Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Sabján Tibor: A Baj-Öregkovács-hegyi udvarház kályhájának (XV–XVI. sz.) rekonstrukciója;

A Baj, Öregkovács-hegyi udvarház kályhájának (XV-XVI. század) rekonstrukciója Sabján Tibor A kályha rekonstrukciójakor a kőből készült kályhaalap és a környékén talált kályhaszemek elemzéséből kellett kiindulni. A kőből épített kályhafal mintegy 45 cm magas volt és betapasztva a kályha lábazatát képezte. Felette négy csempesor magas lehetett a kályha tűztere. Csak két oldalát építették tál alakú kályhaszemekből, a harmadik, fal felőli részét kőből falazták fel. (A negyedik oldal maga a ház fala volt.) A tűztér sarokcsempéi a felső sorokban áttört szerkezetűek voltak. Az "U" alakú tűztér kályhaszáj felőli részén cső alakú edényekből építettek boltozatot. Az egymásba illesztett elemek alkalmazása már az ókori edényboltozatok építésénél megfigyelhető, de a népi gyakorlat egészen a XX. századig megőrizte ezt az eljárást a fazekaskemencék és az aszalók építésénél. A kályha hengeres felső része három oldalon a tűztér falaira, hátul a bögreboltozatra támaszkodott. Két sorát tál alakú szemekből, a harmadikat felváltva csúcsára és talpára állított háromszög alakú szemekből építették fel. Ez utóbbit a háromszögletű szemek égett hátuljából lehetett kikövetkeztetni. A falhoz csatlakozó soroknál, de a hengeres rész soraiban is alkalmaztak félméretű, hengeres palástú kályhacsempéket. Ezeket korongolt henger alakú edények félbevágásával állították elő. A kályha külalakját a redukált égetésű elemek sötétszürke színe határozta meg. Sárból készültek a kályha párkányai és minden valószínűség szerint a szemek közötti fugákat is sárral kenték ki. Sajnos, eredeti sártöredékek nem maradtak fenn, így ezek jellegére nincsenek konkrét adataink. Hasonló kályhák régészeti anyaga alapján elképzelhető, hogy a párkányok fonott mintázatúak voltak, felületükön vörös festést vagy fehér meszelést is alkalmazhattak. Akár festett, akár natúr színűek voltak a sározott részek, a sötétszürke felületekkel erős kontrasztot képeztek, érdekes jelleget kölcsönözve a kályha külalakjának. A korongolt tálakból épített szemeskályhák használata a magyar parasztságnál egészen a XX. század közepéig fennmaradt. Századunkban elsősorban a mázas kályhákat készítették, de XVIII-XIX. századi forrásokból tudjuk, hogy a mázatlan, redukált égetésű példányok is gyakoriak voltak. Paraszti kályháink 28