Kövesdi Mónika: „Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket”. A tatai zsidó temető (Tata, 2004)
A zsidó temetőket a középkortól kezdve szerte Európában a városokon kívül, azoktól bizonyos távolságra találjuk. A temetőket fallal veszik körül. A bejáratnál építik fel a búcsúztatásra, valamint az elhunyt mosdatására és öltöztetésére szolgáló ravatalozót. A sírhantok fölé az elhunyt fejénél askenáz szokás szerint álló sírkövet emelnek. A sírok kelet felé fordulnak, az utolsó ítélet előkészületeként. A kőből faragott sírkövek egyszerűek, szinte díszítetlenek, az elhunytat azonosító felirataik mindig felsorolják annak nemes tulajdonságait, erényeit: jámborságát, családszeretetét. A vésett szöveg kezdő- és záró formulája mindig ugyanaz: „Itt van elrejtve" - „Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe". A 19. század második felétől az asszimilálódó zsidóság síremlékeinek formája, díszítettsége a keresztény temetőkéhez válik hasonlóvá (obeliszk forma, kovácsoltvas rács a sírhant körül), továbbá megjelenik a kő táblákon és obeliszkeken a kétnyelvű felirat: olykor németül, majd magyarul is megemlékeznek az elhunytról. A zsidó temető Tatán a város középkori településrészének közelében, a Szent Iván-hegy tövében fekszik. A18. században a zsidó lakosság döntő többsége Tatán élt, s csak kisebb részük lakott a szomszédos Tóvárosban illetve a közeli községekben (a két világháború közti időben már Tó városon voltak többen). Tatán az uradalmi központ közvetlen közelében éltek, az óvárosi főtéren és környékén, zsinagógájuk is hitbizományi telken, a kastély szomszédságában épült fel. így érthető, hogy temetőjük a tatai óváros közelében létesült, ahol egyébként, az út túloldalán, az akkor használatos keresztény temető is feküdt. A középkori település magva, a Szent Iván-hegy, és a rajta emelkedő Szent János-templom azidötájt kapott új arculatot, amikor a domb délkeleti lejtőjén fekvő területet temető céljára a zsidó hitközség bekerítette. A romos Szent János-templomot elbontották, kápolnává alakították, mellette barokk Kálvária-szoborcsoportot állítottak fel. A kopár dombot - a húsvéti szertartások idejét leszámítva - csend uralta, a domb lábától pedig elkezdődtek a tópart és 7
