Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kisné Cseh Julianna: A honfoglalás és az Árpád-kor kerámiája

A honfoglalás és az Arpád-kor kerámiája Cseh Julianna Az agyagművesség a kő-, fa-, csont-, bőr megmunkálása mellett az emberiség legősibb kézművesiparainak egyike. Maga a kifejezés nem csupán a mai értelemben vett fazekasság fogalmát foglalja magába, hanem mindazokat a tevékenységeket, melyeknek eredménye bármely agyagból készült tárgy (pl. hálónehezékek, ékszerek, idolok, oltárok, padlótéglák, pecsétlők, öntőformák, épületelemek, stb.). A kerámiakészítés mestersége, azaz a fazekasság kialakulása az újkőkor jelentős, forradalminak nevezett fejlődésének köszönhette megszületését: a növénytermesztés és állattenyésztés kialakulásának, s az így létrejött paraszti gazdálkodás egyre nagyobb tárolóedény szükségletének. Ez a technikai újítás annak a felismerésnek köszönhető, hogy a megáztatott, megfelelően előkészített agyag jól formázható, kiégetve pedig viszonylag kemény anyaggá, cseréppé válik. A kerámia vagy agyagedény nem szorította ugyan ki a fa, bőr, tök majd a fémedények használatát, de a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagnak, a viszonylag könnyű és gyors elkészíthetőségének köszönhetően rendkívül gyorsan elterjedt. Megfelelő elkészítése esetén egyaránt alkalmas tárolásra, főzésre és szállításra, tömeges elterjedését törékenysége sem akadályozta meg. Mindezeknek köszönhetően vált a régészeti kutatás egyik legfontosabb tárgyi leletévé: a hajdani fazekastermékek vagy azok töredékei gyakorlatilag örök életűek; a kerámiastílus viszonylag gyors változása és specifikus jegyei miatt fontos segítséget nyújtanak a régészeti kormeghatározásban. Ennek köszönhető, hogy az őskőkorban a régészeti kultúrák többségét éppen kerámiájukról nevezték el. Az első ismert cserépedények a Közel-Keleten (Mureibit, Szíria) kerültek elő az i.e. 8000 tájáról. A korai kerámiák még az ún. hurkatechnikával készültek: a hurkaszerűen kialakított agyagot spirális formában rakták fel, majd kézzel formázták meg. Ezt követte a puha agyagedény kiszárítása majd kiégetése. A Közel-Keleten már mintegy 5000 éve tűnt fel a fazekasság egy új technikai újítása is: a kézikorong, ami a Kárpát-medencében a vaskorban jelenik meg, elterjedése 7