Kövesdi Mónika: „Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket”. A tatai zsidó temető (Tata, 2004)

„Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket..." Tata máig épségben meglévő, működő izraelita temetője az egykor itt élt zsidó lakosság nagy számára és jelentőségére utal. A városban a régi Komárom vármegye legnagyobb lélekszámú zsidó közössége élt. A tatai zsidóság kapcsolata a várossal és az uradalommal (Tata az Eszterházyak tatai és gesztesi uradalmának birtokközpontja volt) a 18. századi újratelepülés óta jól szabályozott és kiegyensúlyozott volt, ez eredményezte a zsidó népesség lélekszámának fokozatos gyarapodását és társadalmi tekintélyének növekedését. A két világháború között Tatán és a közigazgatásilag 1938-tól hozzá tartozó Tóvároson a zsidók lélekszáma 658 fő volt. A 15 jelentős helyi üzem közül 9 zsidó tulajdonút tartottak számon 1930-ban, a két legnagyobb gyárat (a szőnyeggyárát és bőrgyárat) a Pollák és Leopold családok alapították és az ő kezükön virágzott fel. A tekintélyes zsidó polgárok a város közéletében és kultúrájában, művészeti életében is részt vettek. A 19. századtól működő nyomdát pl. Engländer Ferenc alapította és vezette, itt adták ki az összes helytörténeti munkát, és a legjelentősebb helyi lapot, a Tata-Tóvárosi Híradót, amely napjainkra a helytörténeti kutatás nélkülözhetetlen forrásává vált. A hetilap szerkesztőségének tagja volt a nagy megbecsülésnek örvendő Goldberger Izidor tatai rabbi, aki bölcsészdoktor lévén jelentős tudományos tevékenységet folytatott. Lindenberg Adolf a régi tatai képeslapok kiadója volt. A Holokauszt több mint 600 áldozatot követelt Tatán - a város zsidóságának csaknem egészét. Az 1944. júniusában elhurcoltak közül nagyon kevesen tértek vissza. Az ősi családi sírboltok emléket állítanak az Auschwitzban eltűnt és elpusztult családtagoknak is, de a leszármazottak közül többen szintén ide temetkeznek, őseik mellé. A temető használata tehát a 18. század óta folyamatos, ilyen módon a város zsidó közösségének mintegy 250 éves története rekonstruálható a síremlékekből. Annál is inkább így van ez, mert - a keresztény temetőkkel ellentétben - a sírkert a legkorábbi síremlékeket is megőrizte, miközben a folyamatos használat során parcellái sűrűn megteltek. 6