Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)
I. Tanulmányok - Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság kerámialeletei
részletesebb elemzése azonban arra int, hogy közvetlen előképüket ne későközépkori redukált égetésű szemeskályháink között keressük. További kályharekonstrukció várható a vértesszentkereszti apátság még restaurálás alatt álló anyagából is. A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményét gazdagító leletegyüttesnek számos darabja - a tatai és a gesztesi vár tárgyaival együtt - az állandó kiállításon látható. A most ismertetésre kerülő leletek az ott található vértesszentkereszti anyagot egészítik ki. A vértesszentkereszti apátság kerámia leletei Mezősiné Kozák Éva A Vértes hegység erdős magaslatán emelkedik a Csák-nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt, XII. század elején alapított monostora. Fénykorát II. Ugrin győri püspök és örököse, I. Miklós ispán kegyurasága idejére tehetjük (XII. század vége - XIII. század eleje). A Vértes vidékén a nemzetség szerepe a XIII. század végére csökkent, birtokaik a király tulajdonába kerültek. Hosszú időre a vidék a királyok kedvelt vadászterülete lett. A történeti és régészeti adatok bizonyítják, hogy Nagy Lajos (1342-1382) és Luxemburgi Zsigmond (13871437) királyok uralkodása idején is még jelentős az apátság. Zsigmond halálát követően a monostor anyagi helyzete lassan romlott. Mátyás király (1458-1490) 1478-ban a pápához írt levelében emelte fel kérő szavát a monostor ügyében. Végül a fejérvári dominikánus rend tagjai költöztek a leromosodott, elnéptelenedett apátság falai közé, és az új rend szabályaihoz alkalmazkodva, a régi falakat felhasználva építették át az épületet. A török hódoltság korától sem írásos feljegyzés, sem leletanyag nem utal arra, hogy élet lett volna a kolostorban. A kutatási munkálatok az 1964-1971 közötti időben folytak, melynek során a gazdag anyagban számottevő kerámialeletek is előkerültek (XII-XVI. század). A kerámiaanyag legértékesebb részét képezi az Anjou-, a Zsigmond- és Mátyás-kori díszkályhák csempeanyaga. A csempék anyaga, külső máza, a technikai fogások és nem utolsó sorban az 29