Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Petényi Sándor: A középkor második felének kerámiája (A fazekasipar új elemei)

A középkor második felének kerámiája A fazekasipar új elemei Petényi Sándor A hazai fazekasiparban több vonatkozásban is lényeges változás történt a tárgyalt időszak folyamán. Amellett, hogy országosan kiépült a mezővárosi és falusi fazekasság hálózata, fokozatosan háttérbe szorult az Árpád-korra olyannyira jellemző hurkatechnikára épülő edényművesség. A XIV. században ugyan még gyakran lehet hurkatechnikás felépítésű edényekkel találkozni, ám ennek nyomait utólagos simításokkal jobban eltüntetik (HOLL 1956, 189.). A kisebb méretű edények esetében már gyakori a szabályos korongtechnika (edényfelhúzás) alkalmazása, amelyhez még kézi korongot használnak, de annak egy fejlettebb egyenletesebben és hosszabb ideig forgó - változatát (HOLL 1963, 343.). A XV. századtól pedig már számolni lehet - igaz elsősorban a városokban - az álló tengelyű lábkorongos típus alkalmazásával (HOLL 1956, 191). A gyorsabb forgású, nehéz kézi korong használatának XIV. századi elterjedése azt eredményezte, hogy a fazekak az Árpád-kori edényekhez képest szabályosabb formát nyertek. A falvastagság egyenletesebbé vált, az egész testre kiterjedt a felület elsimítása, a korábbi időszakra jellemző szabálytalan vonalú bekarcolt díszítést az edények testén szabályosan futó bordázat váltotta fel, és a perem kiképzésének is nagyon változatos, tagolt formái jelentek meg (HOLL 1963, 343.). E technika XIV. századra tehető elterjedését a pénzzel keltezett edények vizsgálata is alátámasztotta (PARÁDI 1963, 224.). Az Esztergom, Széchenyi-téri (az egykori királyi város északi része esett ide) edények többsége ilyen gyors forgású, fejlettebb típusú kézi korongon készült. A több háztartás kerámiáját megőrző leletegyüttes kiállításon bemutatott darabjai a korabeli városi lakosság használati edényeiről adnak képet. A jól előkészített agyagból nagyrészt szabályos formájúra korongolt kerámiák a fazekasok gyakorlottságára utalnak. Az edények szabályos korongolása, kidolgozottsága iparszerűen előállított, piacra gyártott árura enged következtetni. A fejlettebb városi technika talán annak is köszönhető, hogy a XIV. században már udvari műhelyek dolgoznak, melyek működése a környéken dolgozó 23