Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)

Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról

Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról

117

(Kr. u. 1. sz.) is elmeséli,17 magyarázatként azonban a Dunából az Adriába vezető földalatti csatornát említi. A Fekete- és az Adriai-tenger földalatti csatornákkal való összeköttetéséről ír Arisztotelész kortársa, Theopomposz is, ő ugyanakkor a Duna bifurkációját is említi.18 A bifurkáció elfogadása valószínűsíthető Eratoszthenész (Kr. e. 111. sz.) esetében, ezt képviselte Hipparkhosz (Kr. e. II. sz.), Cornelius Nepos (Kr. e. I. sz), de még Pomponius Mela (Kr. u. I. sz.) is.19

Az Isztrosz forrásáról Hérodotoszhoz hasonlóan ír Arisztotelész - esetleg éppen az ő nyomán aki azonban a forrásként Püréné városa helyett a kelták földjén lévő Püréné hegyet (azaz a Pireneusokat) említi, az Isztroszon kívül pedig innen eredezteti a Tartésszosz folyót (az Ibériaifélszigeten) is. Ugyanezen fejezet alapján azonban a Dunának át kellene folynia a Rhőne-folyón.20 Talán ezt az ellentmondást próbálta feloldani Timagetosz (Kr. e. IV. sz. közepe), aki szerint az Isztrosz a Kelta hegyekből ered, aztán belefolyik a Kelta-tóba, ezután szétválik, s egyik ága a Pontoszba (Fekete-tenger), a másik pedig a Kelta-tengerbe (Lion-öböl) ömlik.21 Pszeudo-Szkümnosz szerint az Isztrosz ugyancsak nyugati helyekről folyik, és a kelták földjéig ismert,22 és a fentebb már idézett szöveghelyben is a kelták földjének szélére helyezi a forrását (jóllehet a szöveg többi része alapján ezt a kelták földjének csak az innenső szélére tehetjük).

Az Isztrosz Eratoszthenész (Kr. e. III. sz.) szerint lakatlan helyeken ered, és ezen a véleményen volt a Kr. e. II. században élt Szkümnosz is.23 Ez a nézet ugyancsak származhat Hérodotosztól, aki a bevezetőben már idézett helyen így ír:

(V.9.) , Arról a földről, amely ettől a vidéktől [Thrákia] északra esik, senki sem tud pontos felvilágosítást adni, és nem tudja megmondani, hogy ott miféle emberek laknak. Azt kel! gondolnunk tehát, hogy az Isztrosz túlsó partján áthatolhatatlan, végtelen pusztaság terül el. (...)”

17 Plinius IX. 53, ld. Danuvius címszó, col. 2122.

18 Theopompos frg. 140. (SZTRABÓN VII. 5.9.) ld. Danuvius címszó, col. 2120, 2122.

19 ld. Danuvius címszó, col. 2121.

20 Arisztotelész Meteorok I 13., 19., ld. Danuvius címszó, col. 2110.

21 ld. Danuvius címszó, col. 2121. Gutschmid szerint a Kelta-tó a Bodeni-tó lenne, azonban tekintettel arra, hogy a területről még a későbbi korokban sem rendelkeztek pontos ismeretekkel, ezt sokkal inkább egy elméleti konstrukciónak kell tartanunk.

22 Pszeudo-Szkümnosz v. 774ff, ld. Danuvius címszó, col. 2112.

23 ld. Danuvius címszó, col. 2113-2114.

A Kr. e. III. századból származó, Arisztotelész neve alatt ismert Peri thaumaszión akuszmatón (De mirabilibus auscultationibus, ‘A hallott csodálatos dolgokról’) című mű24 szerint a Duna a Herküniosz erdőségből ered.25 Ezt a földrajzi nevet Arkünia hegységként már Arisztotelész is említi, mint amelyből sok folyó folyik északra (a Dunát azonban- mint láttuk - nem innen eredezteti).26 Ugyancsak ismerte Orkünia néven Eratoszthenész is,27 azonban Arisztotelészhez hasonlóan a Duna szerinte sem itt ered. Egyes feltételezések szerint - mivel a hegység kiterjedését először csak Caesar és Sztrabón (Kr. e. I. sz.) határozta meg (a Duna felső szakaszát északon kísérő hegy vonulatként),28 továbbá, mivel az Alpok elnevezés csak Hannibál átkelése (Kr. e. 218) után terjedt el (első említése a Kr. e III. században Lükophronnál fordul elő Szalpia-ként29)- a fenti szerzőknél a földrajzi név még (legalábbis részben) az Alpokat takarta volna,30 mint ahogy a Pszeudo-Szkümnosznál megjelenő északi oszlop is.31 Halikarnasszoszi Dionüsziosz (Kr. e. I. sz.) viszont kifejezetten az Alpokba helyezte a fonásvidéket.32

A Duna valós folyását csak az e területekre vezetett római hadjáratok (Augustus kora) után ismerték meg, és ekkor cáfolták meg a bifurkáció elméletét is, feltételezve, hogy annak kialakulását a véletlen névhasonlóság okozta az Isztriai-félsziget (és az itt élő isztroi nép) közelében lévő Isztrosz nevű folyócska és az Isztrosz (Duna) közt.33

24 A mű Theophrasztosz (Kr. e. 371-287) és Timaiosz (Kr. e. 356-260) műveit kivonatoló kompiláció, melyet az általános vélekedés szerint nem sokkal Kr. e. 260 után állítottak össze. ld. Gercke Aristoteles (18.) szócikkét: PREdcA 2. Bd. 1896, col. 1012-1054., a szóban forgó műről col. 1048-49. A szerző a művet legkorábban Hadrianus idejére teszi, a felhasznált művekből vett adatok azonban így is a Kr. e. III. századi ismereteket tükrözik.

25 Pszeudo-Arisztotelész de mirabil. auscult. 105., ld. Danuvius címszó, col. 2113.

26 Arisztotelész Meteorok I. 13., 19-20., ld. Danuvius címszó, col. 2114. és Rhipaia őré címszó, col. 876.

27 Caesar beli. Gall. VI. 24f, ld. Danuvius címszó, col. 2114 és Hang Hercynia silva szócikke: PREdcA 15. HalbBd. 1912, col. 614-615. (615)

28 ld. Hercynia silva címszó, col. 615.

29 ld. Partsch Alpes szócikke: PREdcA 1. Bd. 1894, col. 1599-1612. (1599.), a szerző egyébként az idézett azonosítást nem fogadja el.

30 Müllenhof szerint, ld. Danuvius címszó, col. 2113.

31 Oszlopról beszél az Alpokkal kapcsolatban Avien. óra marit. 637. és Steph. Byz. 78., 8. is, ld. Danuvius címszó, col. 2112.

32 Halikarnasszoszi Dionüsziosz ant. XIV 1, ld. Danuvius címszó, col. 2112.

33 Sztrabón 1.5.7, VII.3.17 és Diodorosz IV. 56, ld. Danuvius címszó, col. 2121.