úgy az Isztrosz bifurkációjának elképzelése a Kr. e. IV. században bukkan fel, több szerzőnél. Arisztotelész egy helyen16 * egy bizonyos halfajtáról beszél, amely a halászok megfigyelései szerint mindig csak a Propontiszból (Márványtenger) a Pontoszba (Fekete-tenger) vándorol, visszafelé sosem, és ezt azzal magyarázza, hogy a hal felúszik az Isztroszon és annak kettéválásánál leúszik az Adriai-tengerbe. Ezt a történetet később Plinius 11 Fr. Gisinger Timagetos szócikke: PREdcA II. Reihe 6. Bd. 1937, col. 1071-1073. (a Pszeudo-Szkülax töredékre ld. col. 1071. [Ps-Skyl. 20.], a datálására col. 1071. és 1073.) 12 Pszeudo-Szkümnosz 187ff., ld. Danuvius címszó, col. 2112. 13 Pszeudo-Szkümnosz 778ff., ld. Danuvius címszó, col. 2121. 14 frg. 60 (Steph. Byz.) Id. F. Jacoby Hekataios (3.: milétoszi) szócikkét: PREdcA 7. Bd. 1912, col. 2667- 2750. (2712.) 15 ld. Danuvius címszó, col. 2121. A megadott íráshoz nem jutottam hozzá (Patsch: Das Lika in römischer Zeit, Schriften der Balkancommission I.), a címe azonban arra utal, hogy Patsch a kaulikosz népnevet az Isztriái félsziget viszonylagos közelségében lévő Lika nevű területhez, vagy az itt folyó Lika nevű folyóhoz kapcsolta. A kau- szógyök egyébként valaminek az alsó, alacsony voltát jelenti (Pokorny 1959, 535.), feltehetőleg tehát földrajzi névvel társulva népnévben is megjelenhet. 16 Arisztotelész de anim. hist. VIII 13., Id. Danuvius címszó, col. 2120.
